Na, akkor most dőljünk hátra. Az Orbán rendszer megbukott. Nem, nem nyert Orbán és rendszere a választáson, hanem ármánnyal, csalással és zsarolással hatalmat lopott. Ezt bizonyítja az eredmény és nem többet. Soha nem volt ilyen gyenge a zsarnok. Az egész tákolmányt gyufaszálakkal kiékelt pöckök tartják egyensúlyban. Orbán most már lényegtelen. Ami lényeges, az az ellenzék és annak lehetséges árulása. Persze ez is csak annyiban fontos, hogy az átmenetet mennyire húzza el. És ez még akkor is igaz, ha a magyarok többsége őszintén hiszi, hogy Orbánra kellett szavaznia.
Ha az ellenzék most beül a Parlamentbe és nem alakul át az ellenállás vezetőjévé, akkor az ellenzéki szavazóknak tudniuk kell, hogy a legnagyobb ellenségük már nem Orbán és aljas rendszere, hanem az ezen élősködő hajdani ellenzék. Ők azok, akik nem felelnek meg a kor kihívásainak, nem értik és nem érzik a helyzet történelmi súlyát. Ők azok, akik nem ellenlábasai, hanem részei az orbáni vircsaftnak. A politika április 3-tól az utcán zajlik és nem a kupolás bábszínházban.
Persze, hogy dühös vagyok, és nem ma kezdtem. Ha valamelyik ellenzéki képviselő most azzal jön, hogy:
- Nem hagyhatjuk cserben a választóinkat, be kell ülnünk;
- Ott legalább jelen leszünk és tudjuk ellenőrizni, befolyásolni a dolgokat;
- A Parlament publicitást ad a politikánknak stb.,
akkor nyugodtan verjék fejbe egy redőnyhúzóval. Ezeket a hazugságokat mantrázzák évek, évtizedek óta. Ezekből semmi sem igaz. Az ellenzék fügefalevél Orbán falloszán. Még azt sem volt képes elhitetni az átlagnál kicsit okosabb emberekkel, hogy nem erre az opportunista pozícióra keresnek jelölteket. A kampányt ostoba fajankók vezérelték, bornírt üzenetekkel, csapongó baromságokkal. Megjelenése dilettáns, kivitelezése szánalmasra sikerült. De ezen rágódni már kár, majd elemzik, hogy hogyan tudták sikeresen távoltartani az értelmesebb, tenni akaró embereket a pártok a kampánytól.
A lényeg, hogy ha beülnek, elveszik a lehetőséget és a reményt újabb négy évre. Az nem kérdés, hogy az Orbán korszaknak csúnya vége lesz, a kérdés az, hogy a mostani ellenzék képes lesz-e lerövidíteni az agóniáját. Ha beülnek, meghosszabbítják azt Bicskéig.
Mi a teendő?
Ha nem ülnek be az ellenzéki képviselők, nem esküdnek fel a hazug Alaptörvényre, akkor ők lehetnek az ellenállás vezérei. A követeléseiknek világosnak kell lenniük:
- Szabad sajtót! A közszolgálat azonnali független felügyelet alá helyezése az ellenzék paritásos részvételével. A Médiatanács paritásos újra alakítása, a frekvenciák újra osztása, a Fideszes média trösztök feldarabolása.
- Semleges szervezetet az Uniós támogatások elosztására! A kormány, az ellenzék és az EU képviselő által egyenlő arányban működtetett szervezet bírálja el az Uniós támogatások elosztását.
- Világnézetileg semleges oktatást! Az egyházi privilégiumok azonnali megszüntetését, a közoktatást működtető-felügyelő semleges, független szervezet létrehozását.
- Törvényt, hogy az EU-ból és a NATO-ból csak olyan népszavazás útján léphessünk ki, ahol a választók több mint a fele igennel voksol.
- A levélszavazás biztonságossá és általánossá tételét!
Ameddig ezek a követelések nem teljesülnek, az ellenzéknek nincs értelme beülni a parlamentbe, ha megteszi, olyan bűnt követ el, ami miatt a társadalom ellenálló része jogosan tekintheti első számú problémájának.
Világos, hogy először az ellenzéki szuszpenzort kell lekapni ahhoz, hogy Orbánt ott üssék, ahol annak értelme van.
De ha mégis beleülnek a tutiba maszatolni?
Akkor nincs más hátra, meg kell vonni a támogatást a kollaboráns pártoktól és minden erőforrást és szimpátiát a parlamenten kívüli erőkre kell fordítani. A támogatásoknak elsősorban a szabad sajtó megteremtését kell célozniuk, mert az minden változás alapja. Ha az ellenzék nem nő fel a feladathoz, akkor ideje figyelmen kívül hagyni.
Na, dőljünk hátra.