HTML

A támla nélküli szék

Amikor véget ért a rendszerváltás, és kialakult a Magyar Köztársaság közjogi rendszere, és Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor sokan, akik részt vettünk ebben a kalandban, nyugodtan hátradőltünk a székünkben. Most a földről látjuk csak tisztán, hogy nem volt támla. (Moderálási elv: Hörgő-morgó kisebbrendűségben szenvedő trollok repülnek. Csúnyán lehet beszélni, de a gyalázkodó repül. Ez a blog nem köpőcsésze.)

Friss topikok

Mondhatta volna szebben kis lovag!

2017.09.29. 09:07 Annyátok

Simicska Titusz halálugrása

Címkék: gyámság Orbán Simicska

simicska_titusz_magavalrantja_orbant.jpgDugovics Titusz egy kitalált személy. Egy szolgabíró kanyarintotta ki magának a legendáriumból még 1820-ban. Pont abban az évben, amikor meghalt a francia Fouché József, aki szerint  „A farkasokkal együtt kell üvölteni.”  Mondjuk az egy más történet. Dugovics alakja akkor már évszázadok óta létezett és jelképe volt a magukat feláldozó hősöknek. Persze kérdés, hogy tényleg hősi tett-e a zászlót kitűző törökkel együtt a mélybe zuhanni, amikor ez az aktus tudvalevőleg csupán a pont az elvesztett/megnyert csata végén. Nem teszi a bukást győzelemmé. Olyan, mintha egy öngyilkos merénylő "Allah akbar"-t kiáltva robbantaná fel a reptéri tájékoztató táblát. A dugovicskodásnak akkor van értelme, ha a Vezért rántja a mélybe egy vezérközpontú rendszerben.

Orbán a Napba tart

Aki látott már közvéleménykutatást néhány hónappal a választások előtt, az tudja, hogy választásokon Orbánt mára már nem lehet megverni. Például azért sem, mert nem lesznek választások. Szavazások lesznek, mint minden rendes kvázi demokráciában, mint ahogy voltak a kádári Magyarországon is évtizedekig. Választás nincs, mert a rendszer kiépült, komolyan vehető ellenzék nem létezik, a szavazók kommunikációs karanténban vannak, márpedig aki elveszti a tájékozódási képességét, az az útelágazásnál választani sem tud, csak a kijelölt irányt meri követni, mert arra legalább látja, hogy van út. A zsarnok megszőtte tervét. Nyílt sisakkal nem lehet legyőzni, mert érinthetetlen, csellel és ármánnyal meg azért nem, mert abban ő a legjobb. A zsarnok mindig magát veszejti el. De magát mindig. Az önimádat, a sérthetetlenség, a vízen járás és egyéb kézenfekvő képességek birtokában csak idő kérdése, hogy szárnyival a napot célozza meg. Annak meg tudjuk, hogy mi a vége. Simicska ördögi terve tulajdonképpen egyszerű, elindította Orbánt a fény felé.

Simicska kicseréli a Jobbik és a Fidesz szavazóbázisát

Hatalmas fanatikus közönség kíséri Orbánt az égbe. Mint egy szárazföldi piranha horda, némi sáska, farkas és sakál génekkel keveredve. Na, őket cseréli ki szépen módszeresen Simicska, méghozzá még elfajzottabb lényekre. Ők azok, akik a magasból aláhulló megperzselődött zsarnokot majdan röptében fogják széttépni, mert minden aláhulló húst etetésnek vélnek. Ott az a törvény, hogy a fenn elhullottból lesz lent lakoma.

Orbán imádja a harcot és mindig felül akar kerekedni. Ebből fakadt, hogy amikor ellenségnek egy velejéig romlott új-nyilas hordát tálaltak neki, akkor habozás nélkül rárontott. Csakhogy Simicska, a pénz és egy értelmezhető agytröszt meggyőzte Vona Gábort, hogy nem olyan rossz dolog helyet cserélni Orbánnal. Ehhez csupán macskákat kell simogatnia, néhány vérebbe belerúgni, a kém Kovácsot hidegre tenni etc. Ehhez kapnak pénzt és sminkest. Mivel a Jobbik és Vona dinamikája éppen be volt fagyva, ráadásul ő, mint az 1. számú orbáni polgári kör alapítója pontosan tudta, hogy mire megy ki a játék, belement az alkuba. Addig húzogatták a zsarnok bajszát, míg az rájuk rontott. Meg a szavazóikra. Azok meg pankrációt, vért, cirkuszt követelnek, vérszomjuk kielégíthetetlen. Meg is kapják nap-nap után. A korábbi törzsközönség a Fideszről szépen lemorzsolódik, a jóllakott és inkább biztonsági játékban érdekelt nómenklatúra diszkréten hátralép. Nekik tulajdonképpen megfelelő lesz a Jobbik, aki garantálja a fő célt, hogy nem jönnek vissza a szocik, így nekik sem kell visszakullogniuk a balettbe. Orbán meg élvezi az üdvrivalgást és az istenítő hozsannázást. Neki minden torok, minden nyelv egyforma. Észre sem veszi, hogyan hajszolják új rajongói egyre gyorsabban a Nap felé. Meg azt sem, hogyan somfordálnak el az utolsó sorok a Jobbikhoz. 

Mi ennek az értelme?

Egy gyenge "talán". A torz választási rendszer (amit Orbán a választások előtt saját érdekében lehet, hogy arányosítani fog, engedve Gulyás Marcinak) hagy egy kis matematikai esélyt az ellenzéknek. Ha sikerül tartani a Jobbik vs. liberálisok, balosok viszályt, amely mára egy kimaxolt teátrális műbalhénak tűnik, akkor az újdonsült Jobbik bázis megnyugodhat, mint ahogy a balos, liberális szavazók sem jönnek zavarba. A Fidesz szavazók viszont elbizonytalanodnak. A jó arcú és számukra mára teljesen vállalható szövegeket mondó Vona Gábor, Mirkóczki Ádám stb., vagy a kínos Németh Szilárd, Tállai András, Szíjjártó Péter, Rogán Antal és a szellemileg láthatóan a zeniten túljutott Orbán Viktor között kell választaniuk. Megosztottságuk annál nagyobb lesz, minél jobban eljutnak a Jobbik üzenetei hozzájuk. Ezért reszket a habonyi gépezet az óriásplakátok láttán, de ők is csak Orbánból vannak, így persze, hogy bekapják a kommunikációs csalikat és nyomban ugranak a provokatív plakátokra, még nagyobb reklámot csinálva nekik. Ha pedig ez lesz, akkor Simicska Lajos jóvoltából a negyedik köztársaság hívei előtt felsejlik egy nagyon halvány reménysugár.

Tálcán kínált lehetőség

Simicska és Vona ezzel az akcióval nyilvánvalóan kivégzi a Jobbikot. Abban a formájában már soha többé nem fog létezni amiben és amire létrejött. Simicska gyámkodása azt eredményezheti, hogy a megosztott jobboldal szétszavaz és megbukik. Ő sem fog ebből jól kijönni, de tudjuk, hogy ez már annyira nem érdekli. Dugovics Tituszként rántja a mélybe a Jobbikkal a Fideszt. Legalábbis ez a terve.

A kérdés, hogy a demokratikus ellenzék is képes lesz-e gyámság alá helyezni magát? Az MSZP szellemi állapota nyilván segítségért kiállt. A DK elitje egy vérnyugdíjas hordát gründolt maga alá szinte reinkarnációjaként a hajdani kisgazda párt miliőjének. Nem csak a Fidesz által megkaraktergyilkolt Gyurcsány reanimálásával kell megküzdeniük, hanem a tagságuk megítélésével is. Az LMP tovább folytatja a "jobb híján" párt stratégiáját. Az az ajánlata, hogy ha egy szavazó mindenkit utál, akkor az szavazzon rájuk. Most az ifjútitán és menedzser pártokról ne is ejtsünk szót. Szóval valahol egy-két européer "Simicskának" össze kéne hajolni és egy gőzkazán piszkálóval elmagyarázni a jobb híján ellenzéknek, hogy hol a helye. Simicska utat nyitott a negyedik köztársaságnak, ideje lenne, hogy valakik utat mutassanak az ellenzéknek. Nem, nem szép szóval, türelemmel, abból ugyanis ők nem értenek, mert nem is érthetnek, hiszen pontosan ugyanolyan kontraszelektált termékei Orbán rendszerének, mint a Fideszesek. Ők is csak az erőből értenek.

Na, dőljünk hátra

43 komment

2017.08.30. 18:05 Annyátok

Botka nem érti

Címkék: Orbán Botka Nem kormány- rendszerváltás

 botka.jpg

   Szegény Botka László. Ok, értem én, hogy nem elég ostobának lenni, annak is kell látszani és ehhez az MSZP áll a legjobban, mint bohócsipka, ám ez a Baja Ferencbe oltott Fodor Gábor-i butáskodás nem túlzás?  Ráadásul a legnagyobb baj, hogy Botka győzni akar, de még azt sem képes felfogni, hogy mire megy ki a játék, sőt, azt sem, hogy ez nem egy cizellált versenyszám szabályokkal, bíróval, sportszerű küzdőtársakkal és közönséggel. Teljesen el van tévedve és azt ordítja a megafonba, hogy tévelygők hozzám!

   Botka előállt egy jelszószintű kormányprogrammal. Azzal igazából nincs is baj. Csak éppen olyan ez, mint amikor az ütközés után a Titanicon a kapitány kiadná a parancsot, hogy na jó, akkor  irány New York!

   A baj egyszerűen szólva azzal van, hogy Botka kormányváltást akar. Azaz azt állítja, hogy a rendszer teljesen rendben van, csak nem helyes ez a nagy korrupció, kicsit több nyugdíj befigyelhetne, meg jobb oktatás is mennyivel menőbb lenne etc. etc.... Ha ő lesz a kormányfő, akkor mindez majd jól megváltozik.

   Hát ezt nem érti Botka meg az MSZP. Hogy aki kormányváltással kampányol, az a rendszert elfogadhatónak, legitimnek tartja. Nem érti, hogy mi az ok, meg az okozat. Ha egy agresszív részeg tör-zúz egy szobában, akkor a tulajdonos nem törhetetlen lámpákon és lecsavarozott hokedlin töri a fejét, hanem azon, hogy kidobja a garázdát és hozzákezdjen a rendrakáshoz. Jól is néznénk ki, ha a kihívott rendőr egy pillanatragasztós flakonnal rohanna be és azt kiabálná, hogy „Úristen, itt egy dühöngő barom, azonnal oda kell ragasztani a tányérokat az asztalhoz!” Márpedig Botka kb. eddig jutott el.

   Hol van már Horn Gyula kompromisszumkereső ravaszsága, Kovács László bölcsessége, Lendvai Ildikó éleseszűsége? De még Hiller szalon-opportunizmusa is semmivé foszlott a szocialisták Botkává sorvadása alatt.

   Nehéz elképzelni, hogy Botka László azért tudta megőrizni Szegeden polgármesteri székét, mert a város baloldali lenne, vagy azért, mert Botka lenne a legkiválóbb városvezető. Szeged nyilván nem baloldalibb, mint mondjuk mint Szolnok, Botka pedig azt tudta nyújtani szocialista színekben, amiről a Fideszes politikusok is csak álmodozni mernek. Keménykezű, rendpárti, autokrata városvezetést, kíméletlen és akarnok hatalomgyakorlást. Ezzel a vidékies gőggel rúgta rá az elfekvőben politikai rokkantkocsikban nyáladzó szocikra az ajtót, mondván megjött a felmentősereg, mindenki haptákba. És mivel az ön-reanimációban jártas MSZP-sek értenek a szóból, mankóikat eldobva rohantak a vizitre. Itt mindenki megtudta, hogy vannak a nem-barátok és vannak az ellenségek. Velünk kooperálhat mindenki, akinek megengedjük, de mi nem közösködünk senkivel. Csak vezetünk, mert erősek vagyunk. És így tovább és így tovább.

   Botka László a dzsolidzsóker Orbán kezében.  Azon a pályán, ahol minden kommunikációs eszköz, minden pénz és minden hatalom a Fidesz kezében van, Orbán nyilván verhetetlen. Aki progresszív adórendszerrel, átfogó bérlakás-programmal fordul rá a 2018-as választásokra, annak annyi esze sincs, mint egy elhamvasztott németszilárdnak. Ugyanis nem lehet jobban csinálni azt, amit Orbán csinál. Meg nincs is értelme ebben a rendszerben arról vitázni, hogy progresszív legyen-e az adórendszer, mert a rendszerszintű ficamok és csűrcsavarok miatt kizárólag csak a zsarnok céljai és a manipulált tömegek delejezése számít. A szavak már régen nem jelentenek semmit. Ceterum censeo, nem kormányt, rendszert kell váltani.

   Ezt persze egy Botka szintű figurának nehéz megérteni, hát még elmagyarázni.

   Na, dőljünk hátra.

17 komment

2017.04.24. 14:58 Annyátok

Party-forradalom

Címkék: Orbán Forradalom Civilek

tumblr_nmm0q1vfd41qj88rjo1_500.gifNincs abban semmi különös, hogy mindenkinek jól láthatóan, legalább nyolcszor nyolc centiméteres jelvénnyel, ruhára vart, vagy tűzött módon viselnie kell, hogy milyen közösséghez tartozik. Ahogy a miniszterelnök mondta, már a régi görögöknek is fel kellett tüntetniük, hogy melyik párt hívei. Mindezt a konszolidáció jegyében vezette be az Új Magyar Köztársaság parlamentje a Party-forradalom után, melynek során a budapestiek kidobták a várbéli rezidenciája ablakából †Orbán Viktor miniszterelnököt, †Áder János államelnököt és az állampárt több képviselőjét, köztük †Rogán, †Kósa, Lázár minisztereket és †Kovács Ármin villanyszerelőt, akinek családjától később a kormány elnézést kért. Lázár viszont túlélte és elszaladt.

   A Party-forradalom előzménye az volt, hogy a Fidesz, az átlátható viszonyokra hivatkozva, először azt vezette be, hogy az összes egyesületnek, alapítványnak, aki külföldről kap támogatást, ezt a tényt minden kiadványán, kapucsengőjén fel kell tüntetni. Később már azoknak a magán személyeknek is, akik ezen szervezetek tagjai, támogatói, vagy támogatottjai voltak, a névjegyükön, névtáblájukon kék fejkendős, EU csillagos halálfejjel jelezni kellett. Ők a mobil számaik elé „666”-os előhívó számot kaptak. A mobil szolgáltatókat kötelezték arra, hogy a „666” előhívójú előfizetők tiltását egyetlen gombnyomással elérhetővé tegyék szolgáltatásaikban. Az ilyen számmal rendelkezőknek 80 forint extra kapcsolási díjat kellett fizetni hívásonként. A rendelkezést később a családtagokra is kiterjesztették, mondván, hogy sok külföldi ügynök a férje/felesége/gyereke mobilját használja törvénysértéseihez.

    A Party-forradalom közvetlen kiváltó oka mégsem ez, hanem az a rendelkezés volt, melynek során bevezették BKV ötforintos perondíját. A villamos, busz, troli megállókban és metró bejáratoknál elhelyezett perondíj automatákból nem csak a díj befizetését igazoló slejfnit lehetett megkapni, hanem az ugyanebben a gépben üzemelő, és Andy Vajna tulajdonát képző játékautomatából vissza is lehetett nyerni a perondíjat plusz öt forint befizetése mellett. Na, ez a rendszer romlott el, és hiába jelezte a gép minden 100-dik játszónak, hogy nyert, a nyereményt nem adta ki, sőt az ellenőrök keményen büntették a slejfni nélküli bliccelőket. Erre kitört a forradalom. A többi már történelem.

    Most, hogy a véres események már lassan feledésbe merültek, az egyik dezertált Fideszes aktivista közmunka reményében átadta a hajdani híres-hírhedt Kubatov listát a Megtorlószéknek. A lista névadója Guatemalába menekült a nemzeti árnyék-kormány néhány oligarchájával egyetemben. Az új Párt, a Jog&Igazság&Stb nemzeti nagytanácsa arra a következtetésre jutott, hogy a Megtorlószék vizsgálja meg, hogyan lehet igazságot szolgáltatni a megnyomorított életekért. A Kubatov lista egy rém egyszerű Excel táblából állt. Minden mező tartalma egy név, egy cím és egy szám volt. A szám azt mutatta, hogy az illető hány alkalommal adott pozitív választ egy Fideszes megkeresésre, Nemzeti Konzultációra etc. Minél magasabb szám virított valaki neve mellett, annál elkötelezettebb híve volt  Orbán rendszerének. A Megtorlószék Habony Árpád javaslatára azt terjesztette a Parlament elé, hogy a listán szereplők egy legalább nyolc centiméter átmérőjű narancsszínű jelvényt viseljenek, benne fekete Arial-bold betűtípussal a nevük mellett található számmal. A javaslat szerint így mindenki előtt világos lehet, hogy az ancient régime milyen szintű szekértolójával kell egy légtérben tartózkodnia. A törvény lehetőséget biztosított arra, hogy a jelenlegi rendszernek tett szolgálatok függvényében a körbe írt számot csökkentsék, vagy akár a kitűző viselése alól is mentességet adhatott az Igazolószék. Sokan éltek a lehetőséggel.

   Később a törvény több módosító javaslattal egészült ki. Az átláthatóság jegyében a baloldali pártok szimpatizánsai vörös csillagot, a jobboldaliak ferde keresztet voltak kötelesek viselni, a liberálisok viszont választhattak a kék-nihil és a rózsaszín-köd fantázianevű grafikák közül. A trafikmutyiban dohány-jogot szerzettek fehér körben füstölgő cigarettát, míg a devizahitelesek CHF feliratot ábrázoló jelvényeket kaptak. A zsidók kitűzők miatti érzékenységére figyelemmel, a kormány felajánlotta a honi zsidóságnak, hogy maga választhasson jelet a kitűzőre. A főrabbi hamar tolmácsolta a közösség óhaját, hogy ha lehet, már a hagyományok miatt is, ők maradnának a sárga csillagnál. Később, a megszaporodott antiszemita támadások miatt, az addigra bezárt bulinegyed üres ingatlanjaiban helyezték el a sárga csillagot viselőket, úgymond a saját védelmükben.

    Az ország jótevőit pedig onnan lehetett felismerni, és ezt törvény is kimondta, hogy nem viseltek semmiféle jelvényt. Pontosabban némelyikük a kabáthajtókáján belül viselt egyet, és azt időnként, intézkedés előtt megmutatta.

Na, dőljünk hátra.

Szólj hozzá!

2017.03.06. 11:42 Annyátok

Szégyen szamuráj

Címkék: Orbán Olimpia Bibó Szégyen Szeppuku

 ok5zm0.jpg

   Orbán Viktor miniszterelnök úr egy minapi interjújában kijelentette, hogy, ha Magyarország olimpiai pályázatát hagytuk volna elbukni, azaz nem vonjuk vissza, akkor „szégyenben maradtunk volna”. „Megalázó vereséget” vízionált. Értsük jól: a magyar miniszterelnök a vereséget szégyennek, a kisebbségben maradást megalázásnak gondolja. Ezt persze sejtettük korábban is, de mivel ez a gondolat nyilvánvalóan nem csak a demokratikus gondolkodástól, hanem az olimpiai eszmétől is fényévekre van, ezért jó okkal titkolta ebbéli vélekedését – ezidáig.

   "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" - mondta nagykövetek előtt Orbán Viktor. Egyik barátom ezt a meghökkentő gyilokvágyat Habony Árpád torz világképével magyarázta, mondván Habony kendós volt (fakarddal imitált véres harcot), a szamuráj harcművészet és erkölcs ismerője, és ott valóban létezik ilyen gondolat. Csakhogy abban a legyőzött ellenfél szégyentől való megkímélése miatt nemes gesztusnak számít a halál, amely nyilván felülírja a legyőzött megaláztatását. Most hagyjuk, hogy ez a gondolat a japán kultúrából is lényegében kihalt, a szamuráj erkölcs pedig valójában tragédiába sodorta Japánt. Bezárkózás, kompromisszumképtelenség, atombomba. Ha nem is teljesen, da a japán társadalom kigyógyult az efféle ostobaságokból, mint ahogy a magyar idősgondozásnak sem természetes része a Sánta Ferenc-i „Büdös” megoldás. Ha egy japán politikus szeppukut követne el, mert leszavazták, akkor nem tiszteletet, hanem megdöbbenést váltana ki.

   Bibó szerint „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” (Bibó István: Demokratikus Magyarország) Ugyanakkor demokratának lenni jelenti azt is, hogy tudni kell a kisebbségben maradást elviselni, elfogadni és nem szégyenként megélni, az ellenzékiséget pedig nem megaláztatásként. A magyar miniszterelnök fontosnak tartja állandóan megüzenni, hogy nem demokrata, hanem többségi uralom párti. Rettegéssel tölti el, ha veszít.

   És igazából ez az érdekes. Meg az, hogy egyetlen egy olimpikon sem szólt, hogy a versenyben kikapni, akár utolsónak lenni nem szégyen. Nem alázza meg a nemzeti úszódresszt, ha valaki két másodperccel lemarad a mezőnyről, vagy egy meghatározott tárgyat egy fura koreográfiával csak rövid távolságra tud eldobni. Nem erről szól az olimpia, a sport, de még a verseny sem. Erről a kocsmai verekedés szól.

   Orbán Viktor miniszterelnök úr odadobta az olimpikonokat, az olimpiai eszmét a zsarnok jelszaváért: „Győzelem, vagy halál!” Hát, szó mi szó, emeli a tétet.

Na, dőljünk hátra.

Szólj hozzá!

2017.02.24. 11:37 Annyátok

Lófasz fog itt folyni momentán

falling.gif   

Ahogy Örkény úr is megtapasztalta az előző ötvenes években, amikor éppen erősödött Magyarország, meg Hrabal úr is megírta lényegében az ilyesmit, úgy válik valóra a hihetetlen nap mint nap. Most például álomgyilkosok lettek a Momentumosok, akik ugyan utálják, ha a néhai Fideszhez és Orbánhoz hasonlítják őket, pedig taktikájuk a Bibó szakkollégista fiúk réskereső, a rendszer gyengeségeit kihasználó és erre játszmákat építő gerilla technika. Csak momentán rendszerváltást nem akarnak, sőt, még győzni sem a választásokon, hanem most éppen az ügynökakták nyilvánosságának jövőbemutató követelésével, a múlt végképpeltörlésével és a mitnem-kivelnem definiálásával fordulnak a 750 milliós állami támogatásra. Ok, most ez így van, de igazságtalan lenne ennyi kialvatlan fiatal felett pálcát törni már így az elején. Ha törni még nem is kell, azért érdemes elővenni, már csak a látszat kedvéért is.

Akkor, hogy világosan: két lehetséges forgatókönyvet vagyok hajlandó elfogadni, mint egyszerű szavazó, aki nem forradalmár, de nem is megélhetési rendszerlakó. A kettő közül szívesen választok majd némi mérlegelés után:

I. Totális ellenállás

 

    A komoly ellenzéki pártok nem indulnak, nem vesznek részt a választáson, nem legitimálják a rendszert. Létrehozzák az árnyék-parlamentet, az árnyék-kormányt stb. Aki elfogadja az orbáni játékszabályokat, az kollaboráns, azzal nem tárgyalnak.

   Ez egy meglehetősen radikális, kétségbeesett politika, mindössze arra jó, hogy jelezzék: nem alkotmányos, nem demokratikus, nem legitim a rendszer. Eredménye annyi, hogy valamelyest komolytalanná és szalonképtelenné teszi a kormányt, ezzel sietteti a rendszer bukását.

II. Totális összefogás

 

   Aki azt károgja, „összefogósdi”, meg 2014 is lámcsak, az valamit nagyon nem értett meg. Most nyilván nem lehet és nem is szabad kormányzásra szövetkezni. Aki ezt teszi, arra az I. pont vonatkozik, mert beleragadt a koordinátarendszerbe. Ezzel szemben rendszerváltó egységfrontot képezni a legkívánatosabb opció. Ez azt jelenti, hogy akik érdekeltek a negyedik köztársaság kikiáltásában, a demokrácia és a jogállam helyreállításában, a szabad és demokratikus választások megtartásában, azok egységfrontot alkotva, meghatározott feladatra (új választás, alkotmányozás, rendkívüli ügyészi csoport és bíróság felállítása az ancient régime bűneinek kivizsgálására stb.) szövetkezve közösen indulnak. Ebben az esetben menetrend kell, célok, illetve a folyó ügyek vitelére előre elfogadott ügyvezető-szakértői kormány. Az akció két évnél nem tarthat tovább. Nyilván meg kell vizsgálni, hogy Orbán és a Fidesz a hatalom kizárólagos megszerzésére szövetkeztek-e, és ha a gyanú beigazolódik, akkor be kell tiltani a pártjukat. Ez így jogszerű és demokratikus, egyébként meg alig van tagjuk, médiapárt néhány helytartóval. Ebben a szövetségben, aki benne van, az demokrata, aki nem, az a zsarnok szekerét tolja, mondhat bármit is. Aki kifogásokat keres, hogy kivel nemnemsoha, az simán menjen a francba. Ajánlott eszköz és irodalom az orrcsipesz, MoMa.

    Na most, dühös és kétségbeesett, tehát nem cizellált választóként azt látom, hogy ebbe a sztoriba sem a zavaros LMP, a még zavarosabb Momentum, sem a Botka-féle múltba révedő, taktikázgató MSZP jelen állapotában nem fér bele. Azok a pártok, akiket megszállt az ördög és démonjaikkal kelnek-fekszenek, nyilván nem hallják fogaik vacogásától a külvilág hangját. Gyurcsány belemanőverezte pártját a dühös nyugdíjasok kisgazda egyletének pozíciójába, ami persze megkerülhetetlenné teszi, de erős korlátokat  is jelent. Lengyel László hiába mesterkedett azon, hogy majd a szavazók rájönnek, ha látják a nagy egységet, hogy nem érdemes másra, csakis az esélyesre szavazni, így Gyurcsánytól egyszerű lesz megszabadulni. Ha a Fidesszel szemben MSZP, DK, JOBBIK, LMP, GÉMESIÉK, MOMENTUM, FÜGGETLENEK ETC lesz a kínálat, akkor nem csak, hogy nem lesz egység, de nem is fog annak látszani, így tudni sem lehet, hogy kire lenne érdemes voksolni.

   A Párbeszéd, Együtt média pártok, amely média addig tartja őket képernyőn, amíg erre engedélyt és utasítást kap.

   Orbán rendszere finoman szólva is túl van a zeniten. A demokrácia leépítése persze az ellenzék leépülését is eredményezte – törvényszerűen. A rendszer nem reformálható, vagy javítható. Talán a legkisebb károkozással egy egységes fellépés járna, bizony, fülkeforradalom, de erre kicsi az esély. 1998 óta robog ez a vonat – lassan húsz éve – a szakadék felé. Jó gyors már, a tömege is számottevő. Elé állni nem kifizetődő, a síneket felszedni nem célravezető már. A szakadék állítja csak meg. Ceterum censeo,  az újjáépítés embereit kell keresni, a többi humbug.

Na, dőljünk hátra.

8 komment

2017.02.05. 19:40 Annyátok

Támogatnám az ellenzéket. Hova utaljak?

Címkék: Momentum

 malajimer.jpg

 Adna pénzt, hogy megdőljön a rendszer? Akkor bajban van.

   Nem, nem a rendszerdöntőket, nem az akcióhősöket, hanem a leomlott rendszer után következőket váltó újjáépítőket kell most támogatni azoknak, akiknek van a jövőbe aprítani valójuk. Nem bonyolult, csak két lépéssel van előre. A zsarnokság így, vagy úgy nyilván összeomlik. A romokra felkapaszkodó ellenállók, partizánok, leszámoló biztosok hamar elbuknak az újjáépítésen. Őket váltják majd a szorgos építők. Az ő munkájuk tök uncsi lesz remélhetőleg. Nem lesznek szóvirágok, érzelmi tirádák, kiátkozás és megmondás, hanem ha szerencsék lesz, akkor döcögve magyarázó hivatalnokok intézik a közügyeket, a választott képviselők pedig szakértők tanácsait mérlegelve döntenek hangsúlyokról és nem értékekről, mert az értékrendje a IV. Köztársaság polgárainak  lényegében hasonló lesz.

Zapatisták, reformerek, fiatal demokraták és naná, hogy az SZDSZ

 

   Van egy kis gond Orbán rendszerének felszámolásával. Mivel a demokrácia tényszerűen megszűnt Magyarországon (ne a titkos választások lehetőségére tessék gondolni, az még Rákosi alatt is volt, hanem a választás lehetőségére, az alternatívák esélyegyenlőségére és az ezt elérhetővé tevő források rendelkezésre állására stb.), így marad a kérdés, hogy mi a teendő? A válasz nagyon fog tetszeni sokaknak: semmi teendő nincs, csak terveket szőni.

   Az értelmiségnek beakadt a rezsim otrombasága feletti hüledezés. A rendszer mibenlétének egyre szofisztikáltabb leírása már konfuciusi magaslatokra hágott. Fokozni még biztos lehet, de nem érdemes, mert csak az unalmat dagasztja. Azon rugózni, hogy egy agresszív részeg éppen mit ver le, vagy hova piszkít, nem érdemes. Értjük, hogy totál kivan, detoxban a helye.

   A gondolkodó embereknek most dönteniük kell, hogy a nemes, ám eredménnyel nem igazán kecsegtető harcra vagy a háború utáni építkezés előkészületeire fordítják az energiáikat. Mindkét választás helyes. Orbán bukását azonban nem a külső vagy belső támadások okozzák majd (ezek éppen, hogy szilárdítják), hanem rendszerének életképtelensége, fenntarthatatlansága. A jobbhíján menekültellenes népszavazásnak keresztelt Unió ellenes puccs kudarca például annak volt köszönhető, hogy a választók jól rezonáltak a karosszék kampányra, hogy: „Ne csinálj semmit és te leszel a győztes!” A dolog működött. Az Ellenállás a legnagyobb sikerét a semmittevésre buzdítással érte el. Akik ezt képviselték, azok megérezték akarva-akaratlanul a rothadás ízét, a közöny pusztító erejét.

A fütyülők

 

   A közönnyel szemben áll a tűrhetetlent tűrni nem képes harcos tenni akarás, a nemes hevület. A hangládával a hátán Putyint fütyülő Juhász Péter, a Feketeruhás Nővér, Gyurcsányék nyugdíjas kommandója és sokan, akiknek már vagy nincs vesztenivalójuk, vagy annyira elszántak, hogy nem törődnek következményekkel, támogatottsággal és néhányad magukkal rontanak a rezsimre. Ismerik egymást arcról, névről. Ha ők nem lennének, akkor sokan azt hihetnék, hogy senki nem emel hangot a zsarnokság ellen. Ők a hab az ellenállás tortáján, ám miután nincs torta, így joggal érezhetik, hogy ők maguk az Ellenállás. Tevékenységük azért felbecsülhetetlen, mert olyan látványos hibákat kényszeríthetnek ki a rendszerből, mint pl. a 2006-os oszlatás volt. Idegesítőek, de nem csak a hatalomnak, hanem a semmittevőknek, a fotel forradalmároknak is, mert állandóan szembesülniük kell tetteik hiányával. Szépen cseng majd a nevük, mint Krassóé. Aki anyagilag támogatni akarja őket jól teszi, de tudnia kell, hogy ők immunreakciók. Akkor is léteznek, ha senki nem segít nekik, mert őket a zsarnokság hívta életre és tartja mozgásban. Kihívásmeghajtásúak.

 

A következők

 

   Az Orbánváltó fundraising rally nagy hozamot ígérő vigécei az „ezek mennek, mi jövünk, és minden jó lesz, mint régen” típusú vállalkozók. Lesz jogállam és lesz kártérítés is! – ígérik ki nem mondva, és komolyan hisznek is benne. Sőt, azt is el tudják képzelni, hogy az MSZP meg az apró (Együtt, Párbeszéd stb.) a Jobbikkal, akiről értsük már meg, hogy nem esznek cigányt reggelire, meg zsidót vacsorára (volt ilyen, de már elmúlt), összefogva megnyerik a választást. Ha nem, akkor még az LMP mindig ott lehet. Ráadásul itt a Botka, mint csodalény, aki már bizonyított, rátermett stb. Szóval támogatni kéne egy kis pénzzel a kampányt. Is.

   Ok, hogy a metrónak nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért azt nem nehéz észrevenni, hogy az MSZP valamelyik keze, feje, lába stb. rendre a 4-es metró alagutjából mászik elő. Pénzt áldozni erre a projektre olyan, mint egy szűk lyukon benyúló majom kezébe banánt nyomni. Se megenni, se eldobni nem tudná, mi meg várhatnánk addig, amíg a Fidesz ki nem eszi a kezéből. Így etetnek ők.

 

A Momentum

 

   Amikor ezeket a sorokat írom, akkor az éppen aktuális „mindenki húzzon a csába” formáció a Momentum. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ők lennének az igazi elküldők. Azt azonban látni kell, hogy volt már egy-két próbálkozó a töketlen fecske sebességét megbecsülni. A Momentum aláírást gyűjt (nagyon helyesen) a budapesti olimpia ellen, és közben kicsúszik a száján ez meg az. Ezek nyilván gyerekbetegségek, hogy minden helyet a Nemzeti Múzeum lépcsőjének nézve ilyesmiket kell kiabálni, hogy az egyik kutya másik eb, mi aztán senkivel, esetleg valakivel talán, meg új időszámítás stb. Fontos emberek és jó arcok. A kérdés tényleg az, hogy tudnak-e terveket szőni. Hogy szőttek-e már, vagy a szakértelem bolsevista trükkjét ők is elutasítják. Az ugyanis a szürke, unalmas irodákból gomolyog elő, és nem hogy szárnyakat adna, hanem szárnyakat szeg. A realitás béklyóit aggatja a nagy ívek szerelmeseire. Nem elképzelhetetlen, hogy a párttá alakuló Momentum érez majd késztetést arra, hogy szellemi műhelyek munkáit használja.

   Azért ne felejtsük el, hogy az SZDSZ, a rendszerváltás mára megkaraktergyilkolt áldozata úgy tudott a magyar történelem egyik legfontosabb pártja lenni (és kimúlta okán már az is marad az idők végezetéig), hogy 11 ügyvivője, ellentétben a riválisokkal, egyszerűen csak okos volt. Úgy értem, hogy az okosnak a művelt, jószándékú, tisztafejű értelmében és nem a dörzsölt, ravasz, cseles mai terminológiája szerint. Világos mondatok, egyszerű és érthető okfejtés, semmi hablaty. Na, ez nagy kihívás, így ráfordulni a népre.  A Momentum támogatásához azért még kellene egy kis önerő, és nem csak mozgalmilag, hanem szellemileg is. Ha önnek sok pénze van, akkor fel kell készülnie, hogy lehet, hogy majd a Momentumot kell támogatnia, de addig még érdemes kivárni, nehogy fedezetlen shortolásba fusson.

Milliomos vagyok, akkor most kinek adjak?

 

   Adjon a tudósoknak, a gondolkodóknak, a terveket szövőknek. Független szervezeteknek, intézeteknek, akik a leomlott rendszer után következőket váltó újjáépítők, vagy az ő holdudvaraik lesznek. Most a legfontosabb, hogy legyenek tervek, elképzelések, cselekvési és stratégiai gondolatok. Legyenek, maradjanak olyanok, akik szerint érdemes tervezgetni. Impulzív percemberkék, Herkulesek és tutimondók helyett adjon egy kis pénzt az alapozásra. Nem sokan foglalkoznak ilyennel, de látjuk mi a vége, ha elmulasztják. Ez a támogatás nem látványos, „nem jön vissza”, ebből nem lesz pénz, hatalom. Csak talán egy kicsit jobb ország.

   Orbán rendszere törvényszerűen összeomlik. Aztán lesz egy kis zűrzavar. Aztán lesz egy jobb ország, de annak az alapjait most kell megtervezni, hogy a zűrzavar végeztével legyen mit lerakni.

   Na, dőljünk hátra.

3 komment

2016.10.03. 16:37 Annyátok

Jó, akkor beszéljünk az érvényességről

pokember.gif

 

Döntsd el, hogy az alábbi állítások közül melyik hamis:

  1. Ha több a párizsi mint a papír, akkor az rendben van, hogy 10 dkg helyett csak nyolcat kapsz.
  2. Ha valamit 3 millió ember támogat, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, de figyelmen kívül lehet hagyni, ha 5 millió ember nem támogat valamit.

 

 

Példa 1.

 Nem igaz, hogy a vizes VB-n az 50 m-es medencében a magyar versenyzőknek csak 41 métert kell úszniuk ha vezetnek, utána kijöhetnek a vízből. Ez az eredmény pl. érvénytelen.

 

Példa 2.

 Az Amerikai Egyesült Államok 5000 km-re fekszik Észak-Koreától. Észak-Korea  kilő egy rakétát,  ami 4100 kilométer megtétele után a vízbe csapódik a halak nagy szomorúságára. Másnap Észak-Korea bejelenti hogy szénné bombázta Amerikát. Na, ez például érvénytelen találat.  Még akkor is érvénytelen és eredménytelen, ha a rakéta 98 %-ban robbanó anyagból állt, mint ahogy azt megtudhatjuk Kim Dzsongun sikerjelentéséből.

 

Példa 3.

 Ha egy 1000 fős moziba 420-an mennek el és ebből 400 ki is nyitja a szemét, attól az a film még totális bukás. Hiába mondja a rendező, hogy de hát a nézők 98 %-a végignézte, úgyhogy adjanak még pár milliárdot a Szeresd a  törpét VI. részére. Ez a kérés általában nem eredményes. Általában.

 

Példa 4.

 Az új, 500 m hosszú Duna hídból, a rendelkezésre álló pénzből 410 m készül el. A kormány 98%-a szerint összekötötték a két partot. Te szívesen átkelnél?

  

Példa 5.

 A Rolling Stones Budapesten koncertezik. Az a fellépés feltétele, hogy a tízezer fős aréna legalább fele megteljen. 4100-an mennek el, így a koncert elmarad. A szervezők bejelentik, hogy ilyen eredményes buli után a Pink Floydot is meghívják másnap, mert ez a csodálatos közönség megérdemli. Te elmennél?

 

 

Ha még több példára van szükséged, akkor keresd meg a bárhol ingyenesen fogható közszolgálati csatornák egyikét.

Na, dőljünk hátra.

158 komment

2016.09.14. 10:53 Annyátok

Érintkeztem a rendszerrel, féljek?

Címkék: ATV Kollaboráns Qumby Eörsi Dobolyi

 

   jaimebrienne.gif

   Forrnak az indulatok. Az ellenállók dühösek, az opportunisták kétségbe vannak esve. Az alapkérdés az lett, hogy szabad-e érintkezni az ellenálláson belüli közmegegyezésként zsarnokságnak elfogadott rendszerrel? Érintkezés alatt pedig azt kell érteni, hogy dolgozni nekik, fizetségért tenni ezt-azt.

   Mondjuk a Quimbynek koncertezni Tusványoson, Eörsinek elfogadni egy kormányzati felterjesztést, átvenni díjakat, beállni diplomatának, leadni pénzért aljas hirdetéseket, pályázaton indulni és nyerni stb. Ezekben a példákban az a közös, hogy mindegyik teljesen másról szól. Az ellenállás őrzői persze meglátják bennük a szörnyűt: az Orbán által uralt közpénzekből fizetnek olyan munkákért, amelyek működtetik a rendszert, vagy éppen a szalonképesség látszatát tartják fenn. Hát ez bizony igaz. Mint ahogy az is, hogy közpénzből, Fideszes kegyencként vegetálnak a színházak, sportolnak a sportolók, de még az orvosok és a tanárok is az Orbán kormány általunk sütött kenyerét eszik, fenntartva ezzel a működést. Vajon kollaboránsok-e ők?

   Nem újkeletű a kérdés, és persze a válasz is kiolvasható a történelemből. Merthogy ez a sztori csak az utóbbi száz évben számtalanszor lezajlott, ráadásul elég jól dokumentáltan. Az elnyomó, ellehetetlenítő, zsarnoki rendszerekben, ahol a hatalom totális, óhatatlanul elhatalmasodik a tehetetlenség miatti frusztráció és a düh a rendszer ellenfelei között. Mivel ellenzékinek lenni lehetetlen (az demokratikus műfaj), ezért az ellenállás militáns szabályait kezdik magukra alkalmazni a szereplők. Azaz, hősöket és árulókat keresnek maguk között, tehát egymásnak esnek. Van egy csomó rossz és néhány jó hírem a számukra.

   A jó hír az, hogy minden zsarnokság véget ér, mert ha valamit a történelem bebizonyított, akkor azt, hogy ez a fajta hatalmi mechanizmus illogikus, tehát instabil, azaz egyszer csak összeomlik. Ráadásul az esetek nagy részében magától, ugyanis bár nyomásra szilárdul, de a rothadásra szépen reagál. Az összeroskadás, vagy az enyészet az ilyen rendszerek vége. Nem véletlenül keresi Orbán a konfliktusokat, hiszen a buborékot is a felületi feszültség tartja össze.

   További jó hír a túléléspártiaknak, hogy az összeomlást követő zűrzavar utáni konszolidáció, majd az új rend kialakítása együttműködést igényel. Mondjuk ez egyben rossz hír az ellenállás partizánjainak, mert az ő csodálatra méltó alkalmasságuk a küzdelemre, általában bosszantó alkalmatlansággal párosul a békeidőbéli konszolidációban való részvételre. Aki háborút nyer, az könnyen veszíti el a békét.  Más skill.

Nekik dolgozom, most mi lesz?   

 

   Nyilván lesz valamiféle megtorlás (igazságszolgáltatás), annak azonban mélysége kiszámíthatóan elhanyagolható kell, hogy legyen, ha stabil, békés rendszert akar a társadalom. Bizony, együtt kell működni az embertelen Orbán rendszer kegyenceivel, kiszolgálóival. Az ő sorsuk jobbára nagyon is emberi. Nyilván a vezetőivel nem, sőt valószínűleg egy lusztrációs törvényben próbálják majd kizárni őket egy darabig a közügyekből. Ne feledjük, a jogi megítélés azért az lesz, hogy alkotmányellenesen, a hatalom kizárólagos megszerzése érdekében döntötték meg a harmadik köztársaságot. 

   Persze lesznek túlkapások is. Rezsiharcos, migránsozó óvodavezetők, iskolaigazgatók simán alanyai lesznek majd a bosszúnak, ha miattuk rúgtak ki egy-egy revánsra éhes áldozatot. Márpedig ezekből is van szép számmal, de a helyzet az, hogy lényegében ugyanazok fogják működtetni a negyedik köztársaságot, akik a NER-t is működtették. Azok, akik úgy döntöttek, hogy jó, akkor itt fogunk élni, óhatatlanul azt is eldöntötték, hogy itt fogunk túlélni. Ők most kénytelenek elviselni a kollaboráns bélyeget, a felvont szemöldököt, a „tartás” hiányának számonkérését, de mégis, ők megbízható építőkövei lesznek az új rendszernek, mert nem zakkantak annyira bele a régibe. Túlélték. A zakkantak csak az átmeneti zűrzavarban fognak bajt okozni, mondjuk a tapasztalatok szerint jókorát.

És mégis

  Dicsőség az ellenállóknak, a partizánoknak, a forradalmároknak. Most övék a terep. Nélkülük nem jönne elő ilyen plasztikusan a rendszer abszurditása, nem lenne ennyi kikényszerített hiba, bevallott-kitartott szerető, lebukott Fideszes. Viszont ha jót akarunk, akkor, ha opportunistát látunk fordítsuk el a fejünk, ha valódi kollaboránst, akkor írjuk fel a nevét a fodrásznál. Egyébként meg nyugi. 

   Na, dőljünk hátra.

Szólj hozzá!

2016.02.09. 19:27 Annyátok

Túltolták

Címkék: Balogh KLIK Tanárlázadás Túltolták

 


kibed.JPGBalog miniszter, Orbán Viktor lelki vezetője nem is sejtette, mennyire tömören fejezte ki az általa működtetett rendszer lényegét, amikor azt találta mondani, hogy túltoltuk. Talán ahhoz hasonlatos ez a vallomás, amikor Grósz Károly egyik utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy tudna-e mondani olyasmit, amit szerinte a szocializmusban elrontottak, azt felelte, hogy talán a virslit. A virslit. Ebben a beismerésben benne volt a Kádár rendszer minden kudarca. Mert nem az a baj, hogy elrontotta, az csak tragédia, a baj az, hogy megtehette. Amikor az államhatalom virslit ronthat, akkor zsarnoki és kontár.

   Rákosival, Sztálinnal sem az volt a baj, hogy világbékét akartak, hanem az, hogy túltolták. Lényegében arra a következtetésre jutottak, hogy akinek nem ízlik a virslijük, az ellenzi a világbékét, tehát háborút akar, tehát közellenség, tehát Gulág. Később persze már a virslit sem kellett belekeverni. Nem azért volt ez, mert az egy különösen kegyetlen diktatúra lett volna, holott az volt, hanem törvényszerűen minden zsarnokság diktatúrába, a diktatúra meg terrorba torkollik. Mindennek az oka pedig az, hogy túltolják. Minél hülyébb volt valaki, annál jobban szolgálta a nagy célt, annál nagyobb stallumot kapott. A túltoló-képesség lett az egyetlen szelekciós tényező. Ismerős, ugye?

   Vannak, akik szerint a zsarnok szeretetéhsége csap át követelőzésbe, majd fenyegetésbe, később megtorlásba. Nem a gonoszság működteti, csak túltolja a szeretet kikövetelését. Persze az meg már maga a gonoszság. Most aztán túltolták, Balog meg jajong, hogy rátolták a házat a kabátra. A rátótiak meg néznek hitetlenkedve, pedig együtt tolták.

 

Ki oktat?

 

   A pedagógusok elmúlt húsz éves ténykedése nélkül nem alakulhatott volna ki ez az egybites társadalom. Komoly pedagógiai munka van abban, hogy milliók hiszik el a „rezsicsökkentést”, az ingyenes „devizahiteleket”, a „migránsveszélyt”, a „megvédett” nyugdíjakat és a kertvégi stadionok szükségességét. Tanárnak csak a legelhivatottabbak és a mindenre alkalmatlanok mentek. Sejthetjük az arányokat. Nem volt ritka, hogy a rendszerváltás tájékán például egy nyelvtanár egyik pillanatban tolmács volt a külföldi befektetőnél, másik pillanatban már ügyvezető. Mások nyelviskolát alapítottak. A legjobb reáltanárokból programozó, vállalkozó lett. Aki a 90-es években a szabad szellemet, a lehetőségeket kereste, az messze elkerülte az iskolák áporodott, kontraszelektált világát. A tanáriban kiröhögték az okostáblával, iskolaszékkel kampányoló politikust, esküdt ellenségei voltak a modernizációnak. Szakmapolitikájuk bérpolitika volt, szakszervezeteik bértárgyalók.

   A tanítványok meg olyanok lettek, amilyenek: ügyeskedő kamugépek, vagy az osztálytalálkozóra fapadossal érkező migránsok. Mára viszont az a helyzet, hogy a pedagógusok maradtak ez egyetlen olyan jelentős csoport a társadalomban, akik még tudják, hogy milyen az, amikor a rossz tanuló felel. Hoffman Rózsa még csak egy távoli széltolónak hatott, de Czunyinéval és a KLIK-kel beköszöntött a macera kora. A tanári szobák fülledt posványába igazi lápi szörnyként siklott be a megfoghatatlan orbáni hatalom. Ráadásul olyan hatalom, aminek ellentétben az önkormányzati kiskirályságokkal, még igazi kegyeltje sincs. És elkezdett hülyeségeket beszélni, meg utasítgatni marhaságokra. Aztán azt követelte, hogy mindenki kamuzzon, majd figyeljék egymást, hogy hogyan kamuznak. Közben meg nem fűtött, nem adott krétát, fizetést és fénymásolópapírt. Na, ekkor dugták ki a fejüket a pedagógusok a levegőre, mert már az is élvezetesebbnek tűnt, mint tanári. És őszintén megdöbbentek. Kiderült, hogy olyan szellemi képességű hatalom igazgatja az életüket, amelyet, ha tanítvány lenne, praxisuk során azonnal kisegítő iskolába utalták volna, mert antiszociális, viselkedészavaros, kőbuta, agresszív fajankó, aki feltétlenül speciális nevelésre szorul.

 

Kés, villa, tányér

 

   Most, hogy a pedagógusok Orbánt rajtakapták, hogy sem a komornyik, sem a lakájok, de még az asztalkörül lebzselő cimborák sem tudnak késsel-villával enni, nagy lett a riadalom. A rossz tanuló először, mint ahogy a rossz tanulók szokták, támadva védekezett, hogy a tanárok nyilván ávós körömtépkedők gyerekei, akiket a vérszomjas Gyurcsány és Tóbiás hergel, merthogy egyébként maguktól gondolkodásra képtelen senkik. Ez már bejött az elmúlt nyolc évben, remélte, hogy most is működik. Csakhogy a tanerők gyárilag gyanakvók, és rögtön látták, hogy csak egy hülyegyerek hadonászik egy varázspálcának képzelt saját töltésű csabai kolbásszal. Aztán a rossztanuló kapott két sallert. Erre azt mondta, hogy akkor ad az igazgatóknak bankkártyát, hogy legyen krétára, csak ne buktassák meg. Ekkor jött a koki.

   Most meg ott tartunk, hogy a rossz tanuló beküldte az egyik rokonát, akinek papírja van róla, hogy a család azon kevés tagjai közé tartozik, akik ettek már tányérból, késsel-villával, hogy kápráztassa el a sok megveszekedett pedagógot az ő kifinomultságával. Ajánljon nekik saját KLIK-ket, ha kell minden iskolának külön-külön, szemhunyást és zsebpénzt, csak menjenek már haza, amíg a Volánosok, meg a vasutasok nem kezdenek el sztrájkolni. Mert ha azok sztrájkba lépnek, akkor itt maradnak a tanárok a nyakukon. Még szerencse, hogy az egészségügyiek sztrájkját majd észre sem lehet venni, mert az különösebb változást nem fog jelenteni a kórházi ügymenetben.

Na, dőljünk hátra.

 

3 komment

2015.03.17. 11:22 Annyátok

Unió pártot!

Címkék: EU Simicska Unió párt

hungarian_-eu_falgh.jpg

   Alighanem igazuk van azoknak, akik szerint a nyereg alatt puhított fifikás agyvelővel szemben valami kívánatosabbat kellene felmutatni fogyasztási célból a magyar embereknek. Világosat, magától értetődőt, vállalhatót, olyat, amivel érzelmileg is azonosulhat a modern európai ember. Olyat, amit nem félszívvel, hanem teljes meggyőződéssel érdemes képviselni, megvédeni.

   Magyarországon a társadalmi törésvonal nem a jobb és bal, liberális, zöld stb. erők között húzódik, hanem a nyugatos, okos, toleráns européer értékrend és a keleti, gőgös, despotikus értékrend között. Nagyon helyes, hogy az európaiak elutasították, hogy a kereszténységre való hivatkozás szerepeljen az EU alapszerződésében, már csak azért is, mert ez még mindig egy vallási csoport hitét jelenti, és mint ilyen, természetesen, intoleráns és kirekesztő. Ami viszont a keresztény gyökerek kulturális lényegét illeti, az nem volt soha vita tárgya.

   Durván leegyszerűsítve: az európaiak a szeretetben és a megbocsátásban hisznek, miközben elutasítják a gyűlöletet és a bosszút. Más kultúrákban a reváns elmaradása a szégyent és a megbélyegzést hozza magával. Ezekben a gyűlölet és a bosszú a társadalom egyik szervezőereje a családtól az államig. Ez nem azt jelenti, hogy a gyűlölet és a bosszú nem lenne az európai mindennapok része, ám az európaiak tudják, hogy ez a rosszabbik énjük, ami ráadásul soha nem is bizonyult hosszútávon eredményesnek. Sikeresebbek azok a népek, amelyek szeretetben élnek, mint amelyeket a bosszú emészt.

   Mindebből következik, hogy a magyar társadalom áhított közös nevezője a nyugati kereszténység alapvető értékközössége, amit minden aktuálpolitikai felhangja és sutasága ellenére is az Európai Unió képvisel a legvilágosabban. Az Európai Uniónak nincs ellenségképe, nem akar „visszaszerezni”, „visszaverni”, „megbosszulni”. Gyönyörűségesen mondva: fejlődni akar boldogságban, jólétben, szeretetben. Ehhez a történelem által kivívott eszméket, a szabadságot, a szolidaritást, az egyenlőséget választja támaszul. Magyarország jelenlegi kormánya a gyönge szeretet helyett az erősen édes bosszút ajánlja polgárainak.

Unió pártot!

   

   Ahogy leépült szellemileg és anyagilag a magyar politikai elit, úgy nyert tért az erőszakos bandaszellem az ország irányításában. Mivel a szabadság kivívásának élménye hiányzott, a szabadság megvédésének belső indíttatásai sem léteznek. Annak, aki most szembeszáll a rezsimmel, teljesen hiábavaló olyan szabadságélményekre, értékekre hivatkozni, amelyeket az ország tömegei soha nem éltek meg, és még az oktatás során sem találkozhattak velük soha. Ha egyáltalán létezik kudarc a rendszerváltással kapcsolatban, akkor az az iskolákban keresendő.

   Amit viszont elég sokan megértenek, az a különbség Csap és Nickelsdorf között. A legegyszerűbb elmagyarázni, hogy miért jobb a nyugati nyitás a keleti nyitásnál, ha a keleti és nyugati határainkat összevetjük. Ha Oroszországot, Kínát és a despotikus olajsejkségeket Amerikával és az EU-val hasonlítjuk, akkor teljesen világos a különbség. Hisztérikus kivagyiság vagy nyugodt erő?  Egy szál karddal el lehet rohanni akár Rómáig is, ám Róma áll, Attilának a sírját sem lelik. Az Unió párt válaszai pedig egyszerűen kitalálhatóak lesznek, még a bonyolult problémákra is. Azok ugyanis létező, okos nyugati válaszok, megközelítések.

Harmadik utas a halál!

   

   A cigányság, a bevándorlás, az elöregedés, a versenyképesség hanyatlásának feszítő kérdéseire nem a mai kocsmaharcosok válaszait kell odapökni. Ezeknek a lényegük az, hogy mindenki tőlünk tanulta azt amit tud, a mi utunk nem kerül keletre, vagy nyugatra, hanem átmegy a hegyen. Léteznek azonban érvényes válaszok is, az új pártnak pedig meg kell találnia a valódi kérdéseket is. Az Unió párt okos emberek pártja lesz, tehát nem nézi le a butákat. A buta ember ismérve, hogy megveti az okosabbat, lenézi a nála is gyengébb képességűt. Ettől aztán büszke.

Simicska nem csúnyán beszél, hanem csúnyán gondolkodik

   

   A mérvadó elemzők azt állítják, hogy Veszprémben, ahol egy független jelölt nyert, nem az ellenzék győzött, hanem a Fidesz vesztett. Alighanem egy kis kiegészítéssel igazuk van. Nem az ellenzéki pártok győztek, de a rendszer ellenzéke igenis győzött.

   A bal- és jobboldali pártfelosztás annyira korszerű, mint a munkásosztály meg a parasztság létezésére hivatkozni. Ezek a terminológiák ezen a vidéken olyan 60 éve tartalmukat vesztették.

   Aki ma a „merjünk baloldalinak lenni”, „újítsuk meg, formáljuk át a baloldalt”, „igazi baloldali pártot”, „bocsánat, hogy nem voltunk eléggé baloldaliak”, „mi vagyunk az igazi baloldaliak” stb. szövegekkel támad, az csak azt bizonyítja, hogy nem értette meg a magyar politikai-társadalmi krízis lényegét. Nem a baloldal és a szolidaritás hiánya a baja Magyarországnak. Az csak a tünet. A józan ész hiányától fáj ma Magyarország, amely civilizációs és kulturális diszfunkcióktól szenved.

   Sokan nem vették észre, hogy amikor Simicska Lajos azt mondta az újságíróknak, amit mondott, akkor nem a közvéleményhez beszélt, eszében sem volt a közvéleménnyel tudatni, hogy ő a miniszterelnököt fürge ondónak látja, főleg nem dehonesztáló céllal. Itt a sajtót csak közvetítővonalnak használta, és valójában Orbánnak mondta, hogy: „G@ci vagy, he!” Méghozzá a saját nyelvükön üzent. Fellebbentette egy pillanatra a fátylat a hatalom belső normáiról. És mivel a beszéd náluk is a gondolat közvetítésének egyik eszköze, ezért joggal állíthatjuk, hogy így is gondolkodnak. A macsó, bazári, simlis maffianyelv az, ami a legjobban kifejezi gondolataikat. Aki nem beszéli az útszéli magyart, az nem csak a szavakat, de a tetteket sem értheti meg. Aki arra a kérdésre, hogy „Hová megy?” azt üvölti felháborodva, hogy „Milyen libát?!”, az nyilván más koordináta rendszert használ.

 

A siserehad

 

   Minden jel arra mutat, hogy a társadalomnak lenne igénye lerázni magáról ezt a ráakaszkodott siserehadat. Teljes félreértése a Fideszes hatalomgyakorlásnak, hogy az elbutított tömegek még butább vezetőket kívánnak. Ennek az orbáni szelekciónak látjuk nap mint nap tragikomikus megnyilvánulásait, amikor nőverő, lakást növesztő, nyugdíjast hasba rugó, ősmagyar agysebészetről hadováló, lézerblokkoló figurák arról értekeznek, hogy a világ naponta csodálja, de főleg irigyli a magyar leleményt. Az emberek szeretik a jót, a szépet, a magasztost, és a maguk gyarlósága okán nem a talmi, hanem a különb vonzza őket. Európa különb, mint mi vagyunk. Európa különb a németeknél, franciáknál, angoloknál és minden egyes nemzetállamnál. Az egész több, mint a részeinek összessége. Fellini nem Bergmannál, hanem Bergmannal nagyobb. Akivel komolyan elhitették, hogy a nőverés, pálinkafőzés, a fifikás „nemtaggyűlésezés” és az „X”, „Y” és „W” nélküli rovásírás a kimagasló magyar érték, az előbb-utóbb egy kínai gőzmosodában találja magát, ahol 12 órát robotolhat az éhhalál ellen.

 Le mindennel!

 

   A civil mozgalmak valójában csak nem tudják megfelelően megfogalmazni, hogy mi a bajuk. Ezért rontottak kezdetben a pártokra, a parlamentarizmusra, az elmúlt 25 évre. Ezért most a népszavazás-cunami, ami csak a rendszer következményeit célozza és nem a rendszert. Pedig minden megnyilatkozásuk arról szól, hogy a rendszert akarják megváltoztatni. Kelet helyett nyugatot, zsarnokság helyett szabadságot, a hülyeség kultusza helyett az okosak tiszteletét, ősfasizmus helyett liberális demokráciát.

   Unió pártot! Mert az euroatlanti integráció maradt célminimumként a modern Magyarország híveinek. Azt reméljük, hogy a józanság földjén könnyebb lesz majd kijózanodni és józannak maradni.

Na, dőljünk hátra!

17 komment · 2 trackback