Orbán összekötötte a sorsát Putyinnal. Az a kérdés maradt, hogy Magyarország összeköti-e sorsát Orbánnal? Ez az áprilisi választás legfontosabb tétje. Az összes többi kérdésfelvetés huszadrangú pótcselekvés, beleértve a programokat, az elszámoltatást, a rezsi izét, meg a kerítés cirkuszt.

Orbán a stratéga

   Vagy esetleg egy piaci kofába oltott kalandor, egy Osztap Bender. A stratégiája pedig ék egyszerű, és két alapvetésből áll:

 Lefutni a maratoni futót

   Ez annyit jelent, hogy bárhol odaugrani egy maratoni futó mellé, és lefutni öt méteren belül, majd őrjöngve hirdetni győzelmet, hogy a magyar bajnok lenyomta a világot. Ilyen volt a mindenkit körbelövöldöző gyorsnaszád hasonlata, a kanyarban előző csodajárgány, a leghalálosabb víruskezelés, meg 2 centiméter hosszú határkerítés. Természetesen, aki nem béna, simán lefut egy maratoni futót néhány méteren, mert az a versenyszám a távlatokról szól, és nem az üveggolyóról. Hogy ebből mégis csoda legyen, ahhoz kell a cippolai félhomály és a delejes miliő. Ennek megteremtését szolgálja a tömegmédia használata tömeghipnózisra és a repetitív sületlenségek végtelensége a sikerekről, a sosemvolt valóságról.

Mindig a kisebb esélyre tenni

   A másik eszköz a rossz oddsszal zsonglőrködés. Ez azt jelenti, hogy módszeresen a kisebb esélyű eseményre tesz, ami, ha bejön, akkor beindul a médiahenger, hogy egy zseniális vátesz szerénykedik a kormánynál, aki mindenki mással szemben tényleg látja jövőt (és persze ezért bántják a magyart), míg mások képtelenek ennyire tisztán és világosan navigálni a világban stb. stb. Ha ez megtörténik, újra előkerül a dobogó és a fanfárok, mint a maratonisták lefutásánál. Leborulás, csodálat, hódolat.

Amikor meg nem jön be – és persze ez van többször –, akkor a kommunikációs csatornák hallgatnak, illetve azokat veszik célba, akik esetlen eszközeikkel próbálják elmondani az igazat, a nyilvánvaló baklövést.

Ennek a két technikának a váltogatása, aláfestve egy piaci kofa szüntelen kvartyogásával adja az orbáni hatalomgyakorlás kommunikációs alapjait.

 A rossz ló

   Csakhogy mindezekből következik, hogy a valóság torzítása hosszútávon lehetetlen. Hiába futottuk le a nyugatot naponta többször, hiába ringatta unortodoxiába, keleti-nyitásba, rezsicsökkentésbe, Putyin-rajongásba a magyarok zuzmósított részét Orbán, az ígért mesevilág most testet öltött. Az orosz hadsereg pont olyan, mint a Zsiguli, vagy a Szokol rádió. Ócska és bumfordi, bár balesetet okozni meg hazudozni tud. Az erő és méltóság putyini mintaképe erőszakossággá és röhejessé foszlott.

A forint bezuhant, az ország eladósodott, elszegényedett, politikailag eljelentéktelenedett.

 A csirkefarhát árát be kellett fagyasztani!

   A zsarnokságot megalapozó orosz „rend, fejlődés, nemzeti öntudat” példa most teljes pompájában ragyogja be Orbán Viktor rendszerét. A lápvilági média csak lidérceket tud bemutatni, akik még most is az erős, független Oroszországról delirálnak, amit az ukránok a létezésükkel provokáltak, így aztán nem is csoda, hogy gyerekeket kell ölniük. Amit persze nem is ők művelnek, hanem azt is maguk a náci ukránok, élükön azzal a drogos zsidó komikussal.

   Erre a csodálatos barátságra tette fel a Fidesz all-in Magyarországot. Már Bécsből vagy Lengyelországból sem látszik a különbség a 70 éves Putyin és a 60 éves Orbán között. Mondjuk legalább Oroszország nemzeti összeterméke New York-énál csak kicsit kevesebb. Majdnem jelentős országról van szó.

A valóra váló hihetetlen

 Képzeljük el, hogy a normális világnak megtetszik, hogy egységesen és határozottan lépjen fel a latrokkal szemben. Vége a gügyögésnek, a gyengeségnek nézett udvariaskodásnak, és mi kollaboráns hintapolitikánkért (megrögzött hazudozásainkért) azt kapjuk, amit az oroszok:

   Magyarország sportolói nem indulhatnak külföldi versenyeken, egy euró 1000 forint, nincs Internet, csak M1 és titokban Szabad Európa. Bezár az Ikea, a plázákat átveszi a CBA, csak itthon működnek a bankkártyák, a külföldön dolgozók nem utalhatnak haza. Mi csak vízummal mehetünk a gazdag Szlovákiába, Romániába, de azt nemigen kapunk. A kárpátaljai magyarokat kollektív büntetésként, mert az anyaországuk Putyin csatlósa volt, 40 kg holmival egy éjszaka alatt áttelepítik az ukrán nacionalisták. A külföldi gyárak bezárnak, a magyarok alapanyag- és piachiány miatt leállnak etc. etc.

Biztos nem lesz ilyen, csak képzeljük el, mert az oroszok egy hete még elképzelni sem tudták.

Április 3.

    A szerecsen most magát mosdatja. A szélpáva fájón csikorog, és miközben fordul, egyre többek fülét sérti a zaj. A zuzmók persze tudják, hogy a zseni most csak ügyesen taktikázik, egyet hátra, kettőt előre, meghosszabbítva Nemesmedvesig és azon is túl. Arra hivatott, hogy megmentse (nácitlanítsa) az elfajzott nyugati világot. Móresre tanítsa, ahogy Szent István, Wojtyła, Putyin, szóval a hangok mondták neki. (O tempora, o mores!)

   Most megadatott, hogy egy pillanatra lássuk a jövőt. Nem a távolit, azt eddig is láttuk, hanem az igen közelit. Orbán, ha legyőzi Magyarországot, arra számíthat, amire Putyin, ha legyőzi Ukrajnát. Ha veszít, nemkülönben. Putyin már most, a győzelemtől egy karnyújtásnyira, és attól függetlenül vesztett. 

 Na, dőljünk hátra.