Orbán Viktornak és tartótisztjének, a keményvonalas vatikáni páholynak, valójában a felvilágosodással van bajuk. Azért szervezik be a demokrácia és az európai reneszánsz féktelen gyűlölőit önpusztító civilizációs terroristáknak, hogy hátha felvillan végre az eltompult agyú Európa előtt az a pokol, aminél lássuk be, még Orbán és az egyház is jobb. Remélik, hogy jobb lesz félni falak közt az Istent, mint az ördög szabad ege alatt reszketni.
Minden a felvilágosodással kezdődött. A 17. századi vallásháborúk nagy nyertese a józan ész lett, vesztese a vak hit, meg az arra alapuló hatalmi rendszer. Olyan szörnyűségeket indított útjára ez a felvilágosodás, mint a demokrácia, a liberalizmus, a szocializmus, vagy a kapitalizmus. Az autokrácia azonban nem hagyta magát, és azóta is hol totális hatalom képében, hol zsarnokság, vagy más egyeduralomra törő kizárólagosság formájában visszavág. Szítói és segítői ennek a revánsnak a „Porból lettünk, porrá leszünk” ciklus állandóan megújuló értelmezését nehezen követő egyházak, amelyek pompájukkal vonzzák a nagyravágyót, öröklétet ígérnek és régi dicsőségüket zárt férfi közösségekben sírják naponta vissza. Ehhez mindig kapóra jön egy laza kis válság, amikor az emberek a fennálló rendben elvesztik a hitüket és a vagyonukat. Aztán kell még hozzá egy frusztrált kis szerencsétlen, aki rendre alulmaradt a kinek van nagyobb bajnokságon. Ezekből a felvilágosodás óta lehetett császár, vezér, első titkár stb. Nem zsenik kellenek diktátornak, hanem dühmenedzselési gondokkal küzdő komplexusos idióták. Mindig ilyet dob a gép. A zsarnok per definitionem hülye. Aki mást mond - az is.
Nekünk is ilyen jutott. Elhitették vele, hogy ugyan az Isten teremtett egy akkora követ, amit már maga sem tud felemelni, de szerencsére mára teremtett egy olyan lényt is, aki viszont lazán. Az ő küldetése visszaforgatni az idő kerekét. Egyelőre ugródeszkának a Horthy kor is elegendő, de nem lehet megtorpanni az út elején, mert a cél a balladai homályba vesző 16. századi aranykor, és a trentói zsinat megerősített hét szentsége. Állam és egyház legyen újra egy. Ki más egyesíthetné őket, mint a rafkós barbár, elvégre, ha egyszer-másszor Rómát is megszívatták, akkor tán Brüsszellel csak elbánnak. Azzal a volteriánus söpredékkel.
Igen, teljesen értelmetlen hüledezni azon, hogy a megrészegült éppen minek tántorodott neki, hiszen nem az a lényeg, hogy betöri a kirakatot, hogy leüti az asszonyt vagy, hogy kilövi a festményt. Ilyenekből percenként tízet csinál az állapota miatt. A lényeg az, hogy nincs magánál, mert el van szállva, be van tépve. Az egész szekta repül. Látjátok feleim Lázár, Rogán, Selmeczi, Orbán, meg a többi aktualitás arcán azt a megkövült, üdvözült mosolyt? Naná, hogy ütős cuccot toltak. Időgépet nyeltek, „mindenható” cukorkát szoptak, meg aztán még áldást is kaptak rá. Komoly koktél még az ilyen edzett drogosoknak is, nem csodálkoznék, ha úgy maradnának tőle.
Mivel az időutazásnak még az illúziója is csak nagyon minimalista rendszerekben képzelhető el, ahol a dolgokat visszarendezni egy előző állapotukba (nevezzük időutazásnak) még nem igényel elképzelhetetlen energiát, így nem nehéz kitalálni, hogy egy bonyolult világban a visszatérés a felvilágosodás előtti időkhöz: beteljesíthetetlen vágy. Ezen az sem segít, ha valaki egyszerűsíteni szeretné a társadalmi viszonyokat, például a munkásemberek felveszik szerszámaik nevét, összemérjük a kacsát a boszorkánnyal stb. Világosabban: a hajsza az elveszett dicsőségért kudarcra van ítélve. Orbán és tartóinak felvilágosodás ellenes harca kudarcra van ítélve, mert ezt a háborút már nagyon régen végleg elvesztették.
Ezért buktak/buknak el sorra a zsarnokok, mert legyőzi őket a természet rendje, a fizikai és társadalmi törvényszerűségek rideg következetessége. Semmi más.
Persze ebből egyáltalán nem következik, hogy a zsarnok tragédiája ne jelenthetné egyben a társadalom tragédiáját is. Az ilyen végkifejletre mintha több példa lenne, ám a hatalmaskodó mindig alulmarad.
Csak ki kell várni, meg túl kell élni. Na, dőljünk hátra.
