HTML

A támla nélküli szék

Amikor véget ért a rendszerváltás, és kialakult a Magyar Köztársaság közjogi rendszere, és Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor sokan, akik részt vettünk ebben a kalandban, nyugodtan hátradőltünk a székünkben. Most a földről látjuk csak tisztán, hogy nem volt támla. (Moderálási elv: Hörgő-morgó kisebbrendűségben szenvedő trollok repülnek. Csúnyán lehet beszélni, de a gyalázkodó repül. Ez a blog nem köpőcsésze. Aki a blogger személyét cinkeli, az nem azért repül, mert nem szívelem a kritikát, hanem azért, mert ez a blog a posztokról szól és nem az írójáról. )

Friss topikok

  • white999: @a nagy hohohorgász: Miből kellene nagyokos? Az analfabta cigányokat pénzért szavazni vivő kocsik ... (2022.04.04. 20:56) Az ellenzék Orbán szuszpenzora
  • ez a nevem senki: index.hu/belfold/2022/03/08/zavecz-orban-a-legnepszerubb-marki-zayt-a-szovetsegesei-is-elozik/ (2022.03.08. 18:08) Csikorgó szélpáva
  • tapló II.: Éljen dr. Orbán Viktor! (2021.04.20. 10:50) Cvikipuszi
  • mojoking77: @jozsef_4: Na és? Téged zavar, ha egy általad nem is ismert ember homoszexuális? Nem mondta még se... (2020.12.06. 11:23) Hitler, Gestapo, fedáksári
  • Belagar: Nézd, a szerzői joggal kapcsolatos problémák ismertek. Mondok egy életszerűt is: metálban utazó ko... (2019.04.17. 17:43) A nagy szellemi tulajdon humbug

Mondhatta volna szebben kis lovag!

2018.09.16. 19:48 Annyátok

A meztelen páva

Címkék: Orbán Caligula Trump Goebels

orban_pava.jpgBorítékolható volt, hogy komoly politológusok Orbán strasbourgi szereplése után arról elmélkednek majd, hogy megint ő győzött, mert róla beszél mindenki, hiszen csak az történt, hogy bejelentkezett az immár szélsőségesek által vezetendő Európa első emberének, az ostoba mérsékeltek meg nem veszik észre, hogy…és a többi és a többi.

A jelenség oka persze kézenfekvő, és csupán annyi, hogy komoly emberek képtelenek elhinni, hogy egy ostoba fajankó basáskodik felettük. Ilyenkor előkerül a hihetetlen stratéga, karizmatikus vezető, elképesztő szónok, tudja, hogy mi kell az embereknek stb. magasztaló jelzők végtelen tárháza, hogy legalább egy kicsit egy szintre emeljék az elnyomót az elnyomottal. Hogy ésszel felfogható és így talán érthető legyen az amúgy felfoghatatlan tobzódása a lenézésnek, a cinikus erőszaknak és a butaságnak. A zsarnokságnak.

És persze a reflexiók a zsarnokot sem hagyják hidegen. Elena Ceaușescu például tényleg azt hitte, hogy akadémikus, Sztálin és Hitler magukat tévedhetetlen és rajongva szeretett vezetőként látták, de 1944 végén még Szálasi is hétkötetes könyvet tervezett írni a hungarizmusról. Andersen a Császár új ruhájában szépen mutatja be az illúziókban ringó zsarnok végzetét.

 

Ez történt Strasbourgban Orbánnal is

 

Orbán tudta, hogy ott, ahol a szavak jelentenek valamit, sokáig játszhatja a lócsiszár testhezálló szerepét. Ott ha megszólítják azonnal rávághatja, hogy "milyen libát?!". A lepusztított, lerabolt, elkedvetlenített országában már nincs valós ellenfele. Talpnyalók hada dicséri rafinált elméjét, tévedhetetlen éleslátását, varázserejű karizmáját. Ebben az állapotában érte a sokadik jelentés arról, hogy finoman szólva megsérti az Európai Unió alapértékeit. Erre az eddig bevett pávatánclépés az volt, hogy halálra döbbent arccal komolyan méltatlankodva előadta, hogy dehogy sértjük, hanem főleg erősítjük satöbbi, satöbbi.

Csakhogy a holland náci fiatalok, az olasz újfasiszta belügyminiszter, a szélsőjobbos osztrák alkancellár és a többi EU troll, meg az előszoba lakájok azt az érzést tették bizonyossá benne, hogy eljött az ideje kilépni a fényre, az ő csodálatos valójában. Elment az Európai Parlamentbe, ledobta pávatáncos kűrruháját és tündökölni kezdett, hogy ímhol vagyok, hát nem csodás? Biztos volt benne, hogy ettől a mesés látványtól a sok tohonya, hígagyú, elpuhult néppárti végre észbe kap, és meglátja a vezért, a megoldást a valóban létező gondokra.

 

És akkor ott állt a démon, ami ellen az EU létre jött

 

Csakhogy mindenki meglepetésére a lemeztelenített Orbán végre tökéletesen beazonosítható lett a sok tohonya, hígagyú, elpuhult néppárti képviselőnek is. De hiszen láttak ők már ilyet. Pont ez ellen jött létre az EU. Ők valóban ismerik Caligula hatalmi hóbortjának történetét, a Duce fasiszta propagandára épülő demokrácia tiprását, a hatgyermekes Joseph Goebbels ténykedését. Látták ők Nyikita Szergejevics Hruscsovot, amint a cipőjével veri az asztalt az ENSZ-ben. De egészen friss élményként ott lebeg előttük a pojáca Nigel Paul Farage, aki brahiból szétverte majdnem az Uniót, vagy éppen Donald John Trump agresszív idiotizmusa. És amíg a pávatáncra nem, addig erre a nyílt zsarnoki coming outra már volt válaszuk. Azt mondták: Tudjuk ki vagy!

 

Bosszú, megtorlás

 

Nem igaz, hogy Orbán készült erre az eredményre. Ha így lett volna, akkor azonnal sajtótájékoztatót tart, bejelenti a következő lépéseket, megnevezi az ellenséget, irányt mutat, fenyeget, harcot hirdet ahogy szokott. Amikor vereséget szenved, azt személyes támadásként éli meg és ösztönből, agresszíven reagál. Ennek vagyunk most tanúi, amikor az osztrák kancellárt lényegében hazug kis labancnak nevezte, amikor az általa követelt közös határvédelmet már megszálló zsoldosoknak hívja, vagy amikor brüsszeli kesztyűbábjai a nők elleni erőszakról szóló határozatot szinte egyedüliként elutasítják. A Parlamenttel meg azt mondatja ki, hogy nem is volt taggyűlés, őrá meg nem lehet nézni halandónak. Örjöng.

Eddig az a mondás járta, hogy „Azt tudjuk mi lesz, az a kérdés, hogy addig mi lesz?”. Most ez annyiban módosult, hogy már azt is tudjuk, hogy addig mi lesz: Bosszú, megtorlás.

Fő ellenlábasa, aki utoljára tette meg vele azt, amit most az Európai Parlament (leleplezte és felmosta vele a padlót) és akit sikerült többször a politikai nihilbe karakter-gyilkolnia, most ellenállást hirdetett az utcán. Ez természetesen sikertelen lesz, de soha nem lehet tudni, hogy a sok kis gyomros mit okoz egy instabil rendszernél. Márpedig az Orbán rendszer Strasbourg óta hivatalosan is instabil. És a vezére is az. Érdemes cibálni.

Na, dőljünk hátra.

 

1 komment

2018.04.13. 11:55 Annyátok

Ellenállás lesz

 ellenallas.jpg

Tévednek, akik azt hiszik, hogy a Fidesz mostani kétharmada ugyanolyan kétharmad, mint ami négy éve volt. Ez a kétharmad olyan, mint a rossz koleszterin. Nem véd, hanem támad. Négy éve még nem sok értelme volt azt bizonygatni, hogy kevesebb, mint a fele szavazott Orbánra, mert a maradék jó része értékrendjét tekintve nem állt túl messze Orbán világától. Egységes Fidesz és megosztott ellenzék állt szemben egymással. Most akarategységben voksoló, de pártjaik által egységfrontot képezni nem tudó szavazók többsége áll szemben a kétharmados patyomkin többséggel.

 

 Simicska-Vona nem hiba és nem hiába

 

Bár lángolva hullott alá Vona Gábor Simicska Lajos Zeppelinjével a jövő égboltjáról, de azért elhelyezett egy-két chamtrailt Orbán egén. Nem sikerült a huszáros roham, de ahogy kicserélte a Jobbik-Fidesz szavazóbázist Vona, annak messze ható következményei lesznek. A Jobbik várakozástól elmaradó szereplésének legfőbb oka, hogy a nácik már átpártoltak a Fideszhez, de a mérsékelt jobboldali szavazók még nem bíztak az új-Jobbikban, mert hatott rájuk a karakter-gyilkolászó ótvar propaganda, meg túl gyors is volt egy konzervatívnak ez a tempó. Orbán konzervatívvá vedlésében sem bíztak hat évig.  Biztonságra törekedtek, ezért fanyalogva bár, de Orbánra szavaztak.

 

 

Viszont a Bálnában, a Fidesz kampányzáróján már zengett a riariahungária. Bizony, a kigyúrt kopasz lények, már ott örültek Semjénnel, Habonnyal. Aki nácit vacsorázik, annak durva éjszakája lesz. Olyan vírust ragasztott a Fideszre a leköszönt Jobbik elnök, amelytől megszabadulni lehetetlen. Hatása nem csak a Fidesz belső szerkezetére lesz végzetes, hiszen nem véletlenül nem tartunk vadállatot kertjeinkben, de nagy segítség lesz egyben tartani a serénység elleni egységfrontot is.

És akkor oda tartotta a harmadik orcáját is

 

Három front közé szorult Orbán.

Az első front, a nyugati világ. A civilizált világ nem a magyar emberek demokratikus döntésének látja a választási eredményt, hanem az orbáni hatalom kiteljesedésének. Már nem hivatkozhat sikerrel a hatalmas felhatalmazásra, mert ez az eredmény nem szabad választások, hanem manipulációk, rendszerszintű torzítások és elnyomás eredménye. Nem az van, mint négy éve, amikor az EU azt mondta, hogyha ezek a magyarok így döntöttek, nekünk akkor ezt tiszteletben kell tartanunk. Orbán győzelme egyszerűen csak arra bizonyíték, hogy zsarnok, és Magyarországnak nincs keresnivalója az Unióban. Salut dictator!

A másik fronton a polgári Magyarországgal harcol. Orbán is hamar felismerte, hogy a kommunikációs eszközökben végbement paradigmaváltás brutálisan megkönnyítette a direkt üzenetek továbbítását és a nemkívánatos üzenetek hangzavarba fojtását. A sajtó háttérbe szorult. A szerkesztőségek, szerkesztők épelméjűségi szűrőmechanizmusai megszűntek.

Akadálytalanul áramolhat az információ a tömegekhez az Interneten, a propaganda kiadványokon, a köztereken és egyéb direkt csatornákon. Ilyesmik segítették Trumpot, Putyint, Erdogant. Ahol az állam nem teljesíti a közszolgálati sajtó semlegességének kívánalmát, de nem csak a szerkesztőségek, hanem a közvetítő csatornák terén is, ott kialakulnak az információs karanténok, ahova hatalmas mennyiségű embert lehet bezárni. Így eshetett meg, hogy értetlenül álltak Trump győzelme előtt az amerikai partokon, hiszen nem találtak a környezetükben élő embert, aki arra az abszurd figurára szavazott. Ez történt most Magyarországon is.

A harmadik front a keleti despoták követelőzése. Ők azok, akiket menekülőútként akart használni, fegyverként az EU ellen, de ott nincs pávatánc, csak nyers erő. Most, hogy győzött, jönnek a számlák, amelyeket kiegyenlíteni törvényesen képtelenség. Gyakorló angolnaként nyilván megpróbál majd ezt-azt, de ne legyenek kétségeink, az oroszok spájzában az egyik üvegre a magyar miniszterelnök neve van írva. Saljut diktátor!

A szavazatok társadalmi értéke

 

Van ennek a cipollai hatalomtechnikának egy kis hátulütője. Komoly vívmány, hogy minden szavazat egynek számít. Emőke, Gábor, Tibi atya és Orbán az urna előtt egyenlő. A gond az, hogy az így begyűjtött szavazatok „társadalmi értéke” viszont egyáltalán nem azonos. A mámorban, félelemben, betyárbecsületben fogant szavazat mögötti teljesítmény messze elmarad a szabad emberek teljesítményétől. Erre példa a nyugati típusú demokráciák tündöklése és a keletiek bukdácsolása. Ezt a jólétet akarják a zsarnokok hanyatlásnak feltüntetni, pont azért, hogy senkinek eszébe ne jusson megkérdőjelezni a modern nyugat tagadásának létjogosultságát. Pedig a választás másnapján nyugati állásokat kerestek százezer szám a fiatalok, és nem török, meg orosz melót.

2014-hez képest az a legnagyobb változás, hogy a tenni akaró és tudó emberek sokasága, a társadalmi munkamegosztásban fontos pozíciót betöltők tömegei érzik magukat becsapva és maradtak képviselet nélkül. Ennek a helyzetnek a hatása felmérhetetlen. Tudjuk, hogy a társadalmi egység csodákra képes (háború utáni újjáépítések hatékonysága), ám a társadalmi frusztráció a kulcspozíciókban teljes leépüléshez vezet (késő kádár-rendszer, Jaruzelski-rendszer).

Bokros Lajosnak volt igaza

 

A Jobbik újra pozicionálásával tulajdonképpen egységes ellenzék jött létre. Teljes akarategységben voksolt az ország többsége a rezsim ellen. Az egymással marakodó pártelitek már nem képviselték/képviselik a szavazóik akaratát. Tulajdonképpen nem számítottak. Minden változást akaró szavazó tökéletesen tudta, hogy miért szavaz a rendszer ellen. A pártelitek viszont kormányváltást szajkóztak. Eszükbe sem volt rendszert váltani. Még a kétségkívül elszánt Gyurcsány is ingyenes közszolgáltatásokkal riogatott. Tizensokadik nyugdíj, béremelések stb. Mintha ez lenne az ország baja, hogy nem jó a kormányzás, meg, hogy egy-két dolgot lehetne jobban csinálni.  Az ellenzéki pártok elbutult, nyáladzó zombihordaként bolyongtak a valóságban. Holdudvaruk gúnyosan „összefogósdinak” nevezte a közös cselekvést, stratégáik megúszásra, pozíciószerzésre koncentráltak. Bokros 500 napos programja volt egyedül értelmes stratégia, hogy ne kormányzásra, hanem új rendszer kialakítására és tisztességes választások kiírására szövetkezzenek teljes egységben. Na, ebben az egyben egyetértettek, hogy ez nem kell. Még hogy ne négy évre menjen valaki a Parlamentbe?!

Nem választás volt, hanem szavazás

 

Mielőtt elsülne a kapanyél a kormánypárti olvasók szájában, hogy a többség, meg demokrácia meg ilyesmi, jobb leszögezni, hogy nem volt demokratikus választás ez a mostani sem. Ez csak ugyanolyan szavazás volt, mint a Kádár rendszer szavazásai. A szavazás valószínűleg lényegében törvényesen zajlott, a választás feltételei azonban nem voltak adottak. (monopolizált média, aránytalan kampányfinanszírozás, közpénzekből tolt propaganda, önkényesen átrajzolt választókerületek stb.) Ez pl. azt jelenti, hogy az országnak csak egy része tartja legitimnek a mostani kormányt. Ráadásul nem a nagyobbik része.

Mi a teendő?

 

Mint Asimov Alapítványában, végül csak egy cselekvési lehetőség maradt. A parlamentáris demokrácia keretein kívül létezik csak megoldás. Az a párt, amely felesküszik arra az Alaptörvényre, amely nemhogy nem alapja mindennek, hanem mindennek a teteje, bunkósbot az elnyomók kezében –, az a zsarnoknak tesz hűségesküt.

 

 

Ellenzék nincs, ellenállás lesz.

 

 Passzív, de bizonyára aktív is. Ha az ellenzéki pártok bemennek a Parlamentbe, akkor azt üzenik, hogy a politizálás terepe továbbra is az Országgyűlés. Ha kívül maradnak, akkor lehetőséget adnak arra, hogy a három front közül ne záródjon be az egyik. 2014-ben még úgy tekintettek a kisebbségbe szorultak a fideszesekre, mint győztesekre. Most messze nem ez a helyzet. Most minden második szembejövő trónbitorló, megszálló, a kultúránkra, vagyonunkra, közösségeinkre, de az egyénekre is rárontó zsarnoki hatalom képviselőjeként tekint az orbáni korifeusokra. Na jó, a falvak közmunkába kényszerített népe előtt még hercegként járhatnak, de a városokban űzött vadak lesznek, akik fölött a szabadság köreinek helikoptere várakozik szállításra.

Na, dőljünk hátra.

 

192 komment

2018.03.24. 11:17 Annyátok

A nemzetállam vége

 nepmesek11.gif

Orbán Viktor magyar miniszterelnök lépten-nyomon a hit védelmezője és a nemzetállam kérlelhetetlen harcosa szerepében tetszeleg. Harcos alkat, a vak is látja. Csakhogy egy ügy minőségét az jellemzi igazán, hogy kik harcolnak érte.

 

 

   A nemzetállam olyan törzsiségen alapuló fogalom, amely bevezette a „mi” és „ők” politikai fogalmát nemzetségi alapon, túllépve az addig használatos hitközösségi, illetve alattvaló-közösségi megközelítésen. A különböző nemzetállam modellek a sok nemzetiségű politikai-kulturális nemzettől az etnikai alapú felfogásig igen széles skálán mozognak, jól példázva a fogalom elasztikus voltát.  A XIX. század nagy újítása meghozta a nemzetek versenyét, új közösségi érzést és célt teremtett. A nemzeti nekibuzdulás és az ipari forradalom robbanásszerű fejlődést hozott Európában és az USA-ban. Közösségformáló ereje az új kommunikációs technológiákkal (sajtó, rádió, filmhíradó, tv) megtámogatva, csaknem olyan erős változást hozott, mint valaha az egyistenhit. A sztori vége persze a fasizmus, a nácizmus, a kommunizmus vagy éppen a nyilas rémuralom sovinizmusába torkollott, ami valószínűleg törvényszerű folyománya a kizárólagosságra épülő társadalommodelleknek. A totális társadalmak intoleranciája, a külső és belső ellenség folytonos hajkurászása mindig tragédiában végződik. Ez nem jelenti azt, hogy az idea születésekor ne lett volna haladó.

   A nemzetállamok születése a többségnek euforikus élményt jelentett. A kisebbségek jobbnak tartották asszimilálódni, vagy alámerülni és a saját revansista nemzetállami álmaikat dédelgetni.

  Magyarországon az 1848-as forradalom jelentette nemzetállami nekibuzdulás hamvába halt. A monarchia nemzeteken uralkodó szerkezetének bukása után, csak Trianon furcsa melléktermékeként alakulhatott meg a független magyar nemzetállam. Konfliktusa a környező nemzetállamokkal és a világgal, születésétől fogva tematizálta a honi közbeszédet. Az Univerzum, mint tőr forgott a magyarok nemzetiszínű szívében. Trianon másik mellékterméke, hogy gyakorlatilag tiszta etnikumú nemzetállam jöhetett létre, hiszen a különböző nemzetiségek a területekkel együtt szublimáltak. Rövid és ellentmondásos történetét Horthy-korszakként emlegetjük.

   A náci Németország ámokfutása bebizonyította, hogy a „mi” és „ők” nemzetállami logikája halálos csapás a békés együttélésre. A háború után Nyugat-Európa minden igyekezetével azon dolgozott, hogy a nemzetek ön- és közsorsrontó kivagyi törzsiségét megregulázza. Ennek a törekvésnek a csúcsa az Európai Unió. Soha ilyen hosszú ideig nem volt béke a földrészen. Erre a békére ront ma rá az Orbán Viktor vezette Magyarország, ráadásul a nemzetállam szentségének nevében.

  A reformkor óriásai, Széchenyi, Kossuth, Deák, Görgey és a többiek, amint a nemzet ideájának felhajtóerejét megérezték, a haladás élharcosaivá váltak. Vagyonukat, tekintélyüket és kimagasló képességeiket állították a haza és haladás szolgálatába. Még a Horthy rendszerről is elmondható, hogy fénykorában a hon legkitűnőbb elméi dolgoztak a nemzet felemelkedésén. 

A nagy magyar nemzetállami realitás

 

  Az európai nemzetállami mánia gyakorlatilag a huszadik század közepére focisikerekké, meg gasztro-villongásokká szelídült. Csak Kelet-Európában buzgott még egy felsőbbrendű, szomszéd- és világellenes lángocska, hol a legvidámabb barakk, hol a legizmosabb úszónők, vagy éppen a legcsodálatosabb atomfegyverek kozmikus mítoszával.

  Amikor Orbán Viktor áll elő a nemzetállam és a nemzetek Európájának követelésével, akkor azt kell látni, hogy ez egy kertje végébe stadiont építtető, kisvasút- és hatalommániás, kétes emberi minőségű akarnok követelőzése. Kormánya, összehasonlítva az első nemzetállami kormánnyal úgy néz ki, hogy báró Eötvös József, posztján Balogh Zoltán, herceg Esterházy Pál Antal helyett Rogán Antal, Deák Ferenc székében Trócsányi László stb. ül.

   Egy eszme annyira értékes, mint amennyire a képviselői. A nemzetállam eszméje ma pontosan olyan értékes és komoly, mint amennyire élharcosai: Orbán Viktor, Németh Szilárd, Kósa Lajos és a többiek.

   A nemzetállam halott.

Na, dőljünk hátra.

55 komment

2018.02.08. 18:12 Annyátok

Aki Orbánra szavaz, az gazember!

Dali2.jpg    Így kellene kezdenie minden mondatát egy ellenzéki politikusnak 2018-ban. Nahát! Pedig semmi fennakadni való nincs abban, ha legazemberezzük a Fidesz milliós szavazótáborát. (hörgés) 2010-ben még lehetett elszánt rendszerjobbítókról, 2014-ben megvezetett és becsapott jószándékú választókról beszélni, de 2018-ban szimplán gazember, aki a Fideszre szavaz.

 

 

Ilyet akkor sem lehet mondani

 

   De, lehet. Ugyanis a zsarnokság támogatása maga is zsarnoki tett. Nem mentség a tájékozatlanság, a butaság, a félelem, vagy a parancsra tevés. Az csak magyarázat. A magyar történelem a mentegetőzések és mentegetések története. „Nem a te hibád!” - üzeni a kormánypárti és az ellenzéki politikus a választóknak. Ránk rontott a Soros, a migráns, az EU meg a Gyurcsány! – így az egyik. Nem engedjük, hogy az EU a kormány helyett a magyar embereket büntesse a szankcióival! – tromfol a másik. Mindenki hibás, csak a választó nem. Az egy szegény megvezetett, becsapott, manipulált, öntudatlan bábu képében él bennük. És ne legyen kétségünk, magukban a választókban is hasonló kép él a többi választóról. Ők a legyintők, az egyik-kutya-másik-eb, a tutit ismerők, a szitán átlátók, akik ugyan tudnák, hogy a legyet mivel kéne dögleszteni, de az már úgyis le van zsírozva, úgyhogy büszkén leszarják. Úgysem lesz itt semmi, a mocorgók gyanúsak, a hőbörgők veszélyesek. Na, ebben aztán egyetért elnyomó és elnyomott.

   Orbán legalább megértette, hogy van a választóknak felelősségük a döntéseikért és a 2002-es bukásáért alaposan megbüntette az ebadta hordát. Megveti és kirabolja népét, mert az képes volt ellene fordulni. Ő nem felejt, nem bocsát. Az utolsó órán minden zsarnok a hálátlan nép ellen fordul, mert az cserben hagyta. A nép padig mindig cserben hagyja a szeretetre éhes tirannust. Orbán utolsó órája 16 éve ütött. Amit most látunk, az egy bosszúszomjas politikai zombi ámokfutása. Ő az, aki büntet. Aki meg támogatja, az gazember.

A hívő tehet-e a hitéről?

 

   Nem véletlen, hogy vallási csoportként írják le a legtöbben a hardcore Fidesz fanokat. Az elvakultság, a kritika nélküli elfogadás és követés a hit velejárója. A hitbe menekülés pedig a frusztráció, a sérültség és talajvesztettség, meg ilyesmik következménye. Esetleg egy kényelmes konzerv magyarázat a meg nem értett dolgokra, de ez simán az enyhe frusztrációhoz csapható.

   Ugyanakkor a hit választás kérdése is. Mindig van egy pont, amikor a rideg valóság és a biztonságos álomvilág között kell választani. Aki belemerítkezett az isteni Orbán rózsaszín vattavilágába, annak már csak védelmezni kell a tökélyt, így egy könnyed vallásháborúra mindig kapható. Ott meg ugye már nincsenek szabályok, mert nem az ő döntése a tett, hanem a felsőbb hatalomé. Az eszközzé válás felelőtlensége azonban ugyanolyan döntés, amely lazán megér egy gazemberség jelzőt.

   Jól tesszük, ha nem akarjuk megérteni, pláne mentegetni az orbáni maffiaállam derékhadát kitevő házmester-inkvizítorok, kereszteslovagok kegyetlenségeit. Ők úgy döntöttek, hogy gazemberek lesznek.

egyut_bontanak_le89_fidesz.jpg

Fidesz plakát 1989-ből

Jó, de a vidéki választók, akikhez semmilyen információ nem jut el…

 

   Igaz. Ahhoz, hogy nyugodt szívvel azt lehessen állítani, hogy aki Orbánra szavaz, az gazember, el kell végezni azt a házifaladatot, hogy a kommunikációs karanténban tartott milliós sokaság értesüljön a valóságról és ne csak annak alternatív mását kapja a közmunka-osztótól, a kormánymédiából, az óriásplakátokról és a templomokban. Erre való az úgynevezett választási kampány. A gaztettek listáját szorgalmas kezek folyamatosan jegyzik, így nem nehéz belőlük egy csokorra valót érthetően összeszedni. Erre még van ereje a maroknyi ellenzéknek.

Jó, de ez csak kritika, mi a program?

 

   Ez egy vacak csapdakérdés. A program az, hogy megalakuljon a negyedik köztársaság, legyen alkotmány és alkotmányos rend, szabad választás és újra kialakuljanak a demokratikus keretek. Aki ellenzéki kormányprogramot kér számon, vagy ellenzéki kormányprogramot mutat be, az semmit nem értett meg a helyzetből. Nem álltak meg az európai hadak Buda alatt 1686-ban, hogy jaj, ha kiűzzük a törököt, akkor vajon mi lesz a programunk? A Szövetségesek nem torpantak meg a német határon, hogy hohó, addig egy tapodtat sem, amíg nincs alternatív kormányprogramunk Hitler ellenében stb.ezt_tessek_valasztani.jpg

    Aki arra hivatkozva szavaz a Fideszre, hogy az ellenzék milyen béna, az szimplán gazember. És nem azért, mert az ellenzék ne lenne béna. Azért, mert elfogadja azt a narratívát, hogy egy kormányzásképtelen ellenzék áll szemben egy kormányképes Fidesszel és ezért jó választás a Fidesz. Ezzel szemben a helyzet az, hogy egy ellehetetlenített, szellemi és anyagi bázisától megfosztott ellenzék próbálja leváltani a zsarnokot a maga elbutult/elbutított módján és szegényes eszközeivel. Nem azért kell az ellenzékre szavazni, mert az kormányképesebb, hanem azért mert ez az egyetlen módja, hogy békésen rendszertváltsunk.

          

Bojkottálom a választást, gazember vagyok?

 

   Ha az ellenzék képes lesz kimondani, hogy nem kormányzásra készül, hanem alkotmányozásra és aztán új demokratikus választásokra, akkor igaz, hogy aki a Fideszre szavaz, az gazember. Ha erre nem lesz képes az ellenzék és tizenötödik havi nyugdíjjal meg alapjövedelemmel és szélenergiával kampányol, mintha tényleg egy politikai váltógazdaságban élne, akkor, aki otthon marad - és így a Fideszre szavaz - az nem lesz gazember. Csak egy rossz időben, rossz helyre született balek.

   Ceterum censeo, egy komoly ellenzéki politikus így kezdi a mondandóját: Aki Orbánra szavaz, az gazember! 2010-ben még lehetett elszánt rendszer jobbítókról, 2014-ben megvezetett és becsapott jószándékú választókról beszélni, de 2018-ban szimplán gazember, aki a Fideszre szavaz.

   Na, dőljünk hátra.

Szólj hozzá!

2018.01.12. 20:06 Annyátok

Rossz végén állunk a vonatnak

 

tumblr_inline_osj5oj5vz51swtfnl_540.gifHa a dilivonat beindul, akkor nincs az az erő, ami megfékezhetné. Mosolygó, röhögő, lesajnáló arcok integetnek büszkén az ablakokból, dobálnak üvegekkel, kenyérmaradékkal, meg ami a kezük ügyébe esik. A vonat robog és élvezik, hogy gyönge kis hajításaik is olyan zúzásra képesek, amelyről álmodni sem mertek soha. Hülyék lennének leszállni, vagy szólni a masinisztának, hogy fékezzen már. Most ők jönnek, akik még nem utaztak, de álmaikban ilyennek képzelték a suhanást.

Az akadékoskodókat, a korábbi helyjegyeseket már rég kilökték. Ők a pálya mellett, elkerekedett szemmel nézik, ahogy a dilivonat a szakadék felé száguld. Ez részben az ő vonatuk, még akkor is, ha nincsenek rajta. Szervezkednek, hogy megállítsák, elé fekszenek, torlaszokat emelnek. Az eredmény reccsenés, gázolás, hörgés és az ablakokban röhögés.

Ilyen ma Magyarország. A többség már ott integet, mert vagy felkapaszkodott, vagy le se szállt soha. Arcuk nem ég, hűti a menetszél. Ha a tájékoztató táblák, a menetrend és a sokaság is erre irányította őket, akkor biztos ez visz a jó helyre. Ők tájékoztatva vannak, tájékozódni nem szokásuk, hiszen valamit még félreértenének.

 

Orbán, a fűtő

 

A tájban állók sincsenek sokkal jobb állapotban, mint a vonaton utazók. Aki megtehette már elsétált. A maradottak egy része izgul, hogy a kipöccintett csikket tovább szívhatja-e, vagy éppen felgyújt majd körülötte mindent. Megy a veszekedés a kihajított kenyérvégeken is.

A bátrabbja táblákon üzen a vonatnak: „Ne tovább!”, „Arra nincs sín, csak szakadék!” „A fasiszták vonatja is pont ilyen volt!” stb. A válasz integetés és sajnálkozás, hogy milyen irigyek is ezek a talajon állók, mert hiszen valójában ők szeretnének így robogni, mint ahogy most mi tehetjük.

Közben kalauzok szedik össze a különböző pótdíjakat, a csomagokat meg a biztonságos poggyászkocsikba viszik, a vonat elejébe. Köszönik, hogy az utasok a Fideszre szavaznak, biztosítva a gyorsuló száguldást. Hátulról senki se látja, hogy a vagyonkák, a spórolások mind a stadion formájú mozdonyban végzik, hogy Orbán, a fűtő hogyan éget el mindent, hogy elérje a felkelő napot, amelynek fényében végre csodacsatárnak és mesteredzőnek tűnhet.

 

Aki a Fideszre szavaz az gazember

 

Néhány bakter van csupán, aki már látott több ilyen szerelvényt. Ők tudják, hogy nincs az az erő, ami képes megállítani egy dilivonatot, az ugyanis olyan fura jószág, hogy az ütközéstől gyorsul.  Lendületét az utasok tömegei adják, sebességét azokból nyeri, akik fékezni akarják. Ők tudják, hogy nem a vonatnak kell üzenni, hanem az utazóközönségnek és nem a mozdony elé kell feküdni, hanem tolni az egész robogó cirkuszt a vég felé. Attól aztán vagy kifullad és leáll, vagy a szakadékban végzi, hogy a törmelékből legyen megint valami jobb. A roncsokból ugyanis valamiért mindig jobb szerelvény épül, hála a külföldi mérnököknek, és szinte nem is kerül semmibe, csak egy kicsit nagyobb lesz a késés a megszokottnál.

Így aztán az a néhány bakter és salabakter most üzen a ragyogó orcájú sokaságnak, hogy „Aki a Fideszre szavaz, az gazember!” Azok meg visszaüzennek, hogy „Bolond aki állja!” Mindenki a térdét csapkodja.

Ám az egyik utazó valamit félrehallhatott, mert a büfékocsiban fennhangon kijelenti, hogy „Aki Orbánra szavaz, az buzi!” Ezen aztán még a kalauzok is jót röhögnek, ám megdöbbenésükre, amikor jönnek az újabb bőröndökért és megköszönik, hogy Orbánt, a fűtőt választják masinisztának, valaki a kocsivégről bekiált, hogy dehogy Orbánt, nem vagyok én buzi! Erre kitör a röhögés és a vonat megáll.

Az eszement száguldás közben bármi megtörténhet.

Na, dőljünk hátra!

Szólj hozzá!

2017.09.29. 09:07 Annyátok

Simicska Titusz halálugrása

Címkék: gyámság Orbán Simicska

simicska_titusz_magavalrantja_orbant.jpgDugovics Titusz egy kitalált személy. Egy szolgabíró kanyarintotta ki magának a legendáriumból még 1820-ban. Pont abban az évben, amikor meghalt a francia Fouché József, aki szerint  „A farkasokkal együtt kell üvölteni.”  Mondjuk az egy más történet. Dugovics alakja akkor már évszázadok óta létezett és jelképe volt a magukat feláldozó hősöknek. Persze kérdés, hogy tényleg hősi tett-e a zászlót kitűző törökkel együtt a mélybe zuhanni, amikor ez az aktus tudvalevőleg csupán a pont az elvesztett/megnyert csata végén. Nem teszi a bukást győzelemmé. Olyan, mintha egy öngyilkos merénylő "Allah akbar"-t kiáltva robbantaná fel a reptéri tájékoztató táblát. A dugovicskodásnak akkor van értelme, ha a Vezért rántja a mélybe egy vezérközpontú rendszerben.

Orbán a Napba tart

Aki látott már közvéleménykutatást néhány hónappal a választások előtt, az tudja, hogy választásokon Orbánt mára már nem lehet megverni. Például azért sem, mert nem lesznek választások. Szavazások lesznek, mint minden rendes kvázi demokráciában, mint ahogy voltak a kádári Magyarországon is évtizedekig. Választás nincs, mert a rendszer kiépült, komolyan vehető ellenzék nem létezik, a szavazók kommunikációs karanténban vannak, márpedig aki elveszti a tájékozódási képességét, az az útelágazásnál választani sem tud, csak a kijelölt irányt meri követni, mert arra legalább látja, hogy van út. A zsarnok megszőtte tervét. Nyílt sisakkal nem lehet legyőzni, mert érinthetetlen, csellel és ármánnyal meg azért nem, mert abban ő a legjobb. A zsarnok mindig magát veszejti el. De magát mindig. Az önimádat, a sérthetetlenség, a vízen járás és egyéb kézenfekvő képességek birtokában csak idő kérdése, hogy szárnyival a napot célozza meg. Annak meg tudjuk, hogy mi a vége. Simicska ördögi terve tulajdonképpen egyszerű, elindította Orbánt a fény felé.

Simicska kicseréli a Jobbik és a Fidesz szavazóbázisát

Hatalmas fanatikus közönség kíséri Orbánt az égbe. Mint egy szárazföldi piranha horda, némi sáska, farkas és sakál génekkel keveredve. Na, őket cseréli ki szépen módszeresen Simicska, méghozzá még elfajzottabb lényekre. Ők azok, akik a magasból aláhulló megperzselődött zsarnokot majdan röptében fogják széttépni, mert minden aláhulló húst etetésnek vélnek. Ott az a törvény, hogy a fenn elhullottból lesz lent lakoma.

Orbán imádja a harcot és mindig felül akar kerekedni. Ebből fakadt, hogy amikor ellenségnek egy velejéig romlott új-nyilas hordát tálaltak neki, akkor habozás nélkül rárontott. Csakhogy Simicska, a pénz és egy értelmezhető agytröszt meggyőzte Vona Gábort, hogy nem olyan rossz dolog helyet cserélni Orbánnal. Ehhez csupán macskákat kell simogatnia, néhány vérebbe belerúgni, a kém Kovácsot hidegre tenni etc. Ehhez kapnak pénzt és sminkest. Mivel a Jobbik és Vona dinamikája éppen be volt fagyva, ráadásul ő, mint az 1. számú orbáni polgári kör alapítója pontosan tudta, hogy mire megy ki a játék, belement az alkuba. Addig húzogatták a zsarnok bajszát, míg az rájuk rontott. Meg a szavazóikra. Azok meg pankrációt, vért, cirkuszt követelnek, vérszomjuk kielégíthetetlen. Meg is kapják nap-nap után. A korábbi törzsközönség a Fideszről szépen lemorzsolódik, a jóllakott és inkább biztonsági játékban érdekelt nómenklatúra diszkréten hátralép. Nekik tulajdonképpen megfelelő lesz a Jobbik, aki garantálja a fő célt, hogy nem jönnek vissza a szocik, így nekik sem kell visszakullogniuk a balettbe. Orbán meg élvezi az üdvrivalgást és az istenítő hozsannázást. Neki minden torok, minden nyelv egyforma. Észre sem veszi, hogyan hajszolják új rajongói egyre gyorsabban a Nap felé. Meg azt sem, hogyan somfordálnak el az utolsó sorok a Jobbikhoz. 

Mi ennek az értelme?

Egy gyenge "talán". A torz választási rendszer (amit Orbán a választások előtt saját érdekében lehet, hogy arányosítani fog, engedve Gulyás Marcinak) hagy egy kis matematikai esélyt az ellenzéknek. Ha sikerül tartani a Jobbik vs. liberálisok, balosok viszályt, amely mára egy kimaxolt teátrális műbalhénak tűnik, akkor az újdonsült Jobbik bázis megnyugodhat, mint ahogy a balos, liberális szavazók sem jönnek zavarba. A Fidesz szavazók viszont elbizonytalanodnak. A jó arcú és számukra mára teljesen vállalható szövegeket mondó Vona Gábor, Mirkóczki Ádám stb., vagy a kínos Németh Szilárd, Tállai András, Szíjjártó Péter, Rogán Antal és a szellemileg láthatóan a zeniten túljutott Orbán Viktor között kell választaniuk. Megosztottságuk annál nagyobb lesz, minél jobban eljutnak a Jobbik üzenetei hozzájuk. Ezért reszket a habonyi gépezet az óriásplakátok láttán, de ők is csak Orbánból vannak, így persze, hogy bekapják a kommunikációs csalikat és nyomban ugranak a provokatív plakátokra, még nagyobb reklámot csinálva nekik. Ha pedig ez lesz, akkor Simicska Lajos jóvoltából a negyedik köztársaság hívei előtt felsejlik egy nagyon halvány reménysugár.

Tálcán kínált lehetőség

Simicska és Vona ezzel az akcióval nyilvánvalóan kivégzi a Jobbikot. Abban a formájában már soha többé nem fog létezni amiben és amire létrejött. Simicska gyámkodása azt eredményezheti, hogy a megosztott jobboldal szétszavaz és megbukik. Ő sem fog ebből jól kijönni, de tudjuk, hogy ez már annyira nem érdekli. Dugovics Tituszként rántja a mélybe a Jobbikkal a Fideszt. Legalábbis ez a terve.

A kérdés, hogy a demokratikus ellenzék is képes lesz-e gyámság alá helyezni magát? Az MSZP szellemi állapota nyilván segítségért kiállt. A DK elitje egy vérnyugdíjas hordát gründolt maga alá szinte reinkarnációjaként a hajdani kisgazda párt miliőjének. Nem csak a Fidesz által megkaraktergyilkolt Gyurcsány reanimálásával kell megküzdeniük, hanem a tagságuk megítélésével is. Az LMP tovább folytatja a "jobb híján" párt stratégiáját. Az az ajánlata, hogy ha egy szavazó mindenkit utál, akkor az szavazzon rájuk. Most az ifjútitán és menedzser pártokról ne is ejtsünk szót. Szóval valahol egy-két européer "Simicskának" össze kéne hajolni és egy gőzkazán piszkálóval elmagyarázni a jobb híján ellenzéknek, hogy hol a helye. Simicska utat nyitott a negyedik köztársaságnak, ideje lenne, hogy valakik utat mutassanak az ellenzéknek. Nem, nem szép szóval, türelemmel, abból ugyanis ők nem értenek, mert nem is érthetnek, hiszen pontosan ugyanolyan kontraszelektált termékei Orbán rendszerének, mint a Fideszesek. Ők is csak az erőből értenek.

Na, dőljünk hátra

43 komment

2017.08.30. 18:05 Annyátok

Botka nem érti

Címkék: Orbán Botka Nem kormány- rendszerváltás

 botka.jpg

   Szegény Botka László. Ok, értem én, hogy nem elég ostobának lenni, annak is kell látszani és ehhez az MSZP áll a legjobban, mint bohócsipka, ám ez a Baja Ferencbe oltott Fodor Gábor-i butáskodás nem túlzás?  Ráadásul a legnagyobb baj, hogy Botka győzni akar, de még azt sem képes felfogni, hogy mire megy ki a játék, sőt, azt sem, hogy ez nem egy cizellált versenyszám szabályokkal, bíróval, sportszerű küzdőtársakkal és közönséggel. Teljesen el van tévedve és azt ordítja a megafonba, hogy tévelygők hozzám!

   Botka előállt egy jelszószintű kormányprogrammal. Azzal igazából nincs is baj. Csak éppen olyan ez, mint amikor az ütközés után a Titanicon a kapitány kiadná a parancsot, hogy na jó, akkor  irány New York!

   A baj egyszerűen szólva azzal van, hogy Botka kormányváltást akar. Azaz azt állítja, hogy a rendszer teljesen rendben van, csak nem helyes ez a nagy korrupció, kicsit több nyugdíj befigyelhetne, meg jobb oktatás is mennyivel menőbb lenne etc. etc.... Ha ő lesz a kormányfő, akkor mindez majd jól megváltozik.

   Hát ezt nem érti Botka meg az MSZP. Hogy aki kormányváltással kampányol, az a rendszert elfogadhatónak, legitimnek tartja. Nem érti, hogy mi az ok, meg az okozat. Ha egy agresszív részeg tör-zúz egy szobában, akkor a tulajdonos nem törhetetlen lámpákon és lecsavarozott hokedlin töri a fejét, hanem azon, hogy kidobja a garázdát és hozzákezdjen a rendrakáshoz. Jól is néznénk ki, ha a kihívott rendőr egy pillanatragasztós flakonnal rohanna be és azt kiabálná, hogy „Úristen, itt egy dühöngő barom, azonnal oda kell ragasztani a tányérokat az asztalhoz!” Márpedig Botka kb. eddig jutott el.

   Hol van már Horn Gyula kompromisszumkereső ravaszsága, Kovács László bölcsessége, Lendvai Ildikó éleseszűsége? De még Hiller szalon-opportunizmusa is semmivé foszlott a szocialisták Botkává sorvadása alatt.

   Nehéz elképzelni, hogy Botka László azért tudta megőrizni Szegeden polgármesteri székét, mert a város baloldali lenne, vagy azért, mert Botka lenne a legkiválóbb városvezető. Szeged nyilván nem baloldalibb, mint mondjuk mint Szolnok, Botka pedig azt tudta nyújtani szocialista színekben, amiről a Fideszes politikusok is csak álmodozni mernek. Keménykezű, rendpárti, autokrata városvezetést, kíméletlen és akarnok hatalomgyakorlást. Ezzel a vidékies gőggel rúgta rá az elfekvőben politikai rokkantkocsikban nyáladzó szocikra az ajtót, mondván megjött a felmentősereg, mindenki haptákba. És mivel az ön-reanimációban jártas MSZP-sek értenek a szóból, mankóikat eldobva rohantak a vizitre. Itt mindenki megtudta, hogy vannak a nem-barátok és vannak az ellenségek. Velünk kooperálhat mindenki, akinek megengedjük, de mi nem közösködünk senkivel. Csak vezetünk, mert erősek vagyunk. És így tovább és így tovább.

   Botka László a dzsolidzsóker Orbán kezében.  Azon a pályán, ahol minden kommunikációs eszköz, minden pénz és minden hatalom a Fidesz kezében van, Orbán nyilván verhetetlen. Aki progresszív adórendszerrel, átfogó bérlakás-programmal fordul rá a 2018-as választásokra, annak annyi esze sincs, mint egy elhamvasztott németszilárdnak. Ugyanis nem lehet jobban csinálni azt, amit Orbán csinál. Meg nincs is értelme ebben a rendszerben arról vitázni, hogy progresszív legyen-e az adórendszer, mert a rendszerszintű ficamok és csűrcsavarok miatt kizárólag csak a zsarnok céljai és a manipulált tömegek delejezése számít. A szavak már régen nem jelentenek semmit. Ceterum censeo, nem kormányt, rendszert kell váltani.

   Ezt persze egy Botka szintű figurának nehéz megérteni, hát még elmagyarázni.

   Na, dőljünk hátra.

17 komment

2017.04.24. 14:58 Annyátok

Party-forradalom

Címkék: Orbán Forradalom Civilek

tumblr_nmm0q1vfd41qj88rjo1_500.gifNincs abban semmi különös, hogy mindenkinek jól láthatóan, legalább nyolcszor nyolc centiméteres jelvénnyel, ruhára vart, vagy tűzött módon viselnie kell, hogy milyen közösséghez tartozik. Ahogy a miniszterelnök mondta, már a régi görögöknek is fel kellett tüntetniük, hogy melyik párt hívei. Mindezt a konszolidáció jegyében vezette be az Új Magyar Köztársaság parlamentje a Party-forradalom után, melynek során a budapestiek kidobták a várbéli rezidenciája ablakából †Orbán Viktor miniszterelnököt, †Áder János államelnököt és az állampárt több képviselőjét, köztük †Rogán, †Kósa, Lázár minisztereket és †Kovács Ármin villanyszerelőt, akinek családjától később a kormány elnézést kért. Lázár viszont túlélte és elszaladt.

   A Party-forradalom előzménye az volt, hogy a Fidesz, az átlátható viszonyokra hivatkozva, először azt vezette be, hogy az összes egyesületnek, alapítványnak, aki külföldről kap támogatást, ezt a tényt minden kiadványán, kapucsengőjén fel kell tüntetni. Később már azoknak a magán személyeknek is, akik ezen szervezetek tagjai, támogatói, vagy támogatottjai voltak, a névjegyükön, névtáblájukon kék fejkendős, EU csillagos halálfejjel jelezni kellett. Ők a mobil számaik elé „666”-os előhívó számot kaptak. A mobil szolgáltatókat kötelezték arra, hogy a „666” előhívójú előfizetők tiltását egyetlen gombnyomással elérhetővé tegyék szolgáltatásaikban. Az ilyen számmal rendelkezőknek 80 forint extra kapcsolási díjat kellett fizetni hívásonként. A rendelkezést később a családtagokra is kiterjesztették, mondván, hogy sok külföldi ügynök a férje/felesége/gyereke mobilját használja törvénysértéseihez.

    A Party-forradalom közvetlen kiváltó oka mégsem ez, hanem az a rendelkezés volt, melynek során bevezették BKV ötforintos perondíját. A villamos, busz, troli megállókban és metró bejáratoknál elhelyezett perondíj automatákból nem csak a díj befizetését igazoló slejfnit lehetett megkapni, hanem az ugyanebben a gépben üzemelő, és Andy Vajna tulajdonát képző játékautomatából vissza is lehetett nyerni a perondíjat plusz öt forint befizetése mellett. Na, ez a rendszer romlott el, és hiába jelezte a gép minden 100-dik játszónak, hogy nyert, a nyereményt nem adta ki, sőt az ellenőrök keményen büntették a slejfni nélküli bliccelőket. Erre kitört a forradalom. A többi már történelem.

    Most, hogy a véres események már lassan feledésbe merültek, az egyik dezertált Fideszes aktivista közmunka reményében átadta a hajdani híres-hírhedt Kubatov listát a Megtorlószéknek. A lista névadója Guatemalába menekült a nemzeti árnyék-kormány néhány oligarchájával egyetemben. Az új Párt, a Jog&Igazság&Stb nemzeti nagytanácsa arra a következtetésre jutott, hogy a Megtorlószék vizsgálja meg, hogyan lehet igazságot szolgáltatni a megnyomorított életekért. A Kubatov lista egy rém egyszerű Excel táblából állt. Minden mező tartalma egy név, egy cím és egy szám volt. A szám azt mutatta, hogy az illető hány alkalommal adott pozitív választ egy Fideszes megkeresésre, Nemzeti Konzultációra etc. Minél magasabb szám virított valaki neve mellett, annál elkötelezettebb híve volt  Orbán rendszerének. A Megtorlószék Habony Árpád javaslatára azt terjesztette a Parlament elé, hogy a listán szereplők egy legalább nyolc centiméter átmérőjű narancsszínű jelvényt viseljenek, benne fekete Arial-bold betűtípussal a nevük mellett található számmal. A javaslat szerint így mindenki előtt világos lehet, hogy az ancient régime milyen szintű szekértolójával kell egy légtérben tartózkodnia. A törvény lehetőséget biztosított arra, hogy a jelenlegi rendszernek tett szolgálatok függvényében a körbe írt számot csökkentsék, vagy akár a kitűző viselése alól is mentességet adhatott az Igazolószék. Sokan éltek a lehetőséggel.

   Később a törvény több módosító javaslattal egészült ki. Az átláthatóság jegyében a baloldali pártok szimpatizánsai vörös csillagot, a jobboldaliak ferde keresztet voltak kötelesek viselni, a liberálisok viszont választhattak a kék-nihil és a rózsaszín-köd fantázianevű grafikák közül. A trafikmutyiban dohány-jogot szerzettek fehér körben füstölgő cigarettát, míg a devizahitelesek CHF feliratot ábrázoló jelvényeket kaptak. A zsidók kitűzők miatti érzékenységére figyelemmel, a kormány felajánlotta a honi zsidóságnak, hogy maga választhasson jelet a kitűzőre. A főrabbi hamar tolmácsolta a közösség óhaját, hogy ha lehet, már a hagyományok miatt is, ők maradnának a sárga csillagnál. Később, a megszaporodott antiszemita támadások miatt, az addigra bezárt bulinegyed üres ingatlanjaiban helyezték el a sárga csillagot viselőket, úgymond a saját védelmükben.

    Az ország jótevőit pedig onnan lehetett felismerni, és ezt törvény is kimondta, hogy nem viseltek semmiféle jelvényt. Pontosabban némelyikük a kabáthajtókáján belül viselt egyet, és azt időnként, intézkedés előtt megmutatta.

Na, dőljünk hátra.

Szólj hozzá!

2017.03.06. 11:42 Annyátok

Szégyen szamuráj

Címkék: Orbán Olimpia Bibó Szégyen Szeppuku

 ok5zm0.jpg

   Orbán Viktor miniszterelnök úr egy minapi interjújában kijelentette, hogy, ha Magyarország olimpiai pályázatát hagytuk volna elbukni, azaz nem vonjuk vissza, akkor „szégyenben maradtunk volna”. „Megalázó vereséget” vízionált. Értsük jól: a magyar miniszterelnök a vereséget szégyennek, a kisebbségben maradást megalázásnak gondolja. Ezt persze sejtettük korábban is, de mivel ez a gondolat nyilvánvalóan nem csak a demokratikus gondolkodástól, hanem az olimpiai eszmétől is fényévekre van, ezért jó okkal titkolta ebbéli vélekedését – ezidáig.

   "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" - mondta nagykövetek előtt Orbán Viktor. Egyik barátom ezt a meghökkentő gyilokvágyat Habony Árpád torz világképével magyarázta, mondván Habony kendós volt (fakarddal imitált véres harcot), a szamuráj harcművészet és erkölcs ismerője, és ott valóban létezik ilyen gondolat. Csakhogy abban a legyőzött ellenfél szégyentől való megkímélése miatt nemes gesztusnak számít a halál, amely nyilván felülírja a legyőzött megaláztatását. Most hagyjuk, hogy ez a gondolat a japán kultúrából is lényegében kihalt, a szamuráj erkölcs pedig valójában tragédiába sodorta Japánt. Bezárkózás, kompromisszumképtelenség, atombomba. Ha nem is teljesen, da a japán társadalom kigyógyult az efféle ostobaságokból, mint ahogy a magyar idősgondozásnak sem természetes része a Sánta Ferenc-i „Büdös” megoldás. Ha egy japán politikus szeppukut követne el, mert leszavazták, akkor nem tiszteletet, hanem megdöbbenést váltana ki.

   Bibó szerint „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” (Bibó István: Demokratikus Magyarország) Ugyanakkor demokratának lenni jelenti azt is, hogy tudni kell a kisebbségben maradást elviselni, elfogadni és nem szégyenként megélni, az ellenzékiséget pedig nem megaláztatásként. A magyar miniszterelnök fontosnak tartja állandóan megüzenni, hogy nem demokrata, hanem többségi uralom párti. Rettegéssel tölti el, ha veszít.

   És igazából ez az érdekes. Meg az, hogy egyetlen egy olimpikon sem szólt, hogy a versenyben kikapni, akár utolsónak lenni nem szégyen. Nem alázza meg a nemzeti úszódresszt, ha valaki két másodperccel lemarad a mezőnyről, vagy egy meghatározott tárgyat egy fura koreográfiával csak rövid távolságra tud eldobni. Nem erről szól az olimpia, a sport, de még a verseny sem. Erről a kocsmai verekedés szól.

   Orbán Viktor miniszterelnök úr odadobta az olimpikonokat, az olimpiai eszmét a zsarnok jelszaváért: „Győzelem, vagy halál!” Hát, szó mi szó, emeli a tétet.

Na, dőljünk hátra.

Szólj hozzá!

2017.02.24. 11:37 Annyátok

Lófasz fog itt folyni momentán

falling.gif   

Ahogy Örkény úr is megtapasztalta az előző ötvenes években, amikor éppen erősödött Magyarország, meg Hrabal úr is megírta lényegében az ilyesmit, úgy válik valóra a hihetetlen nap mint nap. Most például álomgyilkosok lettek a Momentumosok, akik ugyan utálják, ha a néhai Fideszhez és Orbánhoz hasonlítják őket, pedig taktikájuk a Bibó szakkollégista fiúk réskereső, a rendszer gyengeségeit kihasználó és erre játszmákat építő gerilla technika. Csak momentán rendszerváltást nem akarnak, sőt, még győzni sem a választásokon, hanem most éppen az ügynökakták nyilvánosságának jövőbemutató követelésével, a múlt végképpeltörlésével és a mitnem-kivelnem definiálásával fordulnak a 750 milliós állami támogatásra. Ok, most ez így van, de igazságtalan lenne ennyi kialvatlan fiatal felett pálcát törni már így az elején. Ha törni még nem is kell, azért érdemes elővenni, már csak a látszat kedvéért is.

Akkor, hogy világosan: két lehetséges forgatókönyvet vagyok hajlandó elfogadni, mint egyszerű szavazó, aki nem forradalmár, de nem is megélhetési rendszerlakó. A kettő közül szívesen választok majd némi mérlegelés után:

I. Totális ellenállás

 

    A komoly ellenzéki pártok nem indulnak, nem vesznek részt a választáson, nem legitimálják a rendszert. Létrehozzák az árnyék-parlamentet, az árnyék-kormányt stb. Aki elfogadja az orbáni játékszabályokat, az kollaboráns, azzal nem tárgyalnak.

   Ez egy meglehetősen radikális, kétségbeesett politika, mindössze arra jó, hogy jelezzék: nem alkotmányos, nem demokratikus, nem legitim a rendszer. Eredménye annyi, hogy valamelyest komolytalanná és szalonképtelenné teszi a kormányt, ezzel sietteti a rendszer bukását.

II. Totális összefogás

 

   Aki azt károgja, „összefogósdi”, meg 2014 is lámcsak, az valamit nagyon nem értett meg. Most nyilván nem lehet és nem is szabad kormányzásra szövetkezni. Aki ezt teszi, arra az I. pont vonatkozik, mert beleragadt a koordinátarendszerbe. Ezzel szemben rendszerváltó egységfrontot képezni a legkívánatosabb opció. Ez azt jelenti, hogy akik érdekeltek a negyedik köztársaság kikiáltásában, a demokrácia és a jogállam helyreállításában, a szabad és demokratikus választások megtartásában, azok egységfrontot alkotva, meghatározott feladatra (új választás, alkotmányozás, rendkívüli ügyészi csoport és bíróság felállítása az ancient régime bűneinek kivizsgálására stb.) szövetkezve közösen indulnak. Ebben az esetben menetrend kell, célok, illetve a folyó ügyek vitelére előre elfogadott ügyvezető-szakértői kormány. Az akció két évnél nem tarthat tovább. Nyilván meg kell vizsgálni, hogy Orbán és a Fidesz a hatalom kizárólagos megszerzésére szövetkeztek-e, és ha a gyanú beigazolódik, akkor be kell tiltani a pártjukat. Ez így jogszerű és demokratikus, egyébként meg alig van tagjuk, médiapárt néhány helytartóval. Ebben a szövetségben, aki benne van, az demokrata, aki nem, az a zsarnok szekerét tolja, mondhat bármit is. Aki kifogásokat keres, hogy kivel nemnemsoha, az simán menjen a francba. Ajánlott eszköz és irodalom az orrcsipesz, MoMa.

    Na most, dühös és kétségbeesett, tehát nem cizellált választóként azt látom, hogy ebbe a sztoriba sem a zavaros LMP, a még zavarosabb Momentum, sem a Botka-féle múltba révedő, taktikázgató MSZP jelen állapotában nem fér bele. Azok a pártok, akiket megszállt az ördög és démonjaikkal kelnek-fekszenek, nyilván nem hallják fogaik vacogásától a külvilág hangját. Gyurcsány belemanőverezte pártját a dühös nyugdíjasok kisgazda egyletének pozíciójába, ami persze megkerülhetetlenné teszi, de erős korlátokat  is jelent. Lengyel László hiába mesterkedett azon, hogy majd a szavazók rájönnek, ha látják a nagy egységet, hogy nem érdemes másra, csakis az esélyesre szavazni, így Gyurcsánytól egyszerű lesz megszabadulni. Ha a Fidesszel szemben MSZP, DK, JOBBIK, LMP, GÉMESIÉK, MOMENTUM, FÜGGETLENEK ETC lesz a kínálat, akkor nem csak, hogy nem lesz egység, de nem is fog annak látszani, így tudni sem lehet, hogy kire lenne érdemes voksolni.

   A Párbeszéd, Együtt média pártok, amely média addig tartja őket képernyőn, amíg erre engedélyt és utasítást kap.

   Orbán rendszere finoman szólva is túl van a zeniten. A demokrácia leépítése persze az ellenzék leépülését is eredményezte – törvényszerűen. A rendszer nem reformálható, vagy javítható. Talán a legkisebb károkozással egy egységes fellépés járna, bizony, fülkeforradalom, de erre kicsi az esély. 1998 óta robog ez a vonat – lassan húsz éve – a szakadék felé. Jó gyors már, a tömege is számottevő. Elé állni nem kifizetődő, a síneket felszedni nem célravezető már. A szakadék állítja csak meg. Ceterum censeo,  az újjáépítés embereit kell keresni, a többi humbug.

Na, dőljünk hátra.

8 komment

süti beállítások módosítása