Ettől tartottam végig. Hogy Bajnai Gordon össznépi lavírozásba kezd. Hogy az ellenzék egyetlen reménye úgy fog viselkedni, mintha ő vezetné a maga ellen induló seregeket is. Mert az a kérdés, hogy kinek üzent az új remény azzal, hogy a határon kívüli magyarok szavazati jogát meg kívánja tartani, mert úgymond szerzett jogokat nem lehet visszavonni. Nem az a kérdés, hogy kinek akart üzenni, hanem az, hogy kinek üzent. Megmondom: nekem üzent. Nekem, aki rohadtul nem gondolom, hogy a határon túli magyaroknak szavazati jogot kellene adni olyan formában, hogy a magyarországi Parlamentbe képviselőket juttassanak. Szószólókat még csak hagyján. Azt gondolom, hogy ez a píár szavazati jog sanda és ebül szerzett. És akkor itt vagyunk az én fő gondomnál: Bajnai Gordon azt üzente, hogy az ebül szerzett jogokat nem lehet bizergálni. Értsük jól: kilenc évre kinevezett Orbán korifeusok, gazember-versenyen nyert milliárdos beruházások, önkénnyel finanszírozott stadionok, mind-mind olyan jogok, amikhez az E2014 vezetője nem nyúlna. Na, most azt meg tudjuk, hogy dehogyisnem. Azaz Bajnai trükközik, de miért is? Mit remél attól, hogy nyugtatgatja azokat, akik a képével dekorálták a BKV buszokat, összemontírozva a patással riogatják vele a családanyákat.
Bajnai Gordonnak velem kéne törődnie, velem, aki tök egyszerűen azt szeretné, hogy tegye rendbe a dolgokat, építse újjá az országot, tegye gipszbe a demokrácia törött csigolyáit és rohadtul ne beszéljen össze-vissza, handabanda falvédő nyelven, mert ki nem állom. Nekem ne jöjjön azzal a dumával, hogy ő egy jóakaratú gyengécske reménysugár, aki most cseperedik, és csak azért nem fogott még össze az ellenzék, mert a Mesterházy, tudják, a B kategóriás akcióhős, Oscarra tör, és nem ül le vele osztozkodva egyesülni. Ezért aztán neki erősödni kell közvéleménykutatásilag, hogy legyen végre adu az ász kezében. Megint lavírozik itt nekem.
Ha komolyan gondolja az összefogdosást, és szerintem komolyan gondolja, akkor annak a legegyszerűbb módja az, hogy azt mondja: Hölgyek/Urak! Minden pénteken fél öttől a Te+Én presszó 3-as asztalánál várom azokat, akik egyesíteni szeretnék erejüket, mert hívni kéne a Bolygó Kapitányát. Akkor aztán a kamerák mutatnák, hogy ki vidáman, ki fogát húzva kávézgat az új reménnyel.
Aki meg schifferkedik, az zuhan, mert a képlet egyszerű, sokkal egyszerűbb, mint amivé az elemzők az bonyolítják: Ha nem fogtok össze nem megyek el szavazni. Pont. Ja, és megnyugszom, mert akkor tisztában leszek végre azzal, hogy az Orbándúlás nem egy baleset, hanem egy történelmi szükségszerűség, a barbárok jól ismert, ám kicsit kellemetlenül erőszakos vérfrissítése.
