HTML

A támla nélküli szék

Amikor véget ért a rendszerváltás, és kialakult a Magyar Köztársaság közjogi rendszere, és Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor sokan, akik részt vettünk ebben a kalandban, nyugodtan hátradőltünk a székünkben. Most a földről látjuk csak tisztán, hogy nem volt támla. (Moderálási elv: Hörgő-morgó kisebbrendűségben szenvedő trollok repülnek. Csúnyán lehet beszélni, de a gyalázkodó repül. Ez a blog nem köpőcsésze.)

Friss topikok

  • eßemfaßom meg áll: @CoolKoon: hübazmeg én itt feladtam, pedig elég jónak tartják a hülyetűrésemet (2018.04.17. 11:50) Ellenállás lesz
  • Sándor Aszalós: gy néz ki, hogy báró Eötvös József, posztján Balogh Zoltán, herceg Esterházy Pál Antal helyett Rog... (2018.04.16. 10:36) A nemzetállam vége
  • odysszeusz: @Erő e-meló: Köszönöm a SZOKÁSOSTÓL ELTÉRŐ intelligens válaszodat. Teccik, ha nem egészen értek ve... (2017.10.02. 15:20) Simicska Titusz halálugrása
  • gaboca41: @morph on deer: teljes mértékben egyetértek! (2017.09.06. 12:07) Botka nem érti
  • cardiobascuralis: @Annyátok: Nem kell hinni. Orbán apja komcsi párttitkár volt, a fiacskája csinált egy komcsi párt... (2017.02.25. 19:08) Lófasz fog itt folyni momentán

Mondhatta volna szebben kis lovag!

2014.12.10. 11:25 Annyátok

A kútfő

(undorító szöveg következik)

kutkava_szarral.jpg

 

Pesti vicc:

A részeg lehányja a villamoson a mellette utazót.

– Maga disznó! – fakad ki a lehányt utas.

– Még hogy én?! Hát nézze meg a saját ruháját! – csattan fel a részeg.

 

   Orbán Viktor, a fifikás, nagy találmánya az volt a politikában és a gazdaságban, hogy ő nem szarik a kútba, hanem csak a kávájára, oszt belelöki. A hercegek, bárók meg csak azért nem tudták csapkodni nagy hahotájukban a térdüket, amiért ennyi ész jutott az ő vezérüknek, mert kilögybölték volna a palackos Eviant.

   A kútra járók meg szóhoz sem jutottak, mert bár mondták ők, hogy, de hát ebbe bele van szarva, ám a szolgabírók, a hajdúk és a porkolábok mind őket húzták deresre, hogy hazudnak és jelentsék föl a vezért, ha látják őt kútba szarni. Persze ilyet senki nem látott.

   Orbán, a fifikás, nem hajtott be adót, mert ő nem sanyargatja a népet, ám ha valaki telefont, kenyeret, pénzt, gázt, vagy bármit árult, annak azonnal adóbehajtóvá kellett avanzsálnia. Aki meg kimelegedett a nagy adóbehajtásban, vagy megpihegősödött, amikor megkergették a népek, azt várta egy nagy pohár finom víz a kútból. Így készült a szobra Orbánnak, a fifikásnak, aki nem hajtott be adót és nem szart a kútba.

   Hanem akik messziről figyeltek. A távolság, meg a mennyiség nagy ellensége az apró részletekre bazírozó ördögnek. Messziről ugyanis a hegy hegynek látszik, a kútkarima meg úgy tűnik, mintha maga a kút lenne. Ráadásul már közelről nézve sincs sok értelme mentegetni a mentegethetetlent, mert a kút megtelt és túlcsordult, így tulajdonképpen a kávája egyé vált a mélyével.

   Mondta is erre Orbán, a fifikás, hogy irigylik az ő hűs artézi vizének leheletét a hanyatló nyugat tarkóján, ezért mondanak minden csúnyát a drogos firkászok, akiket ő tisztel, majd hirtelen egy színeset ásított a kútba. Nem okádott ő bele, hanem ásított, de a fránya lemenő nyugati nap fénytörésében az bizony hányásnak tűnt.

   Mondta is a hercegeknek, báróknak, hogy meg kell mutatni az ő mélységesen tiszta forrású kútjának üdeségét, úgyhogy igyanak, mosakodjanak, demonstrálva a vízminőséget, mint ahogy a balatoni miniszterek szokták a szezonnyitón. Azok meg nagyokat merítettek az orbáni ürülékből és demonstráltak nagyon, mert kellet a pénz, meg az is elterjedt, hogy a kútban végzi az, aki nem elég lelkes. Magát meg még sem akarta senki felhörpinteni.

   Jött aztán az Újvilág embere, aki nagyon kényes a kútba szarásra, mert olyan helyről küldték, ahol nagyon sokan szarnak kútba, ezért aztán a közösség kifejezetten háklis az efféle mesterkedésekre. Mondta, hogy úgy látja, itt ez nem véletlen, nem bosszú, hanem nemzeti sport. A sportkör elnöke, meg Orbán, a fifikás. Erre már az ötéves angyalarcú kisgyerekek is elkezdek kiabálni, hogy a háromszor kétharmadszor választott sporttárs mintha meztelen tetszene lenni. Az meg annyira beakadt az ürülékgyártásba, hogy azzal védekezett, hogy ő nem meztelen, hanem szaros. Erre már többen felkapták a fejüket. Akkor meg a kardozós kancellár azt tanácsolta, hogy kérje ki magának, hogy dehogyis szaros, csak le van hányva. Erre még nagyobb lett a ribillió. És így tovább.

   Most meg minden bűzlik. Csupa fos az egész pöcegödör, meg a környéke, a Kárpátok ezüstvizű kútjának illatát messzire hordja a szél, ami ugyan keletről fúj, de nyugatra viszi a szagot. Hogy mi lesz a vége? Zuhany.

Na, dőljünk hátra.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tamlanelkuliszek.blog.hu/api/trackback/id/tr686971881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.