Forrnak az indulatok. Az ellenállók dühösek, az opportunisták kétségbe vannak esve. Az alapkérdés az lett, hogy szabad-e érintkezni az ellenálláson belüli közmegegyezésként zsarnokságnak elfogadott rendszerrel? Érintkezés alatt pedig azt kell érteni, hogy dolgozni nekik, fizetségért tenni ezt-azt.
Mondjuk a Quimbynek koncertezni Tusványoson, Eörsinek elfogadni egy kormányzati felterjesztést, átvenni díjakat, beállni diplomatának, leadni pénzért aljas hirdetéseket, pályázaton indulni és nyerni stb. Ezekben a példákban az a közös, hogy mindegyik teljesen másról szól. Az ellenállás őrzői persze meglátják bennük a szörnyűt: az Orbán által uralt közpénzekből fizetnek olyan munkákért, amelyek működtetik a rendszert, vagy éppen a szalonképesség látszatát tartják fenn. Hát ez bizony igaz. Mint ahogy az is, hogy közpénzből, Fideszes kegyencként vegetálnak a színházak, sportolnak a sportolók, de még az orvosok és a tanárok is az Orbán kormány általunk sütött kenyerét eszik, fenntartva ezzel a működést. Vajon kollaboránsok-e ők?
Nem újkeletű a kérdés, és persze a válasz is kiolvasható a történelemből. Merthogy ez a sztori csak az utóbbi száz évben számtalanszor lezajlott, ráadásul elég jól dokumentáltan. Az elnyomó, ellehetetlenítő, zsarnoki rendszerekben, ahol a hatalom totális, óhatatlanul elhatalmasodik a tehetetlenség miatti frusztráció és a düh a rendszer ellenfelei között. Mivel ellenzékinek lenni lehetetlen (az demokratikus műfaj), ezért az ellenállás militáns szabályait kezdik magukra alkalmazni a szereplők. Azaz, hősöket és árulókat keresnek maguk között, tehát egymásnak esnek. Van egy csomó rossz és néhány jó hírem a számukra.
A jó hír az, hogy minden zsarnokság véget ér, mert ha valamit a történelem bebizonyított, akkor azt, hogy ez a fajta hatalmi mechanizmus illogikus, tehát instabil, azaz egyszer csak összeomlik. Ráadásul az esetek nagy részében magától, ugyanis bár nyomásra szilárdul, de a rothadásra szépen reagál. Az összeroskadás, vagy az enyészet az ilyen rendszerek vége. Nem véletlenül keresi Orbán a konfliktusokat, hiszen a buborékot is a felületi feszültség tartja össze.
További jó hír a túléléspártiaknak, hogy az összeomlást követő zűrzavar utáni konszolidáció, majd az új rend kialakítása együttműködést igényel. Mondjuk ez egyben rossz hír az ellenállás partizánjainak, mert az ő csodálatra méltó alkalmasságuk a küzdelemre, általában bosszantó alkalmatlansággal párosul a békeidőbéli konszolidációban való részvételre. Aki háborút nyer, az könnyen veszíti el a békét. Más skill.
Nekik dolgozom, most mi lesz?
Nyilván lesz valamiféle megtorlás (igazságszolgáltatás), annak azonban mélysége kiszámíthatóan elhanyagolható kell, hogy legyen, ha stabil, békés rendszert akar a társadalom. Bizony, együtt kell működni az embertelen Orbán rendszer kegyenceivel, kiszolgálóival. Az ő sorsuk jobbára nagyon is emberi. Nyilván a vezetőivel nem, sőt valószínűleg egy lusztrációs törvényben próbálják majd kizárni őket egy darabig a közügyekből. Ne feledjük, a jogi megítélés azért az lesz, hogy alkotmányellenesen, a hatalom kizárólagos megszerzése érdekében döntötték meg a harmadik köztársaságot.
Persze lesznek túlkapások is. Rezsiharcos, migránsozó óvodavezetők, iskolaigazgatók simán alanyai lesznek majd a bosszúnak, ha miattuk rúgtak ki egy-egy revánsra éhes áldozatot. Márpedig ezekből is van szép számmal, de a helyzet az, hogy lényegében ugyanazok fogják működtetni a negyedik köztársaságot, akik a NER-t is működtették. Azok, akik úgy döntöttek, hogy jó, akkor itt fogunk élni, óhatatlanul azt is eldöntötték, hogy itt fogunk túlélni. Ők most kénytelenek elviselni a kollaboráns bélyeget, a felvont szemöldököt, a „tartás” hiányának számonkérését, de mégis, ők megbízható építőkövei lesznek az új rendszernek, mert nem zakkantak annyira bele a régibe. Túlélték. A zakkantak csak az átmeneti zűrzavarban fognak bajt okozni, mondjuk a tapasztalatok szerint jókorát.
És mégis
Dicsőség az ellenállóknak, a partizánoknak, a forradalmároknak. Most övék a terep. Nélkülük nem jönne elő ilyen plasztikusan a rendszer abszurditása, nem lenne ennyi kikényszerített hiba, bevallott-kitartott szerető, lebukott Fideszes. Viszont ha jót akarunk, akkor, ha opportunistát látunk fordítsuk el a fejünk, ha valódi kollaboránst, akkor írjuk fel a nevét a fodrásznál. Egyébként meg nyugi.
Na, dőljünk hátra.
