HTML

A támla nélküli szék

Amikor véget ért a rendszerváltás, és kialakult a Magyar Köztársaság közjogi rendszere, és Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor sokan, akik részt vettünk ebben a kalandban, nyugodtan hátradőltünk a székünkben. Most a földről látjuk csak tisztán, hogy nem volt támla. (Moderálási elv: Hörgő-morgó kisebbrendűségben szenvedő trollok repülnek. Csúnyán lehet beszélni, de a gyalázkodó repül. Ez a blog nem köpőcsésze. Aki a blogger személyét cinkeli, az nem azért repül, mert nem szívelem a kritikát, hanem azért, mert ez a blog a posztokról szól és nem az írójáról. )

Friss topikok

  • white999: @a nagy hohohorgász: Miből kellene nagyokos? Az analfabta cigányokat pénzért szavazni vivő kocsik ... (2022.04.04. 20:56) Az ellenzék Orbán szuszpenzora
  • ez a nevem senki: index.hu/belfold/2022/03/08/zavecz-orban-a-legnepszerubb-marki-zayt-a-szovetsegesei-is-elozik/ (2022.03.08. 18:08) Csikorgó szélpáva
  • tapló II.: Éljen dr. Orbán Viktor! (2021.04.20. 10:50) Cvikipuszi
  • mojoking77: @jozsef_4: Na és? Téged zavar, ha egy általad nem is ismert ember homoszexuális? Nem mondta még se... (2020.12.06. 11:23) Hitler, Gestapo, fedáksári
  • Belagar: Nézd, a szerzői joggal kapcsolatos problémák ismertek. Mondok egy életszerűt is: metálban utazó ko... (2019.04.17. 17:43) A nagy szellemi tulajdon humbug

Mondhatta volna szebben kis lovag!

2019.02.24. 12:29 Annyátok

A nagy szellemi tulajdon humbug

Címkék: szellemi tulajdon szabadalmi jog Szerzői jog

oroszlan_jog.jpgMit jelent a szellemi tulajdon?

Szellemi tulajdon alatt az alkotó elme szüleményeit értjük: ide tartoznak a találmányok, az irodalmi és művészeti alkotások és a kereskedelemben alkalmazott megjelölések, nevek, képek és formák. A szellemi tulajdon tárgyai jogi védelmet élveznek: ez biztosítja, hogy a találmányok vagy egyéb alkotások jogosultjai tevékenységükért megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek.

A szellemi tulajdon-jogok két nagy ágát az iparjogvédelmi és a szerzői jogok alkotják.

Wikipédia

 Baj van

   Mindenki érzi, hogy az úgynevezett szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogokkal valami nem stimmel. Az egyik oldal azt érzi, hogy szinte lehetetlen érvényesíteni ezeket a jogokat, mert egész országok rendezkedtek be az iparjogok és a szerzői jogok tiprásába, a védjegy hamisításra, másfelől az Internetes szellemi megosztó rendszerek korlátlan lehetőségeket biztosítanak a művek terjedésének. A haladás erői pedig eszement korlátként tekintenek ezekre a jogokra. A harc kilátástalan és egyre elkeseredettebb. Jól példázza az őrületet, hogy az egyik Fideszes miniszter azért akarja felszámolni a Magyar Tudományos Akadémiát, mert nem termel elég szabadalmat. Márpedig a helyesírást, vagy a kvarkokat nehéz szabadalmaztatni.

 Oroszlánjog

    Ez a poszt arról fog szólni, hogy az úgynevezett szellemei tulajdonhoz kapcsolódó jogok – oroszlánjogok, amelyek az erő árnyékában diktálnak feltételeket a kiszolgáltatottaknak. Ezzel szemben a helyes és üdvös magatartás az lenne, ha alapvető emberi jogként fogadná el minden társadalom, hogy az emberiség által előállított és nyilvánosan hozzáférhető szellemi termékek köztulajdont képeznek, azokat minden ember elidegeníthetetlen joga korlátozás nélkül élvezni és felhasználni.

   Erre egyébként az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata 27/1. pont alatt homályosan utal is: „Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.” Igen ám, de ezt követi egy még homályosabb második pont is, miszerint nem oda Buda:

27./2.:”Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.„ Ebből a pontból vezetik le a szellemi tulajdon fogalmát azok, akik nagyvonalúan átlépnek az első pont szabadságán.

   Csakhogy ez a passzus helyesen csupán azt jelenti, hogy nem kötelezhető senki arra, hogy alkotását, gondolatait közzé tegye, sem arra, hogy tűrje, hogy másvalaki az alkotó szellemi művét sajátjaként jegyezze.

  Nem, ez nem egy anarchista odpökés, hanem az egyetlen járható út a jövőben, még ha nem is a közeliben.

 

Mi a baj a szellemi tulajdonnal?

  Például az, hogy nincs. Amikor egy ember alkot, akkor azt nem nulla napos csecsemőként teszi, hanem kiművelt emberfőként. Alkotásában felhasználja az emberiség meglévő tudását, a nyelvet, azt, hogy létezik kerék, vagy éppen az Eiffel-torony látványát. Nem formálhat monopóliumot olyan tudásra senki sem, amely tudást az emberiség korábbi tudására alapozva hozta létre.

Milyen joga lehet akkor a szerzőnek?

   A szerzőnek egyetlen fontos joga van és marad, a szerzőség tényének elismertetése, hirdetése. A plágium nem megengedett. Emellett a feltalálónak joga van ötletét eladni, eljárásait, technológiáját stb. titokban tartani. Az új szabályozásban csak a nyilvánosságra került szellemi termékek válnának közkinccsé.

 

Akkor oda a haladás, senki nem fog feltalálni, írni, rajzolni, zenét szerezni

   Persze. Ezért nem írt zenéket Bach, nem találták fel soha a kereket és nem született meg a Biblia. Mert ugye ezeket jogdíjért, meg szabadalmi díjakért készítették. Mélységes lenézése az alkotó embernek az a megközelítés, hogy az alkotás mozgató ereje a jogdíj. Ezzel szemben az igazság az, hogy a tudósok azért kutatnak, az írók azért írnak és a festők is azért festenek, mert muszáj nekik alkotni. Mert emberek.

   Amikor a XIX. században az iparjog és a szabadalmak megjelentek, akkor az a fejlődés motorja volt. A szabadalmi közlöny volt az Internet, ott terjedt a tudás. Akkor nem a nyerészkedés, hanem a haladás volt a mozgatórugó. A feltalálók, írók, dalszerzők remekül elvoltak az eladásaikkal. Edison, a maga kétezernél is több szabadalmával egyáltalán nem a szabadalmi bevételekből élt, hanem vállalkozóként eladta azt, amit gyártott, és lett az USA 400 leggazdagabb emberének egyike.

   Azok jelentős része, akik a jogdíj bevételekből élnek már halott szerzők művei után húznak hasznot. Jellemzően jogbirtokos kiadók, örökösök. Ráadásul a szerző halála után még hetven évig, amely időszak mindig úgy nő, ahogy a nagy amerikai kiadók jónak látják. Mexikóban már a szerző halálától számított 100 év a határ. Nyilvánvalóan a jogdíj nem inspirálja alkotásra a halott alkotókat, annak semmi köze a szellemi termékenységhez.

 

A kizsákmányolás könnyű eszköze

 Amikor azt írtam, hogy oroszlánjog, akkor arra a legjobb példa a harmadik világ kizsákmányolása. A kolonizáció kezdetén odamentünk és elraboltuk a népek aranyát, ásványkincseit. Aztán odamentünk és elraboltuk a munkaerejüket, éhbérért termeltek a gyarmati üzemek. Aztán amikor megerősödött a fejlődő világ és önállóan alkotni és termelni kezdett, akkor közöltük velük, hogy ezentúl fizetni fognak az egérrel való dupla kattintásért, meg a lekerekített sarkú ikonokért, mert azokat a fejlett világban találták ki és védelem alatt állnak ésatöbbi, ésatöbbi.

   A világsajtó tele van szabadalmi vitákról szóló perekkel. A vállalkozók erőforrásaik jelentős hányadát fordítják szabadalmi jogászkodásra, szabadalmi trollok elleni küzdelemre. Nem nehéz belátni, hogy ez a légkör nem kedvez a technológiai fejlődésnek. Ráadásul a fagyi visszanyal, mert például a mesterséges intelligencia terén Kína már több szabadalmat nyújt be évente, mint az USA, Európa pedig gyakorlatilag eltűnt a térképről.

   A helyzet pikantériája, hogy az a Kína lett az AI és a géntechnológia szabadalmi nagyura, amely eddig lábbal tiporta a szellemi jogokat. Sőt, tulajdonképpen Japán és Kína („ezek mindent lemásolnak”) a legjobb példa arra, hogy egy szellemi tulajdon nélküli világ sokkal fejlődőképesebb, mint egy tudás-féltő, felhasználást szankcionáló közösség. Az, hogy ma a Földön soha nem tapasztalt jólét van, részben annak köszönhető, hogy a fejlődő országok fittyet hánytak a szerzői és szabadalmi jogokra.

 

Titkos könyvekkel sántikálnak rosszban

  Szép példája nyugati világ szellemi bezárkózásának, hogy az egyik legmenőbb biznisz egyház, a szcientológusok legféltettebb kincse az a tudás, amit nem osztanak meg, ami csak a bennfentesek kiváltsága. Nagy titkok tudói a belső kör tagjai.

   Ezzel szemben a jóval több mint 3000 éves zsidó vallás egyik fundamentuma, hogy minden tudást le kell írni, azt közkinccsé kell tenni és a gyerekeket már négyéves kortól tanítani kell olvasni, hogy az információkhoz hozzáférjenek. Nincsenek titkos könyvek, bennfentes információk.

   A keresztény egyházak is felhagytak a latin misézéssel, az orvosok egyre érthetőbb nyelven fogalmaznak, a jog nyelve is tisztulni kezdett.

   Mindez azt példázza, hogy ha a tudást monopolizáljuk és beárazzuk, akkor az a kufárok kezébe kerül.

 

De hát, ha nincs védelem, akkor kisemmizik az alkotókat

 Kisemmizésről szó sincs, kihasználásról persze lehet beszélni. Mint ahogy egy munkásember izomerjét, tapasztalatát bocsájtja nap mint nap áruba, az alkotó a szellemi termékével teszi ezt.  Ha valaki kitalálja az antigravitációs széket, de nincs pénze megépíteni, akkor ezt a tudását felhasználhatja, hogy adjanak a bankok, befektetők neki pénzt, lehet startupper, vagy elmehet dolgozni a legjobb kutatóintézetekbe, házalhat az ötletével. Szóval áruvá alakíthatja a tudását, méghozzá a piacon elsőként. Ha erre nem alkalmas, akkor jönnek azok, akik alkalmasak rá.

   Az író azért fog pénzt kapni, hogy írjon és nem azért mert valaha írt. A híre, képessége miatt kérnek tőle anyagokat stb. stb. A zeneszerzők dettó, plusz a koncertek. És persze az eladott könyvek, CD-k és mörcsök után még cseng a haszon is. Feltéve, hogy lesznek CD-k, meg könyvek.

   Mindez persze előrevetíti, hogy az efféle alkotók nem a műveik eladásából fognak kiszámíthatóan megélni, hanem támogatásokból. Patrónusok sokasága tartja majd el az alkotókat. Például az epés tollú publicista, akinek létezik olvasótábora, nem kizárt, hogy direktbe az olvasóktól kapja majd meg a pénzét, hogy állítson elő tartalmakat. Mert minek is vegyen meg valaki egy egész olyan újságot, amit csak XY írásaiért olvas. Az alapkutatást már most is a társadalom egésze finanszírozza a szerencsésebb országokban. És így tovább…

   A Microsoft például gondosan ügyelt arra, hogy a DOS és a Windows rendszereik könnyedén másolhatók legyenek. Emiatt úgy elterjedtek, hogy lényegében egyeduralkodóak a PC-s világban. A kalóz másolatok nem a legkisemmizettebb, hanem a legnagyobb szoftverházzá tette Bill Gates vállalkozását. Nem tűnik kárvallottnak.

 

Ez egy színtiszta jogász biznisz

 Szóval az alkotókat nem kell félteni, ők így is, úgy is megélnek, vagy éhen halnak, attól függően, hogy milyen rátermettséggel sáfárkodnak alkotásaikkal, vagy az azokhoz fűződő jogaikkal. A szellemi tulajdonhoz kötődő jogok piócái a jogkezelők, a jogalkalmazók, a szabadalmi trollok, a hiéna ügyvédek. A szomszédos jogok (kiadók, előadók jogai) arra utalnak, hogy önálló életet él a szerzőjogi vitustánc. Amikor egy több ezer forintos könyvből a szerző 80 forintot kap, amikor az Interneten milliós hallgatottság kell ahhoz, hogy valaki néhány ezer forint jogdíjat kapjon, viszont az üres CD-k,, pendrive-ok után is fizetnek az iskolások szülei jogdíjat, amit aztán néhány bennfentes szerző egymás között eloszt, azt mutatja, hogy ez nem csak haladás és kultúra ellenes jog, hanem erkölcsösnek sem mondható.

   Az iparjogok pedig bizonyítottan a haladás gátjai, a fejlődés kerékkötői.

   Mert a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok revolverként való használata, nem ezen jogokkal való csalárd visszaélés, hanem ezen jogok leglényege. Ceterum censeo: Az emberiség által előállított és nyilvánosan hozzáférhető szellemi termékek köztulajdont képeznek, azokat minden ember elidegeníthetetlen joga korlátozás nélkül élvezni és felhasználni.

   Na, dőljünk hátra.

 

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tamlanelkuliszek.blog.hu/api/trackback/id/tr8514647087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Belagar 2019.04.17. 14:14:11

Na hol is kezdjem... Rég olvastam ekkora bugyuta, demagóg katyvaszt. Az alapvető probléma az, hogy számodra a szellemi tulajdon nem más, mint egy korlátlan mennyiségben sokszorosítható bithalmaz, miközben a valóságban ez ennél jóval több. Az alkotónak egyrészt ott van a sok éves, évtizedes képesítése és tapasztalata, másrészt az anyagi és időbeli ráfordítása. És akkor még nem beszéltünk a kockázatvállalásról (működni fog-e? teszik-e az embereknek?), és az alternatív költségről. Te kizárólag úgy írsz erről, mintha az elme egy váratlan felcsillanása lenne ez, amit kizárólag a hasonló felcsillanások inspiráltak, nem pedig kőkemény munka és elhivatottság eredménye. Ennek a gyümölcsét vennéd el tőle, és rábíznád a közösség hangulatára és az alkotó marketinges rutinjára azt, hogy ebből lát-e egy fillért is, vagy pusztán jófejségből áldozta fel a magánéletét és karrierjét kultúránk színesítése érdekében.

Ez az egyik. A másik, hogy olyan ellenpéldákat hozol fel, amelyek technikailag ugyanúgy a szellemi jog védelmét szolgálják. Egy XIX. századi festő ugyanúgy kipenderített volna a kiállításáról, ha leülsz egy bakra másolgatni. De próbáltál volna egy komolyzenekar koncertjére jegy nélkül úgy bejutni, hogy "a kultúrához való jogommal szeretnék élni". Ezek mind ugyanazt a célt szolgálják, mint ma, csak a kommunikációs csatornák változtak meg. Edisont is említed, miközben ő és kortársai legendásan szerették egymást vádolni, hogy ki kinek az ötletét lopta el. A legkeményebb mégis az, amikor Kína módszereivel igazolod az állításodat. Ne már! Ennyi erővel ha egy focimeccsen a játékos elcsal egy 11-est, amire a bíró nem reagál, dicsérjük meg, hogy milyen ügyesen csinálta? Pont azért tud profitálni a helyzetből, mert a többi résztvevő magára nézve elfogadja a szabályokat és hajlandóak ennek hátrányait elszenvedni. Enélkül labdába se rúghatna (a szóvicc nem direkt volt).

És nem, rohadtul nem segítené elő a fejlődést, ha nem lennének szabadalmi korlátok. Annyi történne, hogy azok, akik jól el tudják adni magukat, minimális hozzáadott értéket teremtve is tele lennének támogatókkal. A Youtube pl. így működik, és ha megnézed a legnagyobb csatornákat, nem ismeretterjesztő és tudományos témákat találsz, hanem gameplay-eket, vlogokat. Ezzel amúgy nincs is semmi gond, de merész lenne a kulturális hagyatékunk jövőjét egy ilyen rendszerben elképzelni.

Végül pedig: a kultúrához hozzáférni jogod van, de az nem jelenti azt, hogy korlátlan mennyiségben ellentételezés nélkül! Fizetsz az egészségügyért? Fizetsz! Az ételért? Hogyne! Hát a vízért? A tömegközlekedésért? Lakhatásért? Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyeknek a XXI. században alapvetőnek kéne lenniük, mégis meg kell adnod az ellenértékét plusz a szolgáltató a profitját is lefölözi. És te valamiért úgy gondolod, hogy a kultúránál erre nincs szükség. Meg se fordulna a fejedben úgy bemenni a pékségbe, hogy ott egy becsületkassza vár, és azt viszel el, amit csak akarsz, itt mégis ezt erőlteted. Nyilván nem azt mondom, hogy tökéletesen működik és jó irányba tart feltétlenül a mostani rendszer. Nem hát. Az Artisjus is egy mocsadék. De inkább azon kéne dolgozni, hogyan lehet tökéletesíteni ezt a rendszert, visszakanyarodni az alapvető értékekhez, amiket képvisel. Mert az, ahogy a feje tetejére állítanád, csak egy demagóg vicc.

Annyátok 2019.04.17. 16:18:04

Kedves Belagar! Köszönöm a hozzászólást, amit azt remélem, hogy értek. Igen, pontosan erről írtam, hogy szerintem ez a hozzáállás tarthatatlan. A válaszban szereplő összes érvet számba vettem és a posztban igyekeztem cáfolni őket, ezek szerint sikertelenül. Nem állítom, hogy többségi, vagy akár népszerű álláspont lenne az enyém, ezért aztán a demagógia vádját sem tudom hova tenni. Nem kívántam népszerű posztot írni a témában.

Természetesen sosem állítottam, hogy a szerzőknek, előadóknak nem kellene, hogy díj járjon egy-egy koncertjük kapcsán, vagy általuk eladott, előállított könyv, lemez után. Remélem ebből a mondatból ez nem vonható le: "És persze az eladott könyvek, CD-k és mörcsök után még cseng a haszon is."

Szóval igen, a hozzászólás megerősített abban, hogy a jelenlegi szellemi monopólium rendszer fenntartó-haszonélvezőinek eszük ágában sincs más eszközökben gondolkodni, mint az állami furkósbotban, ha pénzé akarják tenni a tudásukat. Azt a tudásukat, amit az emberiség szellemi kútjából merítettek még akkor is, ha ahhoz hozzátettek tiszteletre méltó dogokat.
Igen, az egészségügy üzlet, a nadrágért fizetni kell, de ha eléneklem a tábortűz mellett Sinatrától a My way-t, akkor azért ne tartsa a markát egy ügyvéd sem. Szerintem. (na, ez pl. demagógia gyanús, de még igaz is)

Belagar 2019.04.17. 17:43:02

Nézd, a szerzői joggal kapcsolatos problémák ismertek. Mondok egy életszerűt is: metálban utazó kocsma komoly jogdíjat fizet a zenegép után, amiből nyilván a legtöbb metál zenekar alig lát valamit, mert az összeg tetemes része a popzenészekhez vándorol. Ez például nagyon nem korrekt. Hozzád hasonlóan azzal sem értek egyet, hogy a szerző halála után olyan jogutódoknak kell fizetni hosszú évekig, akik semmi részt nem vállaltak az alkotói folyamatban.

De!

Ettől eltekintve rengeteg alkotónak ez biztosítja egyedül azt, hogy munkája ellenértékét megkapja. És itt nem a következő generáció Bach-jairól, Edison-jairól beszélek, mert ők köszönik szépen, elvannak. Itt azok a kutatók, grafikusok, fotósok, filmesek, zenészek stb. kerülnek veszélybe, akiknek sok hasznos szolgáltatás és innováció köszönhető, egyetlen bűnük, hogy nem ők fogják feltalálni a XXI. század kerekét.

Tegyük fel, csinálok egy gyönyörű tájkép fotót Indiában. Bizonyára nem fog a Nat Geo címlapjára kikerülni, de simán értékesíthető. E kép mögött van X évnyi fotós iskola, gyakorlat, milliós felszerelés, utazási költség, és maga az ötlet megszületése és bevállalása. Ha a te érvrendszeredet követjük, akkor két választásom van: vagy kiteszem a szobám falára és gyönyörködök benne, vagy felteszem a netre, és hagyom hogy bárki letöltse a saját üzletéhez, plakátjához, borítóképéhez. Amikor meg ezt szóvá tenné az alkotó, háborognak az emberek, hogy "de hisz ezt a google-ben találtam". Ha nem lennének az alkotónak jogi eszközei, itt meg is állna a történet, ő pedig legközelebb akkor utazna külföldre fotózni, ha elengedi a főnök a szalag mellől.

És pontosan ez a baj. A legtöbben csak a kirívó eseteket látják, ami mellett persze beindulnak az énvédő mechanizmusok is, miután letorrentezték az Avengers legújabb részét.

Amit meg mondasz a CD, DVD, könyveladásokkal kapcsolatban, az első hozzászólásomban érintettem. Ezek fizikai korlátokból adódóan tudták/tudják még elérni azt a célt, amit a digitális tartalmaknál csak jogi úton lehet érvényesíteni.
süti beállítások módosítása