Áder János nem megy át a piroson. Derék elhatározás egy színvaktól.

   Nem, nem a trafik botrányról szeretnék írni. Az szimplán csak megmutatta, hogy Orbán nem csak, hogy enni nem tud késsel-villával, hanem azt sem tudja mi az. Bár azért arra kíváncsi lennék, hogy a sok lesötétített boltban üldögélő nemzeti trafikos mikor jön rá, hogy nem az aranytojást sodró tekerőt nyomták a kezébe, hanem a király új rucijából egy tangányit vetettek oda neki szeméremkötőnek. A nép meg csak röhög majd rajta, mert ő lesz a Fideszes trafikos, a „füstös Orbán”, a helyi „király dekk”, a „szopókás szivar”, aki cigisként kezdte, de most pipa, mert a NER kimultával már mindenkinek lesz koncessziója, de nem azért, mert az egészséges, hanem mert az egészséges életet nem mérgezett forrásból csöpögtetik.

   Szóval nem a trafik mutyiról szeretnék írni. Annak az utolsó rúgása majd azt a kb. ezer embert érinti csupán, aki a dohányosok, a dohányboltosok, a hoppon maradtak után, mint nyertes szívja meg a kollaborációt. Aki majd rájön, hogy a hamis isten lábát fogta ő meg ezzel a trafik biznisszel.

   Én az akadémikusról szeretnék írni. Igen, erről az olvasni talán még tudó bunkó parasztról. Joe Esterhassal szólva: „Ha látsz egy akadémikust az utcán szembe jönni, akkor nyugodtan vágd pofán. Tudni fogja miért kapta.” Vártam, hogy talán botrány lesz, rendkívüli akadémiai ülés, vagy valami „bocsánat, hogy élünk körlevél”, de semmi. Pálinkás akadémikus, a Fidesz tudós, aki késsel-villával tud számolni most megmutatta, hogy a tudomány malmai lassan őrülnek. 23 évnek kellett eltelnie a rendszerváltás után, hogy Gorkijt elküldjék a vidéki fasorból is, engedélyezzék a „Békét”, érdemei elismerése mellett aggályosítsák „Marxot”, tiltsák Károlyit.

   Na, ezzel van egy kis baj. Az a baj, hogy a magyar tudomány felkent művelői, az akadémikusok, ebben a fura fénytörésben ostoba tahóknak látszanak. És nem csak az utcanév verdikthez asszisztálók, hanem a sunyítók is. Mert sunyít, aki néma. Mind, egytől egyig. Azt nem lesz nehéz bebizonyítani, hogy – ellentétben a politikusi osztályról kialakított közvélekedéssel – Magyarország közállapotaiban a tudós és pedagógus társadalom a legfőbb ludas, élükön a történelemtanárok naciodebil hadosztályával. Nekik köszönhetjük azt a másfél generációnyi szellemi toprongyot, akik most késsel-villával osztják az észt. Meg azokat is, akik sorban állnak érte. Azért, ahol az akadémikusok lettek a gondolat söpredéke, ott van egy kis aggodalomra ok. Ott valóban nem érdekes, hogy a rendszerbe való betekintés csak a vak komondort illeti meg, hogy csak a hivatal képviselheti a közérdeket, hogy az otthon főzött pálinka mellé Munkás és Terv (engedélyezett nevek) cigit szívhatnak-e a zsarnok kegyelméből.

   Már nem az számít, hogy mit mozizik össze a betépett vidra, hanem, hogy kifújja-e valaha is a füstöt, vagy annyira jó a cucc, hogy örökre benntartja. Ha kifújja, akkor nem látszik majd vízilónak, ha benntartja, nem látszik majd élőnek. A kurzus akadémikusok, kurzus szakemberek, kurzus művészek úgy tűnik, hogy mind egy beteg képzelet szüleményei. Eluralkodtak már a függőn, és követelik, hogy ne merje kifújni lételemüket, a bódító füstöt.

Lehet, hogy tényleg jobb, ha benntartja. Na, dőljünk hátra.

***************************************************************

Nyuszika füvezik a folyó partján, odamegy hozzá a vidra

– Mit csinálsz, nyuszika?

– Füvezek, vidra!

– Megmutatod, hogy kell?

– Szívj egy jó nagyot, s vedd le.

Szippant egyet a vidra s kifújja.

– Nem úgy! Tartsd magadban, majd utána fújd ki!

Sehogy sem megy a vidrának.

– Na, tudod mit, szívj egyet s merülj le a víz alá!

Lemerül a vidra, ám nem sokkal később egy arra járó víziló, kiemelkedik a vízből. A nyuszika megrémülve:

– Vidra, vidra, fújd ki, fújd má ki!!!