Jó, hát akkor itt fogunk élni.

/Megáll az idő/

    Van egy-két érdekes mellékterméke április 6-ának. Például az, hogy megújult erővel jönnek, akik ilyenkor jönni szoktak. Lobogtatják az új tankönyveket, amit megszavaztak, hogy mégis lapos a Föld és Orbán tartja még azt a négy teknőst is, akik meg a Földet tarják. Mutatják az eredményt, hogy lám, csak igazuk volt. Beérett a tudás, pecsétlik a bizonyítvány.

   Biztos, hogy nem lesz elég érv velük szemben, hogy a Földet nem is teknősök, hanem elefántok tartják. Ne legyenek illúzióink, már régen a gondolkodó ember az igazi ellenfél mindkét oldalon. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik kutya, a másik eb, mert míg a populista jobb szerint a gondolkodás káros a haladásra, írtja a cseléd-hajlamot, addig a populista bal szerint a gondolkodás kritikai mellékhatása csökkenti a harci kedvet, elriasztja és elkedvetleníti, a balos zombisereget, akik legyőzhetnék a haladáselleneseket. Hülyéket csak hülyékkel lehet szerintük felapríttatni. Mesterházy, meg a Török nevű selmeczi-zsigó szerint jobb, ha a munkásököl odacsap, ahova köll, azaz mindenhova.

A társadalom kudarca

   A magyar társadalom, a parlamentáris demokrácia kudarca és egyben a politika csődje abból fakad, hogy egyszerűen szólva fordítva ülünk a lovon. Nem társadalmi csoportok képviselnek gondolatokat, érdekeket, értékeket, amiket aztán politikai pártjaikban artikulálnak, hanem politikai pártok, vállalkozásszerűen keresik, kutatják a társadalom többségi igényeit, amit aztán képviselhetnének. A pártok keresnek választókat és nem a szavazók választanak pártokat. Ebből az következik, hogy csak populista (tévesen balos) pártok versengenek a szavazatokért. Nincs kapitalista, liberális, kommunista, kalóz, vicc, meleg stb. párt, de még irányzat sem. Még a fasiszták is cicákkal kampányolnak. Isaura felszabadítására gyűjtő nép maradtunk.

Mesterházynak mennie kell

    Az, hogy nem a teljes apátia, hanem inkább a düh kerítette hatalmába az ellenzék jó részét a választási eredmény után, az annak köszönhető, hogy Bajnaiból politikus, szónok és államférfi lett az országjárás alatt, illetve a DK és Gyurcsány bebizonyította, hogy jobb, ha az emberek a szemüknek, a fülüknek és az eszüknek hisznek, mint a mindent ellepő propagandának. Ugyan Schiffer és a maradék LMP még makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy Orbánt Gyurcsánynak köszönhetjük és innen is látszik, hogy egykutyák, de ez kezd olybá tetszeni, mintha Petőfit okolnánk Haynauért. Egyfelől marhaság, másfelől aljasság.

 
 Mesterházy Isaura népét választotta, a szappanoperák, Fásy mulatók butulásra éhes tömegeit. Ezt bizonyítja rettenetes nyolc pontja és butáskodó hangütése. A függöny mögött meg bólogatnak, hogy hát sajnos ez kell a népnek, látjátok, Orbán tudja. Csakhogy Orbánt orbanisztánban legyőzni lehetetlen. Amikor 2012 őszén Bajnai berúgta az ajtót, majd téblábolni kezdett a bejárat előtt, akkor Mesterházy beosont rajta. Pedig akkor még a Bajnai tábor megelőzte az MSZP-t, a trend pedig egyértelmű volt, Bajnaival van remény, Orbán legyőzhető. Mesterházy azonban kijelentette, hogy ha van remény, akkor az egyedül őt illeti meg. A Bajnai stáb első égbekiáltó hibája az volt, hogy a válságkezelő volt miniszterelnökkel elhitették, hogy csak egy technokrata megfejtő ember, akit az értelmiség (MSZP-sen szólva Konrád György) addig unszolt, amíg oda nem ment, hogy kihúzza a pöcegödörből az ellenzéket. Mesterházy pedig kikiáltott neki, hogy nem oda Buda, ugorj pajtás te is mellénk a szarba, aztán majd kimászok én egymás vállán.

   A stáb meg bólogatott, úgyhogy így is lett. Bajnaival együtt az MSZP-s emésztőbe került a kormányváltás ígérete, Mesterházy Bajnai vállán kimászott a gödörből és elhitte, hogy már az egekben is van. Így repült el másfél év, mire Bajnai is összeszedte magát, az ellenzék (és Konrád György) pedig a Műegyetemnél megüzente Mesterházynak, hogy semmire sem tartja. Éppen, hogy nem dobálták meg tojással. Az ezt követő kényszerű egyezkedés már nem a kormányképességről, a rendszerkritikáról, hanem a bizánci típusú kamarillázásokról, választóköri szavazatok adataiból levont esélylatolgatásokról és alkudozásokról szólt. A vége az lett, hogy szavazzatok Orbán ellen, mert százezer lesz a minimálbér, meg a Fidesz különben is rossz, a Jobbik meg nem létezik. Naná, hogy megbuktak. Most meg még úgy is érzik a Török nevű selmeczi-zsigók, hogy mindez a kikényszerített összefogás és Konrád György műve. Ez azonban semmi másra nem bizonyíték, mint arra, hogy ha valaki egy magát szocialistának nevező politikust lát, az meneküljön fejvesztve.

A Jobbik létezik

   Az, hogy mikor csábul el egy nép a fasiszta és náci eszmékre már a történelemből tudni lehet. Egyszerű a képlet: ha a kispolgárok alatt meginog a talaj. Ezt a trendet nem lehet megállítani, csak ha a kiváltó ok megszűnik, azaz beköszönt a prosperitás, akkor hal el a düh és a rettegés. Ellenkező esetben kataklizma lesz, mert veszett kutyát tartani otthon mindig ugyanazzal a következménnyel jár. A kormánypárt és az ellenzék ebben az egyben egyetértett, hogy karanténba zárják a Jobbikot. Ha felütik az értelmező szótárt, akkor tudhatták volna, hogy a karantén olyan intézmény, aminek egyetlen kijáratát szigorúan őrzik, hogy a ragály ne tudjon elterjedni. A pusztába kitaszított tömeg semmi esetre sem nevezhető karanténba zártnak, ugyanis szabad közlekedése volt a civilizáció felé, pénze pedig rengeteg, hála a keleti bukszanyitásnak. A kór elterjedt és minél kilátástalanabb, áporodottabb a légkör, annál jobban fertőz. Ellenszere a higiénia, aminek feltétele a jólét.

Szigetvárinak mennie kell

   Szegény Szigetvári Viktor (meg talán Gulyás és Juhász) képviselik mindazt, ami okolható Bajnai és ez által az ellenzék kudarcaként. Működésük iskolapéldája a stratégák nélküli szervezet összeomlásának, amikor taktikusok veszik át az irányítást. Bajnai színrelépésének egyetlen értelme az lett volna, hogy egy hiteles, jó szándékú és jólelkű ember képviselje az ellenzéket. Szigetváriék azonban elfogadták Mesterházy követelését, hogy Bajnai sétáljon bele a csapdába és egyike legyen a szocialisták kegyeiért versengő törpéknek. Nem ez volt Szigetvári utolsó tévedése. Ugyanilyen ostobaság volt, hogy az abszurd választási rendszert lényegében elfogadta, sőt, képes volt kiagyalni egy olyan elméleti konstellációt, amiben úgymond még az ellenzék hasznára is lehet fordítani az aránytalan számítási módot. Ő is Orbán térfelén akarta megnyeri a csatát, ezért aztán elfelejtették beszerezni a nyugati közvélemény és politika ítéletét a hazug választási rendszerről. Ám Szigetvári ámokfutása tovább folytatódott.

   Amikor az általa is elfogadott szabályok szerint alaposan kikapott az ellenzék, akkor utána nekiment a szabálykönyvnek, hogy az igazságtalan. Ezzel persze azt hinnénk, hogy kiderült róla, hogy csapnivaló politikus, de még taktikusnak is kutyaütő. De nem, ennél jóval nagyobb kárt okozott, immár taktikai szinten is.

   Ugyanis Orbán az első adandó alkalommal, amikor úgy ítéli meg, hogy csak az arányos választási rendszerrel mérsékelheti a rá váró kudarcot, akkor Szigetvárira hivatkozva fogja követelni az ellenzéktől, hogy szavazza meg a saját javaslatát. Azt ugyanis nem nehéz kiszámolni, hogy csak a jelenlegi választórendszerrel lehet elérni olyan demokratikus felhatalmazást, amellyel lebontható a rendszer. Orbán hazardírozott és bejöttek neki a cinkelt lapok.

   Ugyanakkor egy elkötelezett demokrata a választási rendszert nem bizergálja, csak olyan távolságból, amelyik nem változtatja meg azokat a szabályokat, amelyekkel őt magát megválasztották. Egyszerűbben szólva, a választási rendszer csak a következő választás utáni választáskor módosulhat lényegében. Mindenkit olyan feltételekkel kell újramérni, mint amilyen feltételekkel ő maga játékba került. Civilizált országok pl. Németország ezt elég normálisan megoldotta.

   Ha az ellenzék elfogadja, hogy bármely elvi kérdésből taktikai kérdést lehet csinálni, ha elfogadja azt a gyakorlatot, hogy a választók halak, a pártok halászhajók, amelyek akkor sikeresek, ha olyan hálót használnak, amin a legtöbb hal fennakad, akkor az fog történni, hogy a halak kipusztulnak, vagy odébb állnak, a halászhajókból meg egymást ölő kalózhajók lesznek. Lehet, hogy már meg is történt.

Na, dőljünk hátra.

    A képlet mára pofonegyszerű. Orbán Viktor káoszt teremt, bizalmatlanságot szít a parlamentáris demokrácia és annak intézményei iránt, elbizonytalanít, minden ellenzéki hangot lejárat. Azt reméli, hogy a csekélyke, cca. egy milliónyi – kommunikációs karanténba zárt és egyenként nyilvántartott – támogatóját buszokkal elviszi szavazni. A többi jelölt meg osztozzon a maradékon, ahogy tetszik. Mivel a választók tudatossága egy rulett golyóéval vetekszik, nem nehéz kitalálni, hogy egyenletesen fog eloszlani, mint Fóton. Ne legyenek illúzióink, minden választókerületben akár tucatnyi induló is lehet, ezt okozza az ajánlás megkönnyítése, az anyagi ösztönzés és Orbán politikai akarata. A választást már elcsalták.

   Szóval a képlet pofonegyszerű, csak egy orbáni módon (azaz nem elvi, ideológiai, kormányzati program mentén, hanem hatalmi logika alapján) szervezett erő lehet esélyes egy elméleti konstelláció esetén győzni, az is csak akkor, ha a védelem utolsó vonala, a szavazat számláláskori csalás sem működik. Vékonyka mezsgye. Azaz két dolog lehetséges: bojkott, o muerte! A bojkottal az a baj, hogy csak mártíromkodni jó, példálózni az állva meghaló fákkal, meg sértetten visszamutogatni. Nincs papír róla, hogy a rendszer nem felel meg a demokrácia kritériumainak, mert ezt az igazolást elfelejtette az ellenzék beszerezni. Meg sem próbálta, hanem helyette cselezni kezdett. Ebben a cselezésre építő taktikában derült ki az érdeklődő közönség számára, hogy úristen, hát ezek is foci. Pár tucat játékos, ugyanannyi bíró, egymást lerúgó, önző, színészkedő primadonnák. Ráadásul mind be van lőve. Amikor a kétségbeesett publikum meg rémülten fújjol, akkor a végén azt kiáltják ki a méltatlankodóknak, hogy „Gyurcsány a hibás!”.

   Szóval a képlet pofonegyszerű, nincs más hátra, mint reménykedni a csodában és várni a csőszt, aki mindenkit kizavar az ellenzéki térfélről, leordítja a lurkók fejét, és a képükbe dörgöli, hogy EZ NEM FOCI! A csősznek egyetlen szerepe kell, hogy legyen: rendet rakni, megtisztítani a terepet, hogy aztán a kijózanodott szereplők visszatérjenek a közönség nagy megnyugvására.

A képlet pofonegyszerű:

• Orbánt le kell váltani és fülkeforradalmi eszközökkel megsemmisíteni a rendszerét. Aki jogászkodni kezd (értsd: jogállaminak fogadja el az Alkotmány helyett egy Alaptörvényen álló, egyetlen csoport zsarnoki berendezkedését szolgáló rendszerét), azt pihenni kell küldeni, mert láthatóan semmit nem értett meg sem a történelemből, sem a jelenből.

• Az új kormánynak átmenetinek, alkotmányozónak és igazságosztónak kell lennie (nem bírói értelemben). Fel kell állítania a független ügyészi csoportot az elmúlt időszak alkotmányellenes cselekedeteinek kivizsgálására, az Orbán-féle hálózat tagjainak felkutatására és az okozott károk felderítésére. A megtorlás nem maradhat el. Senki nem rombolhatja le büntetlenül a Magyar Köztársaságot.

• A Csősz útitervvel kell, hogy érkezzen, Alkotmánytervezettel, cselekvési programmal, és világossá kell tennie, hogy amennyiben a többség ezt akarja, akkor ez lesz. Nincs trükk, hogy kétharmad, háromnegyed stb. (Képzeljük el, hogy most a kétharmad megszavazná, hogy ezentúl csak 99%-os törvényeket lehet elfogadni. Marhaság.)

    A képlet pofonegyszerű. Igen, ez útválasztó népszavazás lesz.

Na, dőljünk hátra.

"Az a baj a világgal, hogy a buták mindenben holtbiztosak,

az okosak meg tele vannak kételyekkel. " – Bertand Russell

Mesterházynak mennie kell.

  Mesterházy Attila nem túl okos ember. Tisztán látszik, hogy a magyarországi törésvonalak nem politikai és csak részben társadalmi természetűek. Sokkal inkább kulturális jellegük van, illetve intellektuális potenciálkülönbségek írják le őket. Ez a helyzet az ellenzéken belül is, ahol a különbségek szembeötlőbbek, de a kormányoldalon is sokan dolgoznak az efféle létező választóvonalak elmaszatolásán.

   Mesterházy Attila nem túl okos ember, és mint manapság a nem túl okos emberek, ezt a tényt kinyilatkoztatásokkal, gőggel és sértődöttséggel palástolja.

   Október 23-án Mesterházy Attilának, az MSZP ifjú elnökének a történelem egy hatalmas esélyt adott. Mondhatta volna – beszédét összetépve – az ellenzéki összefogást követelő tömeg előtt, a korábbi szónokokhoz fordulva, hogy „Barátaim, megértettem ennek a naggyűlésnek az üzenetét. Gyertek fel a színpadra, fogjuk meg egymás kezét és aztán vonuljunk el a forradalom évfordulóján és tárgyaljuk meg, hogy hogyan tovább…” Ha ennyit mond, most ő lenne az egységes ellenzék miniszterelnök jelöltje. Mert ha ezt képes lett volna megtenni, akkor már könnyedén tudta volna folytatni gondolatát a tárgyalásokon is. De nem mondta, nem tette, hanem helyette bevágta a durcát, Szanyi kapitány bevágta az ajtót, a Török Zsolt nevű Zsigó meg kivágta a hisztit. Mesterházynak mennie kell! Körülbelül ennyi az október 23-i közös ünneplés rezüméje.

   Meg annyi, hogy Bajnai kapott még egy esélyt, visszamehet a kályhához. Ha nem akarja, hogy a Bajnai-Mesterházy paktum őt is a mélybe rántsa, akkor vissza kell térnie az origóhoz, hogy tudniillik Együtt 2014, ő pedig vállalja a miniszterelnök-jelöltség felelősségét. Ha nem kell, akkor pedig megköszöni a támogatást és visszamegy kapuskodni.

   Az ő közszereplésének ez volt az egyetlen célja és értelme, hogy elvállalja a miniszterelnökséget az egységes ellenzék élén. Méghozzá meghatározott időre. Az, hogy pártalapításba, alkukba, győzködésbe kezdett, az többet ártott az ügynek és magának is, mintha személyesen tekerte volna ki az összes magyar liba nyakát. Akik ebbe beletolták, azokat ünnepélyesen fel kellene pofozni a Hősök terén azokkal együtt, akik szerint Gyurcsány azért hekkelte meg a tüntetést, hogy ő maga legyen a miniszterelnök jelölt.

   Szóval Bajnai jól tenné, ha azonnal felmondaná a megállapodást, amit Mesterházyval kötött. Ki kell jelentenie, hogy új helyzet van, amire nem ad választ a két párt megállapodása. Erre két indokot is hozhat.

   Az egyik, hogy Orbán Viktor meglehetősen szokatlan módon, katonák sorfala előtt kijelentette az ellenzékről, hogy gyilkosok sokasága. („Most is közénk lövetnének”) Azaz, dehumanizálta, törvényen kívülre helyezte az ellenzéket, a gyilkosokat, akikkel szemben mindent szabad. A Békemenet polgárháborúra készül. Ez új helyzet, új választ kíván, és nem a baloldal hatalomtechnikai logikája mentén.

   A másik, hogy látványosan megváltoztak az erőviszonyok. Az MSZP elnökéről nagy nyilvánosság előtt kiderült, hogy szellemi képességei nem elegendőek ehhez a választáshoz. Még Magyarországon sem váltja ki az önzetlenséget a rátartiság, a nagyvonalúságot a pitiánerség. A DK, a PM, a SZEMA szónokai is leiskolázták a szocialisták elnökét. Mesterházy pártműködtető képessége kimerül egy hálózatgazdai funkcióban. Gyurcsány elvitte a párt értelmiségét, Mesterházy elűzte a bölcseket, kinevezte a debileket, a múlt héten lejáratta a HVG-t azzal, hogy olyan megrendezett videót szivárogtatott, amivel megvezette az egyik legfontosabb független szerkesztőséget. Károkozása naponta tetten érhető. Nem motorja, hanem gátja az ellenzéki együttműködésnek.

  Igen, az Együtt-PM lehet, hogy vesztese lenne egy újrainduló tárgyalásnak, de biztos, hogy nem vesztesként tekintenének magukra, ha ezzel nőne az esély arra, hogy Orbánt leváltsák. Az MSZP pedig, ha akar, akkor csatlakozhat azonos feltételekkel az új tömörüléshez. Csatlakozni fog. Mesterházyval vagy nélküle. Mindegy is. A jelenlegi helyzet biztos bukást hoz az ellenzéknek. Nincs sok idő, és szinte semmi ok arra, hogy alkudozzanak. Bajnai legyen a miniszterelnök jelölt, aztán talán a miniszterelnök, mondjuk két évre.

   Ezenkívül persze még bármi lehet, de semmi nem folytatódhat október 23-a után úgy, mint ahogy előtte volt.

Na, dőljünk hátra.

„Jás ti kócipor had, láttam az anyátok!

Volna puskaporunk, tudom megbánnátok!

Itt lövöldöznénk le, az utolsó lábig,

Sosem érnétek el az akasztófáig!”

Arany János: A nagyidai cigányok

   Csak legörbült a szája Fodor Gábornak, Tóbiásnak, meg a sok kényes pubinak, amikor a Szolidaritás egy diktátor kultuszzsáner szobrát faragta Orbán Viktorról, és naná, hogy porba zúzta azt egy könnyed performansszal, majd Tefus autót játszva a Terror Házáig vonszolta a trófeát. Tán, hogy egyesüljenek a borzalomban a giccsek, tán, hogy egyesüljenek e giccsben a borzalmak. Mindegy is. A Fidesz parlamenti önkéntes virágporzó és balett egylete meg feszt csuklott az impertinencia efféle buja tobzódásától. Szinte tapintani lehetett a közélet harmatos nektárjában lebegő mimóza lelkek összerándulását a jó ízlés ilyen csorbítása láttán. Még Schmuck Andor is hüledezett egyet, hogy ez a Bajnai nevű arra járt, mégsem ugrott a Dunába. Csupa derék, szép érzésű erkölcscsősz. Elmennek a picsába.

   Aznap megválasztják Orbánt 100%-os támogatással pártelnöknek, aki harcot hirdet a külső és belső ellenség ellen. Sztálini beszédet tart, de mondhatta volna a Duce is. Előtte a háborús helyzetre való hivatkozással bevezeti a statáriális törvénykezést, megpendíti a rendeleti kormányzás lehetőségét, felszámolja a jogbiztonságot, a sajtószabadságot, a független intézményeket, kiépíti a zsarnokság intézményét, elrabolja a pénzeket, fabrikálja a totális államot.

   A zsúrfiúk mondogatják is, hogy nono. Ez olyan, mintha diktatúra lenne, de nem lehet az, hiszen nem haltak meg tízmilliók. Vajon, ha a keresztes háborúk idején, az inkvizíció idején, a harmincas, vagy az ötvenes években él e gondolat, a szellemi elődeinek korában, akkor sem halnak meg tízmilliók? A kornak, vagy Orbánnak tartozunk-e hálával, hogy nincs fizikai terror? Szóval a pubik elfogadják Orbánt zsarnoknak, de véreskezűnek nem. Akkor lássuk mi lehetett a baj a szobordöntéssel:

1. Az, hogy felállították. Az nem lehetett baj, mert a zsarnokról szobrot mintázni szokás, sőt kötelező. Készült már róla festmény is jó néhány. Tehát a szobor ok.
2. Az, hogy ledöntötték. Most akkor kedves finnya matyik, el kell dönteni, hogy a zsarnok szobra úgy szép-e, ha áll, vagy úgy, ha kötelet kap a nyakába és a forradalmárok ledöntik. Eddig közmegegyezés volt arról, hogy az utóbbit szokták a rendes emberek tenni. Tehát a döntés ok.
3. Az, hogy élő ember szobrát döntötték le. Ugye nem az a baja Fodor Gábornak, hogy Orbán Viktor él? Ez kicsit perverz lenne. Érdemes lenne megtanulni a szimbolikus kommunikációt, felfogni, akarni felfogni, hogy a diktátor ruhás személy a zsarnokságot képviseli, és nem a sok gyermekes családapát. Bizony, amikor azt mondjuk, hogy Tóbiás ne égesse magát, akkor nem azt állítjuk, hogy hagyjon fel önmaga benzinnel locsolgatásával a tábortűz körül. Szóval lárifári, elő a szimbólákkal és tessék gyakorolni.

Na, így ágaskodik az impotencia. Az az impotencia, ami valami provinciális széplelkűségtől hajtva nem állja útját a gaznak, és a maga felsőbbrendűségének tudja be saját magasztos erőtlenségét. Nem az erőszak kultuszát tagadja ezzel, hanem a tehetetlenség dicséretét zengi. Gyengék és gyávák ahhoz, hogy a valódi veszéllyel valaha is szembe nézzenek, helyette hátulról gáncsolják az övéiket, mondván, hogy azok milyen undorító módon szurkálgatnak ott az első sorban.

   Felelősségük a kialakult helyzetért, a zsarnokság térnyeréséért kézzelfogható. Ők azok, akik arra bátorítottak mindenkit, hogy ugyan gyalázatos és felháborító, de emelt fővel vonuljunk abba gettóba, amit kijelöltek nekünk, hiszen az úgy rendes, ha nem küzdünk, sőt, helyes, ha önként adjuk át a hőbörgőket.

   Az a rossz hír, hogy minden jel szerint nem lesznek szabályok (Baja), hogy lökdösődés lesz, hogy már szólnak a harci dobok (CÖF) és pont az ilyen hülyéket fogják először fejbe dobni. És nem mártírok lesznek az utókor szemében, hanem gyávák, akik nem mertek szembenézni semmivel, csak állandóan másokat oktattak ki addig, amíg pofán nem verték őket.

   „Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt.” – írta naplójában 1944-ben Márai Sándor. Igaz, Gömbös Gyula felrobbantott szobráról.

 Na, dőljünk hátra.

      


   A magyar rulett az, amikor két párbajpisztollyal egy lépésről fejbe lövik egymást a felek háromra. Most már bizonyosság is van a nagy sejtés mögött, hogy az ellenzéki erők összefogásán munkálkodó alakok reménytelenül ostobák és tehetségtelenek. Ugyanaz a kór sújtja őket, mint ami megtizedelte az állam működésére felesküdött Fideszes haszonlesők hadát is. Politikai demenciában szenvednek.

   Képzeljük el, hogy Kádár azt javasolja Kis Jánosnak, hogy ne legyen Ellenzéki Kerekasztal, meg rendszerváltás, hanem csináljanak egy cuki kis előválasztást az MSZMP és a Demokratikus Ellenzék között, mondván döntsön a nép. Persze, hogy a mai napig Pozsgay lenne a Losonczi. A helyzeti előnyt összekeverni az alkalmassággal és a képességgel minden kókler alapkészsége. Enyém a vár, tied a lekvár!

   Mesterházy most iratkozott fel az Orbán-félék rendjébe. Bajnai most iratkozott le A Jedi visszatér stáblistájáról. Mindenki látta, hogy ott a világítótorony, mégis vadul rádióztak, hogy azonnal térjen ki, mert ők cirkálóval vannak. Pedig olyan szépen indult. Bajnai a rá nehezedő nyomásnak engedve visszatért, meggyőzte az éppen letargiában sínylődő ellenzéket, kiváltképp az MSZP-t, hogy van remény, a zsarnok legyőzhető. Persze azt mondta, hogy ez vele a legkézenfekvőbb, aki már bizonyított és elismert válságmenedzser. Amikor az Együtt adrenalin sokkjától mindenkinek kinyílt a csipája, akkor Mesterházynak meg az jutott az eszébe, hogy akár ő is lehetne az új remény, mert ilyenkor az szokott lenni. Nem fog ő kapargatni gesztenyét a liberáloknak. Erre Bajnai, ahelyett, hogy azt mondta volna, „Attila kapd be!”, azt gondolta, hogy az Együtt népszerűség növekedése majd térdre kényszeríti az MSZP-t. Csakhogy a Gyurcsánynál már bizonyított rutinos nyíró élek beindultak. Az MSZP a belső csatornáin riadózta szét, hogy ez a Bajnai mégismitképzel?! Orbán meg a buszok hátuljáról rémisztette halálra a népet a libás ördöggel. Persze a népszerűség növekedés elmaradt, Szigetvári Viktor stratégiája megbukott, az Együtt meg egy lett a sok ellenzéki pártocska közül, aki verseng az összefogásban betöltendő domináns szerepért. Schmuck Andorral, Fodor Gáborral, Kuncze Gáborral és a többiekkel árulhatta megváltó ötleteit egy gyékényen.

   Nyilván ez az előválasztásos ötlet egy kétségbeesett lépés. Mesterházynak és az MSZP-nek esze ágában sem volt megegyezni tisztességes feltételek mentén. Enyém a vár, tied a lekvár! Azt gondolták, hogy a rendszert váltani akarók úgyis az ellenzék jelöltjére szavaznak, és valljuk be, az végül is akárki lehet. A jelölt személye Magyarországon sem számít sokat, esetleg rontani tud valamennyit a párt esélyein, ha durván alávaló figura, de trendet fordítani csak kivételes esetben képes. Azaz, ha az ellenzéknek gurul a labda, akkor mindegy ki indul, az valószínűleg nyer. Akkor meg miért is mondanának le ezek a főállású karrierpolitikusok a megélhetésükről, holmi egyforintos miniszterelnök javára.

   A Bajnai mögött összeverődött másod- és harmadvonalbeli figurák meg revansot akarnak, mániáikat kiélni, partikuláris bolondériákat képviselni atomerőműtől a hajléktalanokig. A minden tekintetben botrányossá vált LMP-ből  távózók meg csak most vették észre, hogy csak ott érdemes kimenni levegőzni az erkélyre, ahol van erkély.

Szóval, ahogy Gyurcsány mondta „Ennek nagyjából most vége van.”

  Persze a hátralévő nyolc hónapban még valószínűleg előkerül a csősz, aki kizavarja ezeket a hisztis lurkókat az erdőből. Túl fontos ez az ország ahhoz, hogy gyakorló sültbolondok, kétes képességű muftik játszótere legyen.

Esetleg egyáltalán nem fontos. Akkor viszont sok mókának nézünk még elébe.

Na, dőljünk hátra.

   Nekem például a hazám Európa, az otthonom meg Magyarország. Ha megkérdeznek Amerikában, a Távol-Keleten, vagy Ausztráliában, hogy honnan jöttem, azt mondom, hogy Európa, Magyarország. Van, akinek az otthona valahol Európában van, de a hazája Magyarország. Ő is ilyesmit mondhat, ha megkérdezik, hogy hová való. Esetleg úgy, hogy Magyarország, Európa. Végül is mindegy. A postás megtalálja a címet.

   Amikor Európát bántják, akkor a hazámat bántják. Amikor Európát bocsájtja áruba egy áruló, akkor az az én szememben hazát árul. Márpedig ma ez történik. Orbán Viktor elárulja Európát, elárulja a hazánkat. Teszi ezt úgy, hogy falóvá tette Magyarországot és jó pénzért helyeket árusít a betörni kívánó keleti nagyuraknak e hadigépezeté alakított ország gyomrában. Mert a belső gondokkal küzdő Európa a nemzetek egysége helyett, még mindig egymással versengő nemzetek gyenge szövetsége, ezért piaci protekcionizmusa védelmi létkérdés. Ez ellen fabrikált Orbán ördögi tervet, és rejtekadó fedővállalkozásként használja az otthonunk, az Európai Uniós tagságunk. Egy Hegedűs hadnagy* az ország miniszterelnöke.

   Erről szól a baltás kiadatása az azeri önkényúrnak, Szijjártó utaztatása a falóban kiadó helyek listájával a messzi Kínába, az iszlám országokkal kötött egyetemi seftek, az iráni rezsim dicsérete, az ujgur vezető Kína kedvében járó kiutasítása, a Sólyom Airways és így tovább. Az egész keleti nyitás nem más, mint a nagy magyar faló ülepének szélesre tárása az Európa hátsó kapuján közlekedni kívánók előtt. Ebből remél vámot szedni Orbán Viktor, aki pénzért árulja a rá bízott gyepűt.

   Csakhogy a zsarnok nem csak pénzre, hanem szeretetre is vágyik. Ezt a befolyását, vagyonát és híveit vesztő Vatikántól reméli. Vatikáni látogatása után látványosan átcsoportosította a magyar adófizetők pénzének, iskoláinak egy részét az egyházakhoz. Hadat üzent a felvilágosodás utáni Európa szekuláris alapelveinek, államot és egyházat összekovácsoló politikát folytat. Elárulta a köztársaság ideáját, rendi, vallás-alapú országot és Európát akar, a Katolikus Egyháztól reméli az áruláshoz szükséges erkölcsi támaszt és a szükséges áldozatok miatti feloldozást. Magára, mint a bűnbe esett Európát felszabadító keresztes lovagra tekint.

Csak hadfiként látja magát, aki akkora falovat kapott, amekkorával lehetetlen nem leigázni/felszabadítani a tévelygő Európát. Ha ehhez a falovat az ördöggel kell megtölteni, hát akkor azzal. A cél szentesíti a patást.

  Az pedig csak a maffiában védekezés, hogy a falumért, a családomért, vagy a haverjaimért tettem.

*Iskolai dolgozatból válasz arra, hogy mi volt Hegedűs árulása az Egri Csillagokban:

„Hát az, hogy átállt a török sereg oldalára és elárulta a magyar társait, akikkel az Egri várban volt, amire ugye esküt is kellet tenni. A magyar katonáknak se pénz se alku, se semmiféle ígéret meg nem tántorít a vár feladásáról szót sem ejtek. Na és Hegedüs valami miatt meggondolta magát és 10 magyar katonával a föld alatt átmentek a török táborba, de a vár víztárolójában meghallották az idegen nyelvű beszédet, meg Sárközi, a cigány szemmel tartotta Hegedűs hadnagyot és értesítette Dobó Istvánt az árulásról. Ezért aztán Hegedűs Istvánt felakasztották. Ja, a filmben úgy van, hogy egy vashálóval rántják be Hegedűst a törökökkel, de a víztároló, ami a könyvben van az az igazi.”

Szlovákiából jöttünk hazafele, amikor fékeztem az utolsó falunál, a Tesco előtt. Bőven volt hely a parkolóban, mert az itteniek magyarba járnak vásárolni. Ott valamivel olcsóbb, de inkább egy ár. Vagy mégis kicsit olcsóbb. Megálltunk, mert knédlit akartam venni, ami nálunk nem igen van. Tolom a kosarat és rakok bele étolajat, meg vagy húsz Perniket (lekváros mézes puszedli, egyesével csomagolva), mert a gyereknek jó, ha van a kirándulásra. Nézem a tejet. Kábé annyi, mint otthon. Mondom a páromnak, hogy rakjon be egy kartonnal.

– Minek? – kérdezi – annyi, mint otthon. – Igen, de úgyis kell, jobb lesz itt megvenni – vágom rá.

A lisztnél már nem habozok, négy kilót veszek, hazai áron. Aztán mosópor, öblítő, kolbászok, egy karton sör, borovicska és így tovább. Csaknem kétszáz eurót mutat a kassza. Ez jó, nyugszom meg, hatvanezer forint.

Az Áfa miatt vettem. – Aha – bólogat az ember. Aztán hozzáteszi, hogy itt valóban kisebb az Áfa, de magasabbak az árak, úgyhogy nem jártunk semmivel sem jobban, csak bevásároltunk előre két hónapra.

– Nem is az ő Áfájuk miatt, hanem a mi Áfánk miatt. Nálunk majd 18 ezer forint lenne csak az Áfa ebből a kosárból, ami a költségvetésbe menne, ezeknek a zsebébe – oktatom ki. Legalább egy normálisabb országban hagyom ezt a pénzt, ahol jó dolgokra költik.

– Hol? Szlovákiában? Te beteg vagy! – jön a replika, de nem túl meggyőzően.

Nagyon is tudom, hogy mit csinálok. Ellenálok, nem szolgálom a rendszert, romba döntöm. Most elégedett vagyok, hogy árulhattam egy kis hazát. A párom aggódva néz, aztán az utolsó szlovák benzinkútnál teletankolja a kocsit. A shopból hozott még egy tartalék ablaktörlőt, mondja, hogy fogyóeszköz.

Délutánra hazaérve még megnéztük a Tavares jelentés vitáját. Jót röhögtünk. Mekkora egy ordas büdös bunkó tahó – veti oda a nagylány.

Jövő héten Váradra megyünk. Nagyon be fogunk vásárolni.

   Minden zsarnok, aki az öröklétnek emel rendszert, szembesül egyszer azzal, hogy a gránitszilárdság az állékonyságnak egy meglehetősen relatív mérőszáma. Minden forradalmár, aki rendszerek döntögetésével a szebb jövő reményében hadakozik, szembesül egyszer azzal, hogy felfalt gyermekként végzi. Ebből pedig nem más következik, mint egy evolúciós status quo, amelyben a népi szólásokkal ellentétben nem a nagy halak és erősebb kutyák a nyerők, hanem az alkalmazkodni képes teremtmények. Most úgy látszik, belőlük van a legnagyobb hiány a magyar politikában.

   2013-ra Magyarország társadalmi berendezkedése instabillá vált. Labilis kormány, bizonytalan szavazók, tévelygő ellenzék jellemzi. Sztochasztikus viszonyok írják le a gazdaság, a közösségek, de lassan a családok szerkezetét is. Véletlenszerű mozgást végző politikusok jelölnek ki pillanatonként találomra új irányokat. Hívjuk ezt az anyagot politikus gáznak.

   Ebből azért következik egy-két dolog. Például az, hogy nem érdemes konkrétan vizsgálni a rendszer egyes elemeit, hanem érdemes statisztikailag értékelni a sokaság viselkedését. Ezzel egyfelől megkíméljük magunkat olyan bosszúságoktól, hogy Szijjártó, Mesterházy, Juhász Péter, Schiffer, Rogán, Kósa és Lázár stb. nevű elemek pályájának értékelésével kelljen bíbelődni. Ha viszont ezt a politikai gázt, mint rendszert vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy csupán a természet törvényei szerint próbálja meg kitölteni minél jobban a rendelkezésére álló teret. Nyomásra melegszik, sűrűsödik, ha rés keletkezik a tartályon, elszökik. Ennyit a rébuszokról.

   Mivel semmi nem biztos, semmi nem számítható, semmi nem áll szilárd lábakon, így bármi megtörténhet. A közvélemény kutatók egymás között már régóta elmondják, hogy manapság kutathatatlan a közvélemény. Az emberek nem válaszolnak őszintén, aránytalan mértékben hazudnak. Esetleg nincs közvélemény adott ügyekben, amit mérni lehetne. Megbízhatatlan adatok szolgálnak stratégiai döntések alapjául.

   A sok labilis szereplő miatt nem kizárt a fordulatokban gazdag végkifejlet sem. Az ellenzék és a Fidesz rendszere is annyira instabil, hogy bármikor felmerülhetnek új szereplők. Ráadásul Orbán háborúja a világgal és az ellenzékkel sehogyan sem akar egyfrontossá válni. kb. 800 ezer ember hiszi csak el, hogy az EU, az ENSZ, az IMF egyenlő lenne Gyurcsány Ferenccel.

Az aktuális kis politikus határozó:

Bajnai, a tévelygő

   Bajnai Gordon nyíltan kimondta, hogy döntött: nem a helyes és helytelen között kíván választani a jövőben, hanem a hasznos és a haszontalan között. Addig sutyorogták a fülébe, hogy taktikázni kell, míg végül elhitte. Látszik, hogy egy csapnivaló politikus. Beteges vonzódása a helyes irányhoz állandóan hitelteleníti haszonleső megnyilvánulásait. Bűvészkedése azt az érzést kelti, mintha trükközne. Szabályozott nyomású tartályként ajánlkozott, de mostanra csupán egy követhetetlen szereplője lett a politikai gáznak. Mentátja a közvélemény kutatásokra alapozta stratégiáját, de látszik, hogy most a váteszek ideje jön. Darwin úgy döntött, hogy kockázik.

(Élőhelye: agyalapi reményközpont, alkalmazkodóképessége 5-ből 4-es)

Mesterházy, a szarka farka

   Amikor megszervezték a szocialisták nagy antréját az Arénában, akkor a gondosan válogatott elő-fellépők ellenére is feltűnt, hogy Mesterházy Attila kilóg a sorból. Nagyot akart a szarka, de a román miniszterelnök még visszafogottságában is leszónokolta, nem beszélve a sajátjairól. Mesterházynak egyetlen érve van a miniszterelnöki ambíciói mellett, hogy ő a legnagyobb ellenzéki párt vezére. Miben is a legnagyobb ellenzéki párt az MSZP? Támogatást tekintve minden bizonnyal az, csakhogy ez a támogatás a választók számához képest elenyésző, labilis. Ráadásul a közvélemény mérhetetlensége miatt valójában ismeretlen szerkezetű. Szervezettségéről pedig csak annyit, ha valaki megnézi a legnagyobb vidéki városban, hogy az MSZP alapszervezet városi elnökválasztásán mennyien vesznek részt, akkor láthatja, hogy egy több százezres város szocialista elnökét jó, ha száz tag választja meg. Az MSZP nem tömegpárt. Ebből pedig az következik, hogy a pártdemokrácia csak színjáték, mert egyszerűen nem létezik az a sokaság, ami a demokratikus működéshez nélkülözhetetlen. Az MSZP-t kamarilla-mechanizmusok irányítják csakúgy, mint a többi pártot.

   Ráadásul Mesterházy belemanőverezte magát egy anti-Orbán szerepbe, azaz azonos eszközökkel akar harcolni, mint a Fidesz vezér. Ez nem csak, hogy visszatetsző, de buta taktika is. Orbánt háromszor verték meg. Egyszer Horn Gyula, a láncdohányos népfi, egyszer Medgyessy, a térdszalagrendes dadogó szakértő, egyszer meg a Gyurcsány, a szemtelen. Egy közös volt bennük, hogy fényévekkel távolabb álltak Orbán focistának öltözött fajankóságától, mint Mesterházy.

(Élőhelye: pártirodák, alkalmazkodóképessége 5-ből 3-as)

Orbán öcsi

   Orbán kifejezetten politikai tetem. Már csak a haja nő. Hangoskodó vezér, Gyurcsánnyal szólva: majom. Peckes gátjárása, tsz elnöki hangütése és suttyó vagánysága egy célt szolgál, hogy leplezze a parvenüt, a felkapaszkodott, magát állandóan zavarban érző provinciális zugjogászt. Mivel a magyar társadalom betegesen vonzódik a keménykedő tahókhoz, ezért a jópofa tanyasi macsó magasra jutott. Saját bandája van, betyárjai, fogdmegjei. Mivel csak robbanóelegyben képes élni, ezért elég lesz egy szikra az otthonául választott politikai gáznak.

   Alkalmazkodóképessége lesz veszte, mert csak a saját elképzeléseihez alkalmazkodik, de ahhoz is kaméleon módra. Minden szobában mások az elképzelései. Célja mindig az a kör, amit a véletlenszerűen kilőtt és célba ért nyila köré rajzol. Akik csak a becsapódásra kapják fel a fejüket, mindig azt csodálhatják, hogy már megint „telitalálat”. Amióta  feltalálták a lassított felvételt, meg az ismétlést, azóta megtiltotta híveinek, hogy ilyesmit nézzenek. Etológusok sokáig vizsgálták, hogy a ravaszsága okosságot is takar-e. Kiderült, hogy csak kényszeres hazudozó, agresszív ösztönlény, labdára gerjedő együgyű ragadozó.

(Élőhelye: stadionok környéke, sötét irodák; alkalmazkodóképessége 5-ből 4-es)

Gyurcsány, az öszöd

   Gyurcsány cikázik a mátrixban. Halála után jobb húsban van, mint valaha. ¡No passaran! Látja a jövőt, így mindig egy mondattal hamarabb mondja el a szövegét. Ettől túlmozgásos ripacsnak tűnik, pedig nem az. Látszik, hogy már csak Darvas Ivántól az Egy őrült naplóját és Latinovits Ady verseit hallgatja. Megnyerte az amatőr színjátszó seregszemlét, ahol saját monodrámáival lép fel – sikerrel. Nem fogja a golyó, amit a Gojko Mitić filmek mértéktelen fogyasztása magyarázhat.

   Gyurcsány cáfolata az Orbán elsőgenerációs értelmiségi elfajzását törvényszerűsítő elméleteknek. Ez nem azt jelenti, hogy képes volt feldolgozni az ezüstkanál hiányát születésekor a szájában, hanem azt, hogy ez a frusztráció konstruktív energiákat is felszabadíthat, nem csak dühöt és gyűlöletet. Domesztikálásában felesége nagy szerepet játszott.

   Láncait letépve egyre könnyebb léptekkel vágtat, harcban verhetetlen, csak olyan árthat neki akit nem anya szült, Achilles sarkát nem magánál tartja, hanem híveinél. Nem része a politikai gáznak. Mozgása egyenes vonalú, egyenletes. Egyszer azt mondta, hogy nem hajlandó görbe utakon járni, mire mindenki rákiáltott, hogy lámcsak, bevallotta, hogy görbe utakon jár. Főleg a görbe utakon járók kiabálnak azóta is. Mivel az alkalmazkodóképessége, tanulási mechanizmusai a legfejlettebbek, ezért távol akarják tartani a közös asztaloktól. Tudják, hogy szimpla evolúciós alapon dominánssá válik bármilyen közegben.

(Élőhelye: pulpitusok; alkalmazkodóképessége 5-ből 4.5-ös)

 Na, dőljünk hátra.

„mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak

a nácik és a komcsik is magyarok voltak

mi voltunk Koppány és Kun Béla

mi vagyunk magunk a probléma” (Kozmosz)

   A Don Quijote, a Primadonna és a Sunyi is fellépett a nagyvárosi jakobinus, Schiffer András harmadik típusú találkozóján. Meglepő, hogy a tehetetlen jobboldali mamelukok mindig újratermelik Orbánt, újra és újra meg akarják építeni a Gólemet.

   Nekik vezér kell, potenciahelyettesítő ököl, akit kiküldhetnek a barbárok ellen. Navracsics és Orbán óta tudjuk, hogy ezek a barbárok évszázadok óta (sic!) a baloldalból rontanak ki/rá a nemzetre, persze valószínűbb, hogy a baloldal maga a romlás. Bullába adják a vezénylő tábornoknak a „licence to kill” felhatalmazást, hogy bevégezze azt, amivel ők – az úriemberek – nem bírnak. Semmisítse meg az ellent, állja útját mindannak, amit más képvisel. Teremtsen változatos változatlanságot, ha már ez a módi. Így dörzsölhették anno Róma patríciusai a tenyerüket, amikor diktátort küldtek rendet vágni a végeken. Hanem, amikor hazajött a diadalból, akkor lett igazán nagy a córesz. Merthogy a Gólemek már csak olyanok, hogy önjárni kezdenek. Először az ellenséggel számolnak le, aztán meg a teremtőikkel. Orbán, akit saját bevallása szerint is rugdosott az apja és a „kulturálatlanságból jött”, öregurak parancsára nem fog lemondani a revánsról, a világ megbüntetéséről.

   A lankadt fütyijű bácsik meg azt teszik, amit mindig is tettek. Új Gólemet keresnek, amelyik legyőzné a régit úgy, hogy még a barbárokkal is végezne. Ezt az igény látta meg Schiffer és láttatta meg a mostani LMP-vel. Rájött arra, hogy a Fidesznek nem csak hívei vannak, hanem mozgatói is. Azok meg szabadulnának már a fejükre nőtt zsarnoki burjánzástól. De mégsem szaladhatnak a gonoszhoz gyógyírért. Az LMP nekik kínál alternatívát. Schiffer rátolta minden zsetonját a „szalonképesebb vagyok, mint Orbán” mezőre. Se nem jobb, se nem bal, hanem előremutató!  Gyertek ide libuskáim! - hirdetheti az új LMP képzeletbeli plakátja. Ha a komcsik egy tömb lesznek, akkor ott nincs keresnivalója becsületes Fideszesnek. Ha a Fideszesség miatt otthon verés jár, akkor nincs maradás a rablóbandában. A szabad ég alá meg csak nem vágyhat köztiszteletben álló polgár. Így lett az LMP megint tűzlépcső, mint 2010-ben a választásokon. Menekülő út! – ez Schiffer régi-új ajánlata.

   2010-ben a szocialistáktól besokallt, Orbántól viszolygó fiatalos gondolkodók választották, most a Fideszből kiábrándult Fideszeseknek kínál óvóhelyet. Jelesül a vén hülyéknek, professzorostól, operettestől, mániákus megváltótól az önámító színi direktorig. Ezért hat az LMP szélütöttek kompániájának, mert próbál vonzó lenni a célközönségének. Schiffer abban reménykedik, hogy ha szakad a Fidesz, akkor ő azon szakít. Özönlik majd hozzá a sok Batthyány körös, akadémikus, de még bel- és külügyér is lesz köztük. Egy egész politikai elitecske.

   Csakhogy ebben a stratégiában van pár hiba. Az egyik, hogy a Kövér-Orbán hatalom-mérnökség a számító rohadtkodásban sokkal jobb. Nem zavarja őket a hajdani gyerekszoba nyomasztó vidámsága. A saját terepükön megverni őket még egy Török Zsoltnak sem megy. A másik, hogy ha sikeres az ilyen akció, akkor konzerválja a szellemi szegregációt, miszerint a revansista, idióta, korosztály független öregurak átmentése később csak arra lesz jó, hogy újabb Bonapartékat keressenek kisded játékukhoz, a sosemvolt restaurálásához.

   Na, dőljünk hátra.

   Tévképzet, hogy a hajó azért úszik, mert az utasok egy része képes vízen járni. Ellenben azért süllyed, mert a kívülről és belülről ütött lékeken több trutyi jön be, mint amennyit ki tudnak merni. Az meg láthatóan nem jó taktika, ha megpróbálják meginni a beömlő vizet. Marad a süllyedés. A Titanic zenészeinek játékából nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a hajó állapotára vonatkozólag. A Fideszről beszélek, meg a kényszer szájmozgásos papagájairól. A „ha beledöglünk is jól élünk” szajkókról, a Kossuth téri gödör ásókról és felcsúti stadionépítőkről. A süllyedő hajóról. 

   Az ellenzék kiásta a csatabárdot és serényen lékelget. Ráérzett az ízére. Dübörögnek a harci dobok, és nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, ezt előbb-utóbb az apatikus társadalom is meghallja majd. Már a társadalom nyakáig ér a hiszti, ami valószínűleg átragad majd a népre is. Akkor lesz nemulass. Hogy ilyenkor mi történik, azt Orbán már tudhatja 2006-óta. Koki, saller, faladja, aztán ugyanez visszafele. A kalózkapitány meg hiába kiabál a hídról, hogy nem süllyedhet el a hon, mert ha kell, a hajunknál fogva járjuk a vizet, értelmetlen szavai már nem okoznak csillogást az értelmetlen tekintetekben sem. Orbán és rendszere menthetetlen. Az ős-fasiszta megint bukni fog. 

   Pedig abban igaza van, hogy az ellenzék szellemi állapota nem sokkal különb a választók és Orbán értelmi képességeinél. Legalábbis ami látszik belőle. Csakhogy az ellenzék olyan ortodox jéghegy, amelynek csak a csúcsa látszik, a gyorsnaszádot pedig a víz alatti rész lékelte meg. Orbán Fidesze meg olyan unortodox jéghegy, amelynek kilenctizede lóg ki, és csak egytizede merül a társadalmi valóba. Inkább vízen guruló lufi, mintsem cirkáló. Nincs a mélyben semmi, csak kalózbecsület, búvár kundok, kincsrablók és iszap. Az ellenzék ezzel szemben komoly szellemi tartalékokkal rendelkezik. A magyar gondolkodók egy része külföldön van, feltöltődve nyugatos tapasztalatokkal, és alig várja, hogy hazajöhessen Túró Rudit enni. Étcsokisat. A másik rész meg itthon figyel alámerülve.

   Mesterházy Attila fejlődése töretlen, de láthatóan még csak Orbán szintjén jár. Igaza biztos tudatában bántó, arrogáns, kioktató. Mintha még nem döntötte volna el, hogy önmagát szolgálatba helyező utcai harcos, vagy technokrata közszolga lesz-e? Bajnai, a „csakrendberakomadolgokatésmármegyek” válságkezelő miniszterelnök, nem egy populáris népszórakoztató. Most már látszik, hogy sosem lesz az, hiába is mondja el a borotvaautomatás szovjet viccet akárhányszor. A megoldás pedig, ha nem is újszerű, de mindenképpen hasznos: legyen Bajnai deklaráltan csak két évig miniszterelnök, tegyék rendbe a közjogi rendszert, vessék meg a negyedik köztársaság alapjait, hozzák egyenesbe a gazdaságot, ami ilyen világ-pénzbőség mellett nem reménytelen, majd két év után mondjon le és adja át a baloldal miniszterelnökének a kormányzást. Két év múlva még mindig lehet gondolkodni azon, hogy kell-e új választás, vagy Mesterházy felnőtt-e a feladathoz és erről meggyőzte-e a parlamenti többséget.

   A tét azért nagy, mert Bajnai miatt talán a külföldiek hazajönnének, az alámerülők felbukkannának, míg Mesterházy miniszterelnöksége esetén folytatódna a kivárás. Bajnainak semmi oka nem lenne folytatni a taktikázgatást, olyan Magyarországot alapozhatna meg, amelyben a ráció visszanyeri társadalmi megbecsülését. Gondolkodás nélkül felállíthatná a rendkívüli ügyészi csoportot (igen, nem politikus serifet), akik a „loptok, csaltok, hazudtok” vádat kivizsgálná. Meghozhatja a fájdalmas, rendszerszintű döntéseket, nem kell óvatoskodni, hogy milyen lesz a közvélemény kutatás. Ha ebben megállapodnának, akkor Bajnai csapata nem akarna egy szereplő lenni a sok populista szavazatvadász közül. Lehet, hogy páran el is kullognának mellőle.

   Mesterházy lelkéből meg talán ez idő alatt kihalna az ellen-Orbán harci szellem, amire ugyan jól rezonálnak az utcakövek, de összerezzen a józan ész.