Adna pénzt, hogy megdőljön a rendszer? Akkor bajban van.
Nem, nem a rendszerdöntőket, nem az akcióhősöket, hanem a leomlott rendszer után következőket váltó újjáépítőket kell most támogatni azoknak, akiknek van a jövőbe aprítani valójuk. Nem bonyolult, csak két lépéssel van előre. A zsarnokság így, vagy úgy nyilván összeomlik. A romokra felkapaszkodó ellenállók, partizánok, leszámoló biztosok hamar elbuknak az újjáépítésen. Őket váltják majd a szorgos építők. Az ő munkájuk tök uncsi lesz remélhetőleg. Nem lesznek szóvirágok, érzelmi tirádák, kiátkozás és megmondás, hanem ha szerencsék lesz, akkor döcögve magyarázó hivatalnokok intézik a közügyeket, a választott képviselők pedig szakértők tanácsait mérlegelve döntenek hangsúlyokról és nem értékekről, mert az értékrendje a IV. Köztársaság polgárainak lényegében hasonló lesz.
Zapatisták, reformerek, fiatal demokraták és naná, hogy az SZDSZ
Van egy kis gond Orbán rendszerének felszámolásával. Mivel a demokrácia tényszerűen megszűnt Magyarországon (ne a titkos választások lehetőségére tessék gondolni, az még Rákosi alatt is volt, hanem a választás lehetőségére, az alternatívák esélyegyenlőségére és az ezt elérhetővé tevő források rendelkezésre állására stb.), így marad a kérdés, hogy mi a teendő? A válasz nagyon fog tetszeni sokaknak: semmi teendő nincs, csak terveket szőni.
Az értelmiségnek beakadt a rezsim otrombasága feletti hüledezés. A rendszer mibenlétének egyre szofisztikáltabb leírása már konfuciusi magaslatokra hágott. Fokozni még biztos lehet, de nem érdemes, mert csak az unalmat dagasztja. Azon rugózni, hogy egy agresszív részeg éppen mit ver le, vagy hova piszkít, nem érdemes. Értjük, hogy totál kivan, detoxban a helye.
A gondolkodó embereknek most dönteniük kell, hogy a nemes, ám eredménnyel nem igazán kecsegtető harcra vagy a háború utáni építkezés előkészületeire fordítják az energiáikat. Mindkét választás helyes. Orbán bukását azonban nem a külső vagy belső támadások okozzák majd (ezek éppen, hogy szilárdítják), hanem rendszerének életképtelensége, fenntarthatatlansága. A jobbhíján menekültellenes népszavazásnak keresztelt Unió ellenes puccs kudarca például annak volt köszönhető, hogy a választók jól rezonáltak a karosszék kampányra, hogy: „Ne csinálj semmit és te leszel a győztes!” A dolog működött. Az Ellenállás a legnagyobb sikerét a semmittevésre buzdítással érte el. Akik ezt képviselték, azok megérezték akarva-akaratlanul a rothadás ízét, a közöny pusztító erejét.
A fütyülők
A közönnyel szemben áll a tűrhetetlent tűrni nem képes harcos tenni akarás, a nemes hevület. A hangládával a hátán Putyint fütyülő Juhász Péter, a Feketeruhás Nővér, Gyurcsányék nyugdíjas kommandója és sokan, akiknek már vagy nincs vesztenivalójuk, vagy annyira elszántak, hogy nem törődnek következményekkel, támogatottsággal és néhányad magukkal rontanak a rezsimre. Ismerik egymást arcról, névről. Ha ők nem lennének, akkor sokan azt hihetnék, hogy senki nem emel hangot a zsarnokság ellen. Ők a hab az ellenállás tortáján, ám miután nincs torta, így joggal érezhetik, hogy ők maguk az Ellenállás. Tevékenységük azért felbecsülhetetlen, mert olyan látványos hibákat kényszeríthetnek ki a rendszerből, mint pl. a 2006-os oszlatás volt. Idegesítőek, de nem csak a hatalomnak, hanem a semmittevőknek, a fotel forradalmároknak is, mert állandóan szembesülniük kell tetteik hiányával. Szépen cseng majd a nevük, mint Krassóé. Aki anyagilag támogatni akarja őket jól teszi, de tudnia kell, hogy ők immunreakciók. Akkor is léteznek, ha senki nem segít nekik, mert őket a zsarnokság hívta életre és tartja mozgásban. Kihívásmeghajtásúak.
A következők
Az Orbánváltó fundraising rally nagy hozamot ígérő vigécei az „ezek mennek, mi jövünk, és minden jó lesz, mint régen” típusú vállalkozók. Lesz jogállam és lesz kártérítés is! – ígérik ki nem mondva, és komolyan hisznek is benne. Sőt, azt is el tudják képzelni, hogy az MSZP meg az apró (Együtt, Párbeszéd stb.) a Jobbikkal, akiről értsük már meg, hogy nem esznek cigányt reggelire, meg zsidót vacsorára (volt ilyen, de már elmúlt), összefogva megnyerik a választást. Ha nem, akkor még az LMP mindig ott lehet. Ráadásul itt a Botka, mint csodalény, aki már bizonyított, rátermett stb. Szóval támogatni kéne egy kis pénzzel a kampányt. Is.
Ok, hogy a metrónak nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért azt nem nehéz észrevenni, hogy az MSZP valamelyik keze, feje, lába stb. rendre a 4-es metró alagutjából mászik elő. Pénzt áldozni erre a projektre olyan, mint egy szűk lyukon benyúló majom kezébe banánt nyomni. Se megenni, se eldobni nem tudná, mi meg várhatnánk addig, amíg a Fidesz ki nem eszi a kezéből. Így etetnek ők.
A Momentum
Amikor ezeket a sorokat írom, akkor az éppen aktuális „mindenki húzzon a csába” formáció a Momentum. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ők lennének az igazi elküldők. Azt azonban látni kell, hogy volt már egy-két próbálkozó a töketlen fecske sebességét megbecsülni. A Momentum aláírást gyűjt (nagyon helyesen) a budapesti olimpia ellen, és közben kicsúszik a száján ez meg az. Ezek nyilván gyerekbetegségek, hogy minden helyet a Nemzeti Múzeum lépcsőjének nézve ilyesmiket kell kiabálni, hogy az egyik kutya másik eb, mi aztán senkivel, esetleg valakivel talán, meg új időszámítás stb. Fontos emberek és jó arcok. A kérdés tényleg az, hogy tudnak-e terveket szőni. Hogy szőttek-e már, vagy a szakértelem bolsevista trükkjét ők is elutasítják. Az ugyanis a szürke, unalmas irodákból gomolyog elő, és nem hogy szárnyakat adna, hanem szárnyakat szeg. A realitás béklyóit aggatja a nagy ívek szerelmeseire. Nem elképzelhetetlen, hogy a párttá alakuló Momentum érez majd késztetést arra, hogy szellemi műhelyek munkáit használja.
Azért ne felejtsük el, hogy az SZDSZ, a rendszerváltás mára megkaraktergyilkolt áldozata úgy tudott a magyar történelem egyik legfontosabb pártja lenni (és kimúlta okán már az is marad az idők végezetéig), hogy 11 ügyvivője, ellentétben a riválisokkal, egyszerűen csak okos volt. Úgy értem, hogy az okosnak a művelt, jószándékú, tisztafejű értelmében és nem a dörzsölt, ravasz, cseles mai terminológiája szerint. Világos mondatok, egyszerű és érthető okfejtés, semmi hablaty. Na, ez nagy kihívás, így ráfordulni a népre. A Momentum támogatásához azért még kellene egy kis önerő, és nem csak mozgalmilag, hanem szellemileg is. Ha önnek sok pénze van, akkor fel kell készülnie, hogy lehet, hogy majd a Momentumot kell támogatnia, de addig még érdemes kivárni, nehogy fedezetlen shortolásba fusson.
Milliomos vagyok, akkor most kinek adjak?
Adjon a tudósoknak, a gondolkodóknak, a terveket szövőknek. Független szervezeteknek, intézeteknek, akik a leomlott rendszer után következőket váltó újjáépítők, vagy az ő holdudvaraik lesznek. Most a legfontosabb, hogy legyenek tervek, elképzelések, cselekvési és stratégiai gondolatok. Legyenek, maradjanak olyanok, akik szerint érdemes tervezgetni. Impulzív percemberkék, Herkulesek és tutimondók helyett adjon egy kis pénzt az alapozásra. Nem sokan foglalkoznak ilyennel, de látjuk mi a vége, ha elmulasztják. Ez a támogatás nem látványos, „nem jön vissza”, ebből nem lesz pénz, hatalom. Csak talán egy kicsit jobb ország.
Orbán rendszere törvényszerűen összeomlik. Aztán lesz egy kis zűrzavar. Aztán lesz egy jobb ország, de annak az alapjait most kell megtervezni, hogy a zűrzavar végeztével legyen mit lerakni.
Na, dőljünk hátra.