Borítékolható volt, hogy komoly politológusok Orbán strasbourgi szereplése után arról elmélkednek majd, hogy megint ő győzött, mert róla beszél mindenki, hiszen csak az történt, hogy bejelentkezett az immár szélsőségesek által vezetendő Európa első emberének, az ostoba mérsékeltek meg nem veszik észre, hogy…és a többi és a többi.
A jelenség oka persze kézenfekvő, és csupán annyi, hogy komoly emberek képtelenek elhinni, hogy egy ostoba fajankó basáskodik felettük. Ilyenkor előkerül a hihetetlen stratéga, karizmatikus vezető, elképesztő szónok, tudja, hogy mi kell az embereknek stb. magasztaló jelzők végtelen tárháza, hogy legalább egy kicsit egy szintre emeljék az elnyomót az elnyomottal. Hogy ésszel felfogható és így talán érthető legyen az amúgy felfoghatatlan tobzódása a lenézésnek, a cinikus erőszaknak és a butaságnak. A zsarnokságnak.
És persze a reflexiók a zsarnokot sem hagyják hidegen. Elena Ceaușescu például tényleg azt hitte, hogy akadémikus, Sztálin és Hitler magukat tévedhetetlen és rajongva szeretett vezetőként látták, de 1944 végén még Szálasi is hétkötetes könyvet tervezett írni a hungarizmusról. Andersen a Császár új ruhájában szépen mutatja be az illúziókban ringó zsarnok végzetét.
Ez történt Strasbourgban Orbánnal is
Orbán tudta, hogy ott, ahol a szavak jelentenek valamit, sokáig játszhatja a lócsiszár testhezálló szerepét. Ott ha megszólítják azonnal rávághatja, hogy "milyen libát?!". A lepusztított, lerabolt, elkedvetlenített országában már nincs valós ellenfele. Talpnyalók hada dicséri rafinált elméjét, tévedhetetlen éleslátását, varázserejű karizmáját. Ebben az állapotában érte a sokadik jelentés arról, hogy finoman szólva megsérti az Európai Unió alapértékeit. Erre az eddig bevett pávatánclépés az volt, hogy halálra döbbent arccal komolyan méltatlankodva előadta, hogy dehogy sértjük, hanem főleg erősítjük satöbbi, satöbbi.
Csakhogy a holland náci fiatalok, az olasz újfasiszta belügyminiszter, a szélsőjobbos osztrák alkancellár és a többi EU troll, meg az előszoba lakájok azt az érzést tették bizonyossá benne, hogy eljött az ideje kilépni a fényre, az ő csodálatos valójában. Elment az Európai Parlamentbe, ledobta pávatáncos kűrruháját és tündökölni kezdett, hogy ímhol vagyok, hát nem csodás? Biztos volt benne, hogy ettől a mesés látványtól a sok tohonya, hígagyú, elpuhult néppárti végre észbe kap, és meglátja a vezért, a megoldást a valóban létező gondokra.
És akkor ott állt a démon, ami ellen az EU létre jött
Csakhogy mindenki meglepetésére a lemeztelenített Orbán végre tökéletesen beazonosítható lett a sok tohonya, hígagyú, elpuhult néppárti képviselőnek is. De hiszen láttak ők már ilyet. Pont ez ellen jött létre az EU. Ők valóban ismerik Caligula hatalmi hóbortjának történetét, a Duce fasiszta propagandára épülő demokrácia tiprását, a hatgyermekes Joseph Goebbels ténykedését. Látták ők Nyikita Szergejevics Hruscsovot, amint a cipőjével veri az asztalt az ENSZ-ben. De egészen friss élményként ott lebeg előttük a pojáca Nigel Paul Farage, aki brahiból szétverte majdnem az Uniót, vagy éppen Donald John Trump agresszív idiotizmusa. És amíg a pávatáncra nem, addig erre a nyílt zsarnoki coming outra már volt válaszuk. Azt mondták: Tudjuk ki vagy!
Bosszú, megtorlás
Nem igaz, hogy Orbán készült erre az eredményre. Ha így lett volna, akkor azonnal sajtótájékoztatót tart, bejelenti a következő lépéseket, megnevezi az ellenséget, irányt mutat, fenyeget, harcot hirdet ahogy szokott. Amikor vereséget szenved, azt személyes támadásként éli meg és ösztönből, agresszíven reagál. Ennek vagyunk most tanúi, amikor az osztrák kancellárt lényegében hazug kis labancnak nevezte, amikor az általa követelt közös határvédelmet már megszálló zsoldosoknak hívja, vagy amikor brüsszeli kesztyűbábjai a nők elleni erőszakról szóló határozatot szinte egyedüliként elutasítják. A Parlamenttel meg azt mondatja ki, hogy nem is volt taggyűlés, őrá meg nem lehet nézni halandónak. Örjöng.
Eddig az a mondás járta, hogy „Azt tudjuk mi lesz, az a kérdés, hogy addig mi lesz?”. Most ez annyiban módosult, hogy már azt is tudjuk, hogy addig mi lesz: Bosszú, megtorlás.
Fő ellenlábasa, aki utoljára tette meg vele azt, amit most az Európai Parlament (leleplezte és felmosta vele a padlót) és akit sikerült többször a politikai nihilbe karakter-gyilkolnia, most ellenállást hirdetett az utcán. Ez természetesen sikertelen lesz, de soha nem lehet tudni, hogy a sok kis gyomros mit okoz egy instabil rendszernél. Márpedig az Orbán rendszer Strasbourg óta hivatalosan is instabil. És a vezére is az. Érdemes cibálni.
Na, dőljünk hátra.
