Balog miniszter, Orbán Viktor lelki vezetője nem is sejtette, mennyire tömören fejezte ki az általa működtetett rendszer lényegét, amikor azt találta mondani, hogy túltoltuk. Talán ahhoz hasonlatos ez a vallomás, amikor Grósz Károly egyik utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy tudna-e mondani olyasmit, amit szerinte a szocializmusban elrontottak, azt felelte, hogy talán a virslit. A virslit. Ebben a beismerésben benne volt a Kádár rendszer minden kudarca. Mert nem az a baj, hogy elrontotta, az csak tragédia, a baj az, hogy megtehette. Amikor az államhatalom virslit ronthat, akkor zsarnoki és kontár.
Rákosival, Sztálinnal sem az volt a baj, hogy világbékét akartak, hanem az, hogy túltolták. Lényegében arra a következtetésre jutottak, hogy akinek nem ízlik a virslijük, az ellenzi a világbékét, tehát háborút akar, tehát közellenség, tehát Gulág. Később persze már a virslit sem kellett belekeverni. Nem azért volt ez, mert az egy különösen kegyetlen diktatúra lett volna, holott az volt, hanem törvényszerűen minden zsarnokság diktatúrába, a diktatúra meg terrorba torkollik. Mindennek az oka pedig az, hogy túltolják. Minél hülyébb volt valaki, annál jobban szolgálta a nagy célt, annál nagyobb stallumot kapott. A túltoló-képesség lett az egyetlen szelekciós tényező. Ismerős, ugye?
Vannak, akik szerint a zsarnok szeretetéhsége csap át követelőzésbe, majd fenyegetésbe, később megtorlásba. Nem a gonoszság működteti, csak túltolja a szeretet kikövetelését. Persze az meg már maga a gonoszság. Most aztán túltolták, Balog meg jajong, hogy rátolták a házat a kabátra. A rátótiak meg néznek hitetlenkedve, pedig együtt tolták.
Ki oktat?
A pedagógusok elmúlt húsz éves ténykedése nélkül nem alakulhatott volna ki ez az egybites társadalom. Komoly pedagógiai munka van abban, hogy milliók hiszik el a „rezsicsökkentést”, az ingyenes „devizahiteleket”, a „migránsveszélyt”, a „megvédett” nyugdíjakat és a kertvégi stadionok szükségességét. Tanárnak csak a legelhivatottabbak és a mindenre alkalmatlanok mentek. Sejthetjük az arányokat. Nem volt ritka, hogy a rendszerváltás tájékán például egy nyelvtanár egyik pillanatban tolmács volt a külföldi befektetőnél, másik pillanatban már ügyvezető. Mások nyelviskolát alapítottak. A legjobb reáltanárokból programozó, vállalkozó lett. Aki a 90-es években a szabad szellemet, a lehetőségeket kereste, az messze elkerülte az iskolák áporodott, kontraszelektált világát. A tanáriban kiröhögték az okostáblával, iskolaszékkel kampányoló politikust, esküdt ellenségei voltak a modernizációnak. Szakmapolitikájuk bérpolitika volt, szakszervezeteik bértárgyalók.
A tanítványok meg olyanok lettek, amilyenek: ügyeskedő kamugépek, vagy az osztálytalálkozóra fapadossal érkező migránsok. Mára viszont az a helyzet, hogy a pedagógusok maradtak ez egyetlen olyan jelentős csoport a társadalomban, akik még tudják, hogy milyen az, amikor a rossz tanuló felel. Hoffman Rózsa még csak egy távoli széltolónak hatott, de Czunyinéval és a KLIK-kel beköszöntött a macera kora. A tanári szobák fülledt posványába igazi lápi szörnyként siklott be a megfoghatatlan orbáni hatalom. Ráadásul olyan hatalom, aminek ellentétben az önkormányzati kiskirályságokkal, még igazi kegyeltje sincs. És elkezdett hülyeségeket beszélni, meg utasítgatni marhaságokra. Aztán azt követelte, hogy mindenki kamuzzon, majd figyeljék egymást, hogy hogyan kamuznak. Közben meg nem fűtött, nem adott krétát, fizetést és fénymásolópapírt. Na, ekkor dugták ki a fejüket a pedagógusok a levegőre, mert már az is élvezetesebbnek tűnt, mint tanári. És őszintén megdöbbentek. Kiderült, hogy olyan szellemi képességű hatalom igazgatja az életüket, amelyet, ha tanítvány lenne, praxisuk során azonnal kisegítő iskolába utalták volna, mert antiszociális, viselkedészavaros, kőbuta, agresszív fajankó, aki feltétlenül speciális nevelésre szorul.
Kés, villa, tányér
Most, hogy a pedagógusok Orbánt rajtakapták, hogy sem a komornyik, sem a lakájok, de még az asztalkörül lebzselő cimborák sem tudnak késsel-villával enni, nagy lett a riadalom. A rossz tanuló először, mint ahogy a rossz tanulók szokták, támadva védekezett, hogy a tanárok nyilván ávós körömtépkedők gyerekei, akiket a vérszomjas Gyurcsány és Tóbiás hergel, merthogy egyébként maguktól gondolkodásra képtelen senkik. Ez már bejött az elmúlt nyolc évben, remélte, hogy most is működik. Csakhogy a tanerők gyárilag gyanakvók, és rögtön látták, hogy csak egy hülyegyerek hadonászik egy varázspálcának képzelt saját töltésű csabai kolbásszal. Aztán a rossztanuló kapott két sallert. Erre azt mondta, hogy akkor ad az igazgatóknak bankkártyát, hogy legyen krétára, csak ne buktassák meg. Ekkor jött a koki.
Most meg ott tartunk, hogy a rossz tanuló beküldte az egyik rokonát, akinek papírja van róla, hogy a család azon kevés tagjai közé tartozik, akik ettek már tányérból, késsel-villával, hogy kápráztassa el a sok megveszekedett pedagógot az ő kifinomultságával. Ajánljon nekik saját KLIK-ket, ha kell minden iskolának külön-külön, szemhunyást és zsebpénzt, csak menjenek már haza, amíg a Volánosok, meg a vasutasok nem kezdenek el sztrájkolni. Mert ha azok sztrájkba lépnek, akkor itt maradnak a tanárok a nyakukon. Még szerencse, hogy az egészségügyiek sztrájkját majd észre sem lehet venni, mert az különösebb változást nem fog jelenteni a kórházi ügymenetben.
Na, dőljünk hátra.
