A Fidesz negyven százalékkal vezet az őt követő második helyen lévő párt előtt a legújabb EP választási közvéleménykutatás szerint. Ehhez hasonló különbség egyszerűen nem létezik Európában, de sehol a demokratikus világban. Az eredmény lesújtó.
Képzeljék el, hogy ez a negyven százalék egyáltalán nem annak a bizonyítéka, hogy Orbán Viktor mérhetetlenül támogatott demokrata, hanem pont annak, hogy itt egy feketeöves zsarnok munkálkodik, aki felszámolta a politikai váltógazdaságot, mint oly sok diktátor elődje. Ez a negyven százalékos különbség nem csodálatra méltó, hanem rémisztő kell hogy legyen mindenkinek.
Ez a diagram azt mutatja annak, aki képes egy ilyen grafikonból olvasni, hogy Magyarország elveszett.
Az pedig, hogy csupán 53 százalékos a támogatottsága a Fidesznek és nem 99,9, mint az MSZMP idejében volt, annak az az oka, hogy ennyi is elég a totális hatalomhoz. Ne legyenek kétségeink, ha a helyzet úgy kívánná, ez a szám simán felszökhetne 90 százalék fölé. Az eszközök rendelkezésre állnak.
Ez a poszt most nem arról szól, hogy az ellenzék béna, ezért tűnt el úgy, mint a hálapénz a demens bácsi borítékjából. (Arról ez a poszt szól.) Az ellenzékiség ugyanis demokratikus műfaj. Az ellenzék milyensége a demokrácia fokmérője. Ahol a többség megfosztja a kisebbséget minden olyan eszközétől, amely lehetővé tenné, hogy egyszer többségbe kerüljön, az a zsarnokság. Lehet azon röhögni, hogy a megvakított, megsüketített, kiéheztetett és elbutított ellenzéki politikusok milyen röhejesen mozognak, miközben figyelmet koldulva próbálnak életben maradni, de az éhezők viadalává silányított közélet gusztustalansága Kovács Zoltánokba torkollik. A buta ország pedig könnyű préda.
Ilyen prédává válik minden ősfasiszta indíttatású nagyravágyás. Umberto Eco írja az Ősfasizmus definíciójában: ”Az irracionalizmus, a cselekvés-a-cselekvés-kedvéért kultusza, amikor is a cselekvés önmagában is gyönyörű, amelyet bármilyen előzetes meggondolás nélkül végre kell hajtani. A gondolkodás akármilyen formája férfiatlan. Ezért gyanús a kultúra, amennyiben azonosítható a kritikai szellemmel. Bizalmatlanság a szellem világával szemben mindig is az Ősfasizmus egyik megnyilvánulása volt a Göringnek tulajdonított kifejezéstől kezdve ("Amikor a kultúráról esik szó, azonnal a revolveremért nyúlok"), folytatva olyan kifejezésekkel, mint "degenerált entellektüelek", "tojásfejűek", "puha sznobok", egészen "az egyetemek a vörösök fészkei"-ig. A hivatalos fasiszta értelmiség leginkább azzal foglalkozott, hogy támadta a modern kultúrát és a liberális értelmiséget, amiért elárulta a hagyományos értékeket.” Hát így.
Azért a többség Orbánt támogatja
Az ősfasiszta rezsimek mindig eljutottak oda, hogy a vezér és pártjának támogatottsága irreálisan megnő. Ha úgy tetszik, ez az egyik ismérvük. Ennek az okai prózaiak és szintén az ősfasiszta hozzáállásból fakadnak. A hadiállapot bevezetése, a hideg polgárháború eredményezi mindezt. Az erre való hivatkozással a sajtó megszállása, a demokratikus intézményrendszer felszámolása feltétlen odaadást eredményez. Az emberek többségükben nem homo politicusok, nem politizálni, hanem élni szeretnének. Igazodni, elfogadni és főleg nem félni. Az erő biztonságában remélik a nyugalmat.
Az a háborús hisztéria, ami ma Magyarországra jellemző (Soros, migránsok, EU, liberálisok, nemzetietlenek stb.) a tájékozódási források monopolizálása, a vazallus bürokrataréteg kialakítása, a helytartók kiskirályságainak kialakítása, mind azt eredményezi, hogy az emberekből a jobbító tenni akarás igénye eltűnt és átadta helyét a beletörődésnek. Ez az eredmény csak azt mutatja, hogy bevégeztetett. Innen persze már ismert a forgatókönyv.
Na, dőljünk hátra.
