Orbán pucéran dzsiggelt, sztepptáncolt és szellentett Brüsszelben. Kommunikálni próbált. Ezen kínos produkció elhessegetésére inkább adtak neki papírt arról, hogy az apa férfi, az anya meg nő. Mondjuk, nem egy nagy győzelem. Annak érdekében, hogy figyeljenek rá, kénytelen volt leplezetlenül kitárulkozni, és immár mindenki előtt világossá tenni, hogy egy francot zseniális stratéga ő, hanem egy szemtelen piaci kofa, egy agresszív lókupec és egy ravaszkodó sárkányfűárus keveréke. Ezt az élményt tudta adni fizetségül azért a comig outért, amelyben bevallotta, hogy amikor megszólítják, ő biz’ azonnal rávágja, hogy „Milyen libát?!”
A civilizált világ retinájába végletesen beleégett ez a biciklitolvaj figura. Most, hogy lebukott, és visszvették tőle a jóhiszeműen neki ajándékozott hatalmat, az egyenragú feleket megillető vétó jogát, hogy lenyugtassák, ráírták neki egy félcédulára, hogy „Aki ezt a cetlit megmutatja önnek, egy rosszindulatú hülye fajankó. Csak bottal piszkálják.” És most mutogatja.
Ellenzéki siratóasszonyok és -férfiak
Azt nagyon helyesen látják a most elkeseredettek, hogy a magyarországi viszonyok megváltoztatásában csak egyetlen tényezőre nem számíthatunk, saját magunkra. Mindig így volt ez a történelemben, Magyarország minden társadalmi változása a külföldnek volt köszönhető. Az összelegózott koronától, az importált szabadságharcainkon át, az ölünkbe dobott szabadságig. Azt látják kevesen, hogy Orbán mostani pürrhoszi győzelme után kiterítve fekszik. Egy senki ő. Hatalmát már csak ellenfeleinek félelme, nyámnyilasága és butasága élteti.
Pedig az EU egyértelműen kijelölte a magyar ellenzék útját. Adjuk a pénzt, és egyedül rajtatok múlik, hogy Orbán ebből megássa-e nektek a 22-es csapdát. Merthogy a pénz így is, úgy is jön, vagy éppen visszatartódik, annak függvényében, hogy a magyar ellenzék be tudja-e mutatni a csalásokat és a korrupciót a kifizetőhelyeken. A következő két év erről fog szólni. Na, ez most sokkal könnyebb lesz. Már nem kell Orbán rosszhiszeműségét bizonygatnia senkinek, azt a minap megtette helyettük ő maga. A kontraszelektált zsarnoki apparátus pedig nem képes leplezni a lopást, mert arra képezték ki, hogy büszke legyen rá. Most kell fullba lenyomni a kretént. Hadházy Ákos, az Átlátszó a többi független sajtó, meg a megalkudni nem akaró politikusok korszaka jött el. Európa szomjazza a tényfeltárást, a leleplezéseket. Szüksége is van rá, mert tanulni akar az új-barbárok harci trükkjeiről. Készülnek Augsburgra.
A hívek persze vízen járni látják az istenségüket. Lehet, hogy dzsiggel, lehet, hogy szteppel, lehet, hogy szellent, de a szemükben a vízen teszi. Akit az egyházi pompa és hivalkodás elvakít, vagy éppen megfélemlít, megérdemli a sorsát.
Augsburgban is győztünk, persze ezzel vége lett a tréfásan csak kalandozásnak hívott rabló magyarságnak.
Na, dőljünk hátra.
Augsburg és a Következmények (WikipédiA)
A közhiedelemmel ellentétben a magyar sereg nem szenvedett hatalmas vereséget: a harcosok nagy része élve hazatért, ám a kudarc mégis elgondolkodtatta a vezetőiket a zsákmányszerző hadjáratok további folytatását illetően. A magyar csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt Ottó kivégeztette. Ez volt a magyarok utolsó Nyugat-Európa felé vezetett hadjárata. Kapcsolódó mondák: Lehel kürtje, gyászmagyarok.
- 957: Bíborbanszületett Konstantinbizánci császár az augsburgi csata hatására a még érvényes ötéves békeszerződés ellenére beszüntette az adófizetést a magyaroknak.
- 958: A magyarok hadjáratot indítottak Bizánc ellen és április 11-éna város falai alatt álltak Apor vezetésével. Ennek a hadjáratnak az emlékét őrizhette meg a Botond-monda. Eszerint a hadjárat sikertelen volt. A pontos történteket Theophanész (Theophanes Continuatus) 963-ban készült világkrónikája mondja el, miszerint a Thrákiát végigrabló, Bizáncig száguldó magyarokat egy éjjel a táborukra törve támadta meg egy bizánci sereg, szétverte és a zsákmányuktól megfosztotta őket. A sereg vezére Pothosz Argürosz patricius, az őrségek domesztikosza volt, és csatlakozott hozzá három bizánci thema (Bukellarioi, Opszikion és Thrakeszion) hadvezére is.[4]
