Jó, hát akkor itt fogunk élni.
/Megáll az idő/
Van egy-két érdekes mellékterméke április 6-ának. Például az, hogy megújult erővel jönnek, akik ilyenkor jönni szoktak. Lobogtatják az új tankönyveket, amit megszavaztak, hogy mégis lapos a Föld és Orbán tartja még azt a négy teknőst is, akik meg a Földet tarják. Mutatják az eredményt, hogy lám, csak igazuk volt. Beérett a tudás, pecsétlik a bizonyítvány.
Biztos, hogy nem lesz elég érv velük szemben, hogy a Földet nem is teknősök, hanem elefántok tartják. Ne legyenek illúzióink, már régen a gondolkodó ember az igazi ellenfél mindkét oldalon. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik kutya, a másik eb, mert míg a populista jobb szerint a gondolkodás káros a haladásra, írtja a cseléd-hajlamot, addig a populista bal szerint a gondolkodás kritikai mellékhatása csökkenti a harci kedvet, elriasztja és elkedvetleníti, a balos zombisereget, akik legyőzhetnék a haladáselleneseket. Hülyéket csak hülyékkel lehet szerintük felapríttatni. Mesterházy, meg a Török nevű selmeczi-zsigó szerint jobb, ha a munkásököl odacsap, ahova köll, azaz mindenhova.
A társadalom kudarca
A magyar társadalom, a parlamentáris demokrácia kudarca és egyben a politika csődje abból fakad, hogy egyszerűen szólva fordítva ülünk a lovon. Nem társadalmi csoportok képviselnek gondolatokat, érdekeket, értékeket, amiket aztán politikai pártjaikban artikulálnak, hanem politikai pártok, vállalkozásszerűen keresik, kutatják a társadalom többségi igényeit, amit aztán képviselhetnének. A pártok keresnek választókat és nem a szavazók választanak pártokat. Ebből az következik, hogy csak populista (tévesen balos) pártok versengenek a szavazatokért. Nincs kapitalista, liberális, kommunista, kalóz, vicc, meleg stb. párt, de még irányzat sem. Még a fasiszták is cicákkal kampányolnak. Isaura felszabadítására gyűjtő nép maradtunk.
Mesterházynak mennie kell
Az, hogy nem a teljes apátia, hanem inkább a düh kerítette hatalmába az ellenzék jó részét a választási eredmény után, az annak köszönhető, hogy Bajnaiból politikus, szónok és államférfi lett az országjárás alatt, illetve a DK és Gyurcsány bebizonyította, hogy jobb, ha az emberek a szemüknek, a fülüknek és az eszüknek hisznek, mint a mindent ellepő propagandának. Ugyan Schiffer és a maradék LMP még makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy Orbánt Gyurcsánynak köszönhetjük és innen is látszik, hogy egykutyák, de ez kezd olybá tetszeni, mintha Petőfit okolnánk Haynauért. Egyfelől marhaság, másfelől aljasság.
Mesterházy Isaura népét választotta, a szappanoperák, Fásy mulatók butulásra éhes tömegeit. Ezt bizonyítja rettenetes nyolc pontja és butáskodó hangütése. A függöny mögött meg bólogatnak, hogy hát sajnos ez kell a népnek, látjátok, Orbán tudja. Csakhogy Orbánt orbanisztánban legyőzni lehetetlen. Amikor 2012 őszén Bajnai berúgta az ajtót, majd téblábolni kezdett a bejárat előtt, akkor Mesterházy beosont rajta. Pedig akkor még a Bajnai tábor megelőzte az MSZP-t, a trend pedig egyértelmű volt, Bajnaival van remény, Orbán legyőzhető. Mesterházy azonban kijelentette, hogy ha van remény, akkor az egyedül őt illeti meg. A Bajnai stáb első égbekiáltó hibája az volt, hogy a válságkezelő volt miniszterelnökkel elhitették, hogy csak egy technokrata megfejtő ember, akit az értelmiség (MSZP-sen szólva Konrád György) addig unszolt, amíg oda nem ment, hogy kihúzza a pöcegödörből az ellenzéket. Mesterházy pedig kikiáltott neki, hogy nem oda Buda, ugorj pajtás te is mellénk a szarba, aztán majd kimászok én egymás vállán.
A stáb meg bólogatott, úgyhogy így is lett. Bajnaival együtt az MSZP-s emésztőbe került a kormányváltás ígérete, Mesterházy Bajnai vállán kimászott a gödörből és elhitte, hogy már az egekben is van. Így repült el másfél év, mire Bajnai is összeszedte magát, az ellenzék (és Konrád György) pedig a Műegyetemnél megüzente Mesterházynak, hogy semmire sem tartja. Éppen, hogy nem dobálták meg tojással. Az ezt követő kényszerű egyezkedés már nem a kormányképességről, a rendszerkritikáról, hanem a bizánci típusú kamarillázásokról, választóköri szavazatok adataiból levont esélylatolgatásokról és alkudozásokról szólt. A vége az lett, hogy szavazzatok Orbán ellen, mert százezer lesz a minimálbér, meg a Fidesz különben is rossz, a Jobbik meg nem létezik. Naná, hogy megbuktak. Most meg még úgy is érzik a Török nevű selmeczi-zsigók, hogy mindez a kikényszerített összefogás és Konrád György műve. Ez azonban semmi másra nem bizonyíték, mint arra, hogy ha valaki egy magát szocialistának nevező politikust lát, az meneküljön fejvesztve.
A Jobbik létezik
Az, hogy mikor csábul el egy nép a fasiszta és náci eszmékre már a történelemből tudni lehet. Egyszerű a képlet: ha a kispolgárok alatt meginog a talaj. Ezt a trendet nem lehet megállítani, csak ha a kiváltó ok megszűnik, azaz beköszönt a prosperitás, akkor hal el a düh és a rettegés. Ellenkező esetben kataklizma lesz, mert veszett kutyát tartani otthon mindig ugyanazzal a következménnyel jár. A kormánypárt és az ellenzék ebben az egyben egyetértett, hogy karanténba zárják a Jobbikot. Ha felütik az értelmező szótárt, akkor tudhatták volna, hogy a karantén olyan intézmény, aminek egyetlen kijáratát szigorúan őrzik, hogy a ragály ne tudjon elterjedni. A pusztába kitaszított tömeg semmi esetre sem nevezhető karanténba zártnak, ugyanis szabad közlekedése volt a civilizáció felé, pénze pedig rengeteg, hála a keleti bukszanyitásnak. A kór elterjedt és minél kilátástalanabb, áporodottabb a légkör, annál jobban fertőz. Ellenszere a higiénia, aminek feltétele a jólét.
Szigetvárinak mennie kell
Szegény Szigetvári Viktor (meg talán Gulyás és Juhász) képviselik mindazt, ami okolható Bajnai és ez által az ellenzék kudarcaként. Működésük iskolapéldája a stratégák nélküli szervezet összeomlásának, amikor taktikusok veszik át az irányítást. Bajnai színrelépésének egyetlen értelme az lett volna, hogy egy hiteles, jó szándékú és jólelkű ember képviselje az ellenzéket. Szigetváriék azonban elfogadták Mesterházy követelését, hogy Bajnai sétáljon bele a csapdába és egyike legyen a szocialisták kegyeiért versengő törpéknek. Nem ez volt Szigetvári utolsó tévedése. Ugyanilyen ostobaság volt, hogy az abszurd választási rendszert lényegében elfogadta, sőt, képes volt kiagyalni egy olyan elméleti konstellációt, amiben úgymond még az ellenzék hasznára is lehet fordítani az aránytalan számítási módot. Ő is Orbán térfelén akarta megnyeri a csatát, ezért aztán elfelejtették beszerezni a nyugati közvélemény és politika ítéletét a hazug választási rendszerről. Ám Szigetvári ámokfutása tovább folytatódott.
Amikor az általa is elfogadott szabályok szerint alaposan kikapott az ellenzék, akkor utána nekiment a szabálykönyvnek, hogy az igazságtalan. Ezzel persze azt hinnénk, hogy kiderült róla, hogy csapnivaló politikus, de még taktikusnak is kutyaütő. De nem, ennél jóval nagyobb kárt okozott, immár taktikai szinten is.
Ugyanis Orbán az első adandó alkalommal, amikor úgy ítéli meg, hogy csak az arányos választási rendszerrel mérsékelheti a rá váró kudarcot, akkor Szigetvárira hivatkozva fogja követelni az ellenzéktől, hogy szavazza meg a saját javaslatát. Azt ugyanis nem nehéz kiszámolni, hogy csak a jelenlegi választórendszerrel lehet elérni olyan demokratikus felhatalmazást, amellyel lebontható a rendszer. Orbán hazardírozott és bejöttek neki a cinkelt lapok.
Ugyanakkor egy elkötelezett demokrata a választási rendszert nem bizergálja, csak olyan távolságból, amelyik nem változtatja meg azokat a szabályokat, amelyekkel őt magát megválasztották. Egyszerűbben szólva, a választási rendszer csak a következő választás utáni választáskor módosulhat lényegében. Mindenkit olyan feltételekkel kell újramérni, mint amilyen feltételekkel ő maga játékba került. Civilizált országok pl. Németország ezt elég normálisan megoldotta.
Ha az ellenzék elfogadja, hogy bármely elvi kérdésből taktikai kérdést lehet csinálni, ha elfogadja azt a gyakorlatot, hogy a választók halak, a pártok halászhajók, amelyek akkor sikeresek, ha olyan hálót használnak, amin a legtöbb hal fennakad, akkor az fog történni, hogy a halak kipusztulnak, vagy odébb állnak, a halászhajókból meg egymást ölő kalózhajók lesznek. Lehet, hogy már meg is történt.
Na, dőljünk hátra.
